2001-ben 134 nap alatt sikerült egy felsőfokú végzettségű szakembernek elhelyezkednie, 2003-ban már 168 nap kellett hozzá. S igazából csak ez után várható, hogy Magyarországon valódi problémát jelent majd a diplomások munkanélkülisége – hangzott el egy 2004. június eleji szakmai konferencián.

Keresett szakmák

Lassan elképzelhetetlen, hogy a diákok a felsőoktatási intézményekben töltött éveik alatt ne dolgozzanak, ne szerezzenek szakmai gyakorlatot, ugyanis az álláshirdetések 85 százaléka a többéves tapasztalattal, gyakorlattal rendelkező diplomásoknak szól. Az oklevél értéke viszont a diplomások számának növekedésével folyamatosan csökken, s ha nincs gyakorlata, az is nehezen helyezkedik el, aki akár két felsőfokú végzettséget is szerzett.

A tapasztalatszerzés címszó alatt azonban nem csak az értendő, hogy a pályakezdő valamilyen cégnél gyakornokoskodott. Ebbe beletartozhat egy jelentősebb hobbi, ami kapcsolatos a frissen végzett tanulmányaival, vagy pár év külföldön tartózkodás a családdal. A gyakornoki elhelyezkedésben segítenek a diákszervezetek is: az AIESEC (Association Internationale des Etudiants en Sciences Economiques et Commerciales) nemzetközi diákszervezet egyebek mellett például abban, hogy az is bekerülhessen a szakmai berkekbe, akinek családja révén nincs ilyen kapcsolata.

Az álláshirdetések tizenöt százaléka szól tehát igazi pályakezdőknek, ami relatíve kevés. Ezen belül most a mérnöki és a pénzügyi diplomások vannak kedvező helyzetben, őket igényli a legtöbb cég. Utánuk következnek az értékesítés, az adminisztráció, majd a telekommunikáció és végül a logisztika területén végzettek. Jelentősen csökkent az elmúlt egy-két évben az informatikusok iránti igény, és kifejezetten nehezen tudnak elhelyezkedni a jogászok.

Pályakezdő fiatalokat inkább a multinacionális cégek vesznek föl, egyszerre nyolc-tíz főt, akik közül azután a legjobbak karriert futhatnak be. A magyar tulajdonú gazdasági társaságoknál a tapasztalattal rendelkező diplomásokat részesítik előnyben.

S hogy milyen állásra vágynak a fiatalok? A legtöbben – általános értelemben – a cégvezetés teendőiben vennének részt legszívesebben.

Internet és állásbörze

A fiatal diplomások számára a munkahelykeresés legegyszerűbb és leghatékonyabb módja, ha az erre szakosodott honlapokat böngészik. A regisztráció az állást kereső részére ingyenes, és ha megfelelő információkat közöl magáról, a szolgáltató egy idő után személyre szabottan küldi neki a szóba jöhető állásokat tartalmazó hírlevelet. Buda Szabolcs, a Jobpilot Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója azonban megerősíti: a munkaadók az általuk fizetett és megjelentetett álláshirdetések többségében többéves gyakorlattal, szakirányú diplomával rendelkező munkavállalókat keresnek; jelenleg a náluk elérhető közel ezer aktuális pozícióból százötven szól pályakezdőknek.

Velük, és a gyakorlattal bírókkal szemben is egyre fontosabb elvárás a szakirodalomban csak „soft skills”-ként emlegetett „puha képességek” megléte, azaz hogy tudjanak csapatban dolgozni, kommunikáni legyenek fegyelmezettek és hajlandók az állandó tanulásra. Ezek jelentősége lassan a szaktudásénál is nagyobb. Tény, hogy ezeket a készségeket az iskolákban nemigen tanítják, inkább a mindennapi életben szerezhetők meg.

Gyakori hiba, hogy a tanulmányok idején sokan a nyelvvizsgára koncentrálnak – ami a diplomaszerzés alapvető feltétele –, nem a nyelvtudásra, a piacra kilépve viszont nem (csak) a papír számít, hanem a használható, azonnal előhívható készség.

A munkakínálat még mindig Budapestre összpontosul, és a vidéken élők vagy tanulók hetven százaléka menne el a fővárosba dolgozni, ha ott biztosan kapna munkát – vet fel újabb szempontokat Vári Gergő, az e-Ventures HR és Internet Technológiai Kft. ügyvezetője. Az általuk fenntartott állásközvetítő gyűjtőoldalon naponta háromszázan regisztrálják magukat, harminc százalékuk pályakezdő.

Az álláskeresésmásik, terjedő módjamár nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is, az oktatási intézmények szervezésében működő állásbörze, bár ez még nem eléggé hatékony. Ugyanis az iskolák elsősorban nem a diákok igényeit igyekeznek kielégíteni, hanem a kiállító cégektől a standokért beszedhető bérleti díjra koncentrálnak, és így bizony előfordul, hogy az a gazdasági társaság, amelyik felvenne pályakezdőt, nem jelenik meg, míg az, amelyik presztízskérdést csinál a börzéből, ott van, bár nem áll szándékban fiatalokat alkalmazni.

A hivatal ajánlata

Aki sem az interneten, sem a börzén nem talál megfelelő ajánlatot, az még felkeresheti aFővárosi Munkaügyi Központ Ifjúsági Irodáját, amely kifejezetten pályakezdők részére létrehozott kirendeltség. Ám az itt regisztráltaknak – éves átlagban négy-ötezer fő – az eddigi tapasztalatok szerint csak a tizenöt-húsz százaléka felsőfokú végzettségű – tájékoztat Hágen Tímea kirendeltségvezető, hozzátéve: ha a frissdiplomásnak piacképes szakmája van, a lehető legrövidebb időn belül megpróbálják őt elhelyezni; de szerinte az üres álláshelyeket elsősorban ismeretségi alapon töltik be a cégek.

A munkaügyi központ a diplomát értékesebbé tevő, például nyelvi képzést vagy más kedvezményes tanfolyamokat ajánl, s végső esetben olyan munkakörökbe is kiközvetíti a diplomás fiatalokat, amelyek a képzettségüknél alacsonyabb szintű bizonyítványokkal is betölthetők.

Ha pályakezdő munkanélkülit alkalmaz a munkaadó, a foglalkoztatás módjától függően, egy sor állami támogatást is igénybe vehet – hangsúlyozza a szakember –, és ehhez mindössze egy évre kell, hogy garantálja a foglalkoztatást. A cégek többsége azonban vagy nem tud erről a lehetőségről, vagy nem kíván élni vele a pályakezdők betanításával járó pluszráfordítások miatt.

Ördögi kör

Egy pályakezdő diplomással szemben általános elvárás, hogy több nyelven beszéljen tárgyalási szinten, és oklevelét vagy okleveleit kelendő szakmákból szerezze. De hogy éppen mely szakma kelendő, az bizony a képzés évei alatt megváltozhat! Elvárják azt is, hogy a frissdiplomás rendelkezzék szakmai gyakorlattal. De ha nem veszik fel sehova, vajon hogyan tegyen szert gyakorlatra?

Az állásközvetítők és a fiatalok mindezt már tudják, az iskolák többsége azonban intézményesen egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy a náluk megszerezhető tudást a végzősök majd hol és milyen formában tudják kamatoztatni. Az ördögi körből való kilépést mégis az oktatási rendszerünk reformja jelenthet.

A jogásztúlképzésről

Nagy vívmányként élte meg a hazai jogásztársadalom a rendszerváltás idején, hogy az addig kötött ügyvédi pálya felszabadult, és lényegében bárki kiválthatta az engedélyt. Ez volt a legnagyobb hiba – mondja az ügyvédek többsége manapság –, valamiféle limitet kellett volna húzni. A roham mindenesetre megindult. S míg 1995-ben ezer jogászdoktor végzett, ma – közel egy tucat egyetemről – évente háromezer jogászt küldenek az „arénába”, s legtöbbjük ügyvéd szeretne lenni. Az ügyvédi kamarák vezetői abban bíznak, hogy talán az államigazgatás, a gazdasági élet, az uniós csatlakozás felveszi a többletet.

Ám nem ez történik. A bíróságokon és ügyészségeken limitált a létszám. Az államigazgatás a relatíve alacsony fizetések miatt nem tud ígéretes állást kínálni a végzett jogászoknak. Maradnak a közjegyzők, akiket manapság egyre gyakrabban irigyelnek az ügyvédek, és hangoztatják: bizonyos tevékenységeket, például hagyatéki ügyeket, ők is kiválóan ellátnának. Ami pedig az uniót illeti: májustól a magyar ügyvédek külföldön, az érintett tagállam szabályozásának keretei között folytathatnak ügyvédi tevékenységet, és hasonlóan, bármely tagállam ügyvédje – a magyar előírások és szabályok tiszteletben tartása mellett – végezheti hivatását nálunk is.

Legyenek kötött árak, az is szelektál, mondják néhányan annak tudatában, hogy míg egyes ügyvédek 15–20 ezer forintért alapítanak cégeket, addig más irodákban ennek hét-nyolcszorosát is elkérik. Ám ez csak elsőre tűnik jó gondolatnak: a Gazdasági Versenyhivatal azonnal közbelépne a kartelltilalom megsértése miatt, miként megsemmisítette például az egyes oltások minimálárát megszabó állatorvosi kamarai rendelkezést.

Az Oktatási Minisztérium egy tanulmánya szerint a jogásztúlképzés hulláma pár év múlva csökkenni fog.

Az oktatási tárca stratégiája

Az összes munkanélküli számához viszonyítva Európában Magyarországon van a legkevesebb állástalan diplomás, mindössze öt százalék. Ám aggasztó, hogy arányuk folyamatosan növekszik. Az oktatás hazai vezetői, úgy tűnik, érzékelik a problémát: egy három pillérből álló stratégiát dolgoztak ki a Felsőoktatási Tudományos Tanács közreműködésével.

Mang Béla, az Oktatási Minisztérium felsőoktatási helyettes államtitkárának tájékoztatása szerint a tárca már a kilencvenes évek második felében elkezdte a Fiatal Diplomások Életpálya Vizsgálata elnevezésű projektet, az intézkedési csomag három pillére közül az elsőt. A projekt lényege, hogy a hallgatók, a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők, az intézmények, a munkaadók és a minisztérium visszajelzést kapnak arról, hogy a végzettek a diplomaosztás után hat hónappal, majd egy évvel miképp ítélik meg helyzetüket, az oktatásban szerzett ismereteik használhatóságát, piacképességét. A programba megpróbálnak minél több, a hazai felsőoktatásban idén diplomát szerzett fiatalt bevonni a mintegy negyvenezer közül, s a „megfigyelési időszak” tartamát is kiterjesztik. A nemzetközi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a fiatalok életpályájának körülbelül az első tíz éve tekinthető a munka világába tartó átmeneti időszaknak. Magyarországon a frissdiplomások fél év elteltével találnak maguknak állást.

A stratégia második pillére az úgynevezett elhelyezkedési esélyek vizsgálata. Ezt a másiknál kicsit korábban, jellemzően a végzős hallgatók körében végzik el. Mang Béla tapasztalatai szerint egyébként a mai fiatalok sokkal tudatosabbak, mint például a tíz évvel ezelőttiek, és tisztában vannak azzal, hogy a diploma megszerzése önmagában nem elég. A hallgatók már a harmadik–negyedik évfolyamtól intenzíven keresik, kutatják a lehetőségeket.

Mindkét vizsgálat hasznos információkat nyújt a munkaerő-piaci beilleszkedésről. Ám az igazán bonyolult és nehéz folyamat a társadalom és a gazdaság mozgását számokban modellezni. Hiszen azt még tudjuk, hogy túlképzés van például pedagógusból, ám a pályaelhagyók számát még rövid távon is nehéz megmondani.

A vizsgálatok alapján – és ez már a stratégia harmadik pillére – megpróbálják az igények szerint alakítani az állami finanszírozási keretszámokat. Hiszen annyit azért tudhatunk, hogy az egyes szakok iránt nagyjából mekkora a társadalmi-gazdasági igény. Végzett közgazdászként, agrárszakemberként nem lesz könnyű az élet, míg gyógypedagógusra, tolmácsra, műszaki végzettségű fiatalra nagy szükség van, utóbbiak előtt a nemzetközi lehetőségek tárháza is megnyílt az uniós csatlakozással.

A stratégia alakítása során vajon mennyiben lehet figyelembe venni a gazdasági szereplők igényeit? Mang Béla szerint a felsőoktatás egyik meghatározó, bár nem kizárólagos funkciója a gazdaság szakemberigényének kielégítése, noha a cégek sokszor rövid távú érdekeiket szem előtt tartva specialisták képzését várnák el, holott a legtöbb intézkedés hatása öt-tíz év múlva mutatkozik meg. A csatlakozás a bolognai rendszerhez – ennek egyik legfontosabb következménye, hogy jövőre az eddigi négyszáztizenöt szak helyett csupán százhárom lesz, és ezzel logikusabbá, átláthatóbbá válik a rendszer – hatása is csupán évek múlva mutatkozik meg a gyakorlatban.


Szerzők: Hepke Tímea és Drávucz Péter