A szerzők a konjunktúrafelmérések és a feldolgozóipari termelés közötti kapcsolatot a konjunktúra felmérésekben szereplő egyedi kérdések szintjén vizsgálják. Az egyes bizalmi indikátorok előrejelzési képességét a különböző rugalmasságú eljárásokkal felépített (főkomponens alapú,illetve „rekurzívan legjobb illeszkedésű”) modellekben tesztelik. A modelleket előrejelzési hibájuk alapján rangsorolják. A konjunktúra mutatók előrejelzési szerintük csak korlátozott mértékben, inkább „ténybecslés”(nowcast) szemléletben használhatók.

A tanulmány bevezetése

Az elmúlt évben a hazai feldolgozóipari termelés szintje hosszú évek óta először csökkent. A korábbi növekedési trend megtörése mögött a külső kereslet visszaesése áll, annak jeleként, hogy a hazai gazdasági folyamatok egyre inkább szinkronba kerülnek a világgazdasági ciklusokkal. A nemzetközi gyakorlatban a konjunkturális ciklusok előrejelzésének fontos eszközei a konjunktúra-felmérések (business survey) eredményei, amelyeknek legfőbb előnyét gyors, a hivatalos statisztikákat megelőző publikálásuk jelenti. A konjunktúra mutatók a hazai gazdasági elemzők körében is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, miközben az adatok tartalmáról és hasznosíthatóságáról viszonylag kevés tapasztalattal rendelkezünk.

A jelenlegi munkánk célja a vállalati konjunktúra felmérésekből nyerhető információk elemzése és annak eldöntése, hogy vajon használhatók-e a bizalmi indikátorok (sentiment indicators) a feldolgozóipari termelés előrejelzésére.2 A bizalmi indikátorok előrejelzési tulajdonságairól igen széles nemzetközi irodalom áll rendelkezésre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az üzleti bizalmi változók a legtöbb ország esetében alkalmasak az ipari konjunktúra előrejelzésére. Santero-Westerlund (1996) az OECD országok csoportján végzett keresztkorrelációs vizsgálatokat, amelynek eredményeképp kimutatták, hogy a bizalmi indikátorok mind az ipari termelésnek, mind a beruházásnak jó előrejelzői. Mourougane-Roma (2002) megállapításai szerint az EU ipari bizalmi indexe az EU hat legnagyobb tagállamában alkalmas a GDP növekedés előrejelzésére. Camba-Kapetanios-Smith-Weale (2000) eredményei azt bizonyítják, hogy a bizalmi változókon alapuló modellek mind az Egyesült Királyságban, mind az USA-ban jobb előrejelző képességgel bírnak, mint az alternatív autoregresszív modellek. Ezekből a tanulmányokból ugyanakkor az is kiderül, hogy a bizalmi indikátorok csak viszonylag rövid (maximum három hónapos) időtávon segítik az előrejelzést.

A nemzetközi tapasztalatok jelentős része nemcsak a rövid előrejelzési horizontot tekinti a bizalmi indikátorok alkalmazásával kapcsolatos legfőbb problémának. Roberts-Simon (2001) véleménye szerint a konjunktúra-felmérésekre adott válaszokat a korábban napvilágot látott gazdasági adatok befolyásolják, így a bizalmi indikátorok semmilyen többlet információt nem tartalmaznak a rendelkezésre álló „hagyományos” statisztikákhoz képest. Empirikus elemzésükben kimutatták, hogy a „hagyományos” statisztikák hatásától megtisztított bizalmi változók elveszítik előrejelző képességüket. A másik problémát a konjunktúra felmérésekre adott válaszok szubjektivitása jelenti.

A válaszokban rejlő szubjektivitás miatt a bizalmi indikátorok és a hagyományos statisztikákkal tisztán közgazdasági változók közötti kapcsolatnál. Ennek köszönhetően a bizalmi indikátorokat tartalmazó modellek előrejelzési tulajdonságai igen érzékenyek a minta megválasztására (Camba-Kapetanios-Smith-Weale (2000)), és az idősorokon alkalmazott trendszűrés módszerére (Weale (1996)). A kapcsolat instabilitása rugalmas modellezési eljárások alkalmazását igényli, így például Mourougane- Roma (2002) változó paraméterű modellbecsléssel, Blake-Kapetanios Weale (2000) pedig a paraméterek rekurzív becslésének eljárásával készített előrejelző modelleket.

A bizalmi indikátorok hazai alkalmazására már a kilencvenes évek közepén történtek kísérletek: Hoós-Muszély-Nilsson (1996) illetve Reiff-Sugár-Surányi (1999) tanulmányának célja a hazai ipar megelőző jelzőszámának (leading indikátorának) kialakítása volt. Vizsgálataik során mindkét kutatócsoport úgy találta, hogy a hazai bizalmi indikátorok előrejelzési célra csak korlátozott mértékben használhatók, amely eredményben szerepet játszott a rendelkezésre álló idősorok rövidsége is.

Munkánk közvetlen előzménye Ferenczi – Reiff (2000) tanulmánya, amelynek célja szintén egy, a hazai konjunktúra előrejelzésére alkalmas megelőző jelzőszám kialakítása volt. Megállapításuk szerint a bizalmi indikátorok bár használhatók előrejelzési célokra, de alkalmazásuk csak viszonylag rövid, maximum három hónapos időtávon eredményez javulást az előrejelzések hatékonyságában. A kutatás befejezése óta számos, elsősorban az adatok trendszűrésével kapcsolatos tapasztalat halmozódott fel, ezeket a jelen munkában igyekeztünk hasznosítani.

Tanulmányunk első részében az adatokról, azok stacionaritásáról, illetve az általunk alkalmazott trendszűrési módszerről ejtünk néhány szót. Ezután a feldolgozóipari termelés és a vállalati konjunktúra felmérések kapcsolatát elemezzük az irodalomban széles körben használt statisztikai módszerek (keresztkorreláció, Granger okság teszt) segítségével. Az elemzést mind a kompozit indexeken, mind az egyedi kérdések szintjén elvégezzük. Ezek a vizsgálatok egyben az előrejelzési célra alkalmas bizalmi indikátorok kiválasztásának egyik módját is jelentik. A konjunktúra adatok előrejelzési képességét három különböző modellel teszteljük, referencia modellként a feldolgozóipari termelés ARIMA reprezentációját használjuk. Végezetül a modellek előrejelzési hibáinak kiértékelése kapcsán megfogalmazzuk fő következtetéseinket és felvázoljuk a további kutatás irányait.

A teljes MNB tanulmány