A főváros egyik legújabb lakóparkját a Sasad Ligetben alakítják ki, s mint kiderült az épületegyüttesről, a régmúltból származó újszerű megoldást alkalmaz a tervező. Azzal ugyanis, hogy nem lesz két egyforma épület a lakóparkban, szinte ősi hagyományt követ. Közzé is tette a lakópark beruházója, hogy hol is kell keresni az elődöket, előzményeket.

A lakópark-építés nem új keletű iparág. Nyugat-Európában már az 1920-as években, a Bauhaus jegyében megfogalmazódott egy, a megszokottól eltérő élettér kialakításának gondolata. A szakirodalom az első kísérleti lakópark kivitelezését a német építész, Walter Gropius nevéhez kapcsolja, aki 1931-es berlini épületkockáit úgy illesztette egymáshoz, hogy a lakások közvetlen szomszédságában étterem és tetőtéri napozó is helyet kapott. A lakópark-építési láz megindult és pillanatok alatt elérte Franciaországot és Svájcot is.  Magyarországon, ugyanebben az évben az útkereső építészek javasolták a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, hogy a főváros építtessen be egy egész utcát a legjobb tervezőkkel, felhasználva egy stuttgarti példát. Egy évvel később meg is valósult a terv, és 22 villa épült fel a II. kerületi Napraforgó utcában, azzal a céllal, hogy az új építészeti felfogásmódot és polgári lakóélet-formát propagálják. A főváros a szokásosnál kisebb telekkiosztást és - mai fogalmakkal élve - nagyobb beépítési sűrűséget engedélyezett. A kor legjobb tervezőinek nagyságát igazolják az egykor modern felfogásban épült villák, melyek a 21. század ízlésének, funkcionális igényeinek is megfelelnek és ma is értéket képviselnek. Bár némelyik házat később átépítették, az eredeti karakter szinte mindenütt megmaradt, s az építészek nevét egy, az utcában felállított nagy kőbe vésve őrzi a villapark.

Frissebb budapesti példa a XI. kerület és a XXII. kerület határán a 2000-2002-ben épült díjnyertes Péterhegyi Lakópark, mely Vadász György és fia, Vadász Bence közös tervezésének eredménye. A hatalmas területen több, egymástól eltérő épületet emeltek, amelyek karakteresen különböző épületcsoportokat, blokkokat alkotnak. A kedvező elhelyezkedés, a rendezett, családias környezet, valamint az előnyös környezeti adottságokhoz társuló exkluzív építészeti külső a lakások sikeres értékesítésének zálogát jelentették.

Zoboki Gábor, aki eddig háromszor nyerte el munkáival az Év Háza díjat, s a Művészetek Palotája terveiért 2005-ben a Köztársaság Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést, 2006-ban pedig az építészek Oscar-díjának nevezett Prix D'Excellence-t vehette át, a XI. kerületi Sasad Liget lakópark tervezése kapcsán emel ki egy fontos momentumot: "Szerencsére a beruházói elvárás, hogy szakítsunk az uniformizált építési hagyományokkal, egybeesett a mi elképzelésünkkel. Egy ilyen nagyságú beruházásnál talán nem jellemző, hogy ennyiféle épület jelenik meg, és nem az a megoldás, hogy egy-két 'típusházból' tervezzük meg a teljes lakóparkot. Olyan korban élünk, amikor a változatosság igényként jelenik meg. A Sasad Ligetben nem lesz két egyforma ház, sőt emeletenként is más és más lakások kerülnek kialakításra. Ugyanazon típusból is többféle variáció jött létre, és ez sokszínűség nemcsak az alaprajzokban lelhető fel, hanem a nyílászárók kiképzésében és egyéb építészeti elemekben is. Külön szempont volt a térérzet növelése, ezért a belmagasság átlagosan 3 méter, de találhatóak a kínálatban 3,3 méteres belmagasságú lakások is. A konyhákban pedig - és ahol lehetőség volt a fürdőkben is - biztosítottuk a természetes megvilágítást és szellőzést. Ezeknek köszönhetően valamennyi lakás tágas és napfényes. Így a Sasad Liget nemcsak építészetileg lett változatosabb, hanem a kínálat is sokkal gazdagabbá vált, hogy mindenki megtalálja a megfelelőt."

 Az első ütem tervezésénél elsődleges szempont volt, hogy a házak ne egymásra nézve, hanem a szabad kilátást biztosítva épüljenek, és a közösségi tereket kiemelten kezeljék úgy, hogy az növelje a lakások használati értékét. Ez magyarázza azt az építészeti érdekességet, hogy két pontház és négy "szétnyitott" ház épül meg az első ütemben. A pontházakban majdnem minden lakás saroklakás, több homlokzattal, míg a másik négy épület egyedisége, hogy azok voltaképpen két darabból állnak, így egy újabb felületet adva a belső oldalnak, ahol a kevésbé fontos tájolást igénylő helyiségek - konyha, és a másodlagos helyiségek - elhelyezkedhetnek úgy, hogy mégis egy zöld belső térre néznek. Hasonlóképpen a lépcsőház is természetes fényt kap majd. Az építész morfológiai játékot is játszott a területtel: az ugyanis a Sas-hegy legdélebbi lejtője, ami a város felé lejt. Erre ráerősítve lépcsőzetesen alakították ki a tereket, s ez a fejlesztés legkülönbözőbb pontjain tetten érhető. Mindebből profitálhatnak a legfelső szint lakói is, hiszen számukra lenyűgöző kilátás nyílik lakásaikból, ha kitekintenek az ablakon vagy kiülnek a teraszra. Ez utóbbi egyébként nem kizárólag a legfelsőbb lakások privilégiuma, hiszen a méretes erkélyek előnyeit valamennyi lakó élvezheti.