A magyar kormányok 2001-2002-ben (választási okokból) jelentősen élénkítették a belföldi keresletet. Ennek hatására a gazdaság egyensúlyi szempontból nem fenntartható pályára került: az államháztartás deficitje kiugróan magassá vált, a külső egyensúly romlott, a nettó pénzmegtakarítási hajlandóság (a reálbérek több mint 13%-os, vágtató növekedése ellenére) rohamosan gyengült. Az infláció ugyan jelentősen csökkent, de ez részben mesterséges, a 2003-2004. évi további mérséklődést akadályozó, sőt inkább emelkedést kiváltó(!) tényezők következménye.

A gazdasági növekedés üteme 2002. I. félévében 3%, a II. félévben 3,6%, az év egészében 3,3% volt, tovább lassult 2001-hez képest, de nemzetközi összehasonlításban magasnak számít. A növekedés főleg az állami és a lakossági (lakás-) beruházások, valamint a fogyasztás 8%-os bővülésének eredménye. Az export és az üzleti beruházások szerepe visszaszorult. A kivitel ugyan 6%-kal nőtt (ami az európai dekonjunktúrához mérten szép teljesítmény), de messze elmarad a korábbi 20%-os ütemektől. Az üzleti beruházások jóval kisebbek voltak a 2001. évinél.

A pénzpiacon 2002-ben egyre ellentmondásosabb folyamatok mentek végbe. A monetáris politika túlzottan ambiciózus (valójában racionális eszközökkel nem elérhető) antiinflációs célokat tűzött ki. Ráadásul leszűkítve és rövid távra értelmezte antiinflációs célját, s ennek érdekében - a reálfolyamatoktól függetlenül, a kedvezőtlen államháztartási és bérnövekedési folyamatokat ellensúlyozandó, az euróövezethez való mielőbbi csatlakozást pedig elősegítendő - erős forintot és ehhez igen magas kamatokat tartott szükségesnek. A forint mindinkább megközelítette a sávszélt, tovább rontva ezzel a magyar cégek versenyképességét.

Az MNB merevsége tápot adott a forint erősödésére, illetve ez év elején már a sávközép eltolására játszó spekulációnak. A kormány azonban nem volt hajlandó az árfolyamsávot kiszélesíteni. A kamatok estek, a pénzügyi folyamatok sokkal bizonytalanabbá váltak. Kényszerré vált a költségvetési és a monetáris politika valós összehangolása.

Jelentősebb világgazdasági konjunktúra-javulás 2003-ban nem remélhető. A világpolitikai bizonytalanság szerepet játszik a magas világpiaci kőolajárakban, az üzleti szféra jelentős beruházási döntéseinek halogatásában, a tőzsdeindexek esésében és az arany árának emelkedésében.

A GKI Gazdaságkutató Rt. azt feltételezi, hogy az iraki konfliktus vagy háború nélkül, vagy térben és időben korlátozott akcióval elmozdul a megoldás irányába. Feltételezzük azt is, hogy a NATO és az EU rendezi sorait, túljut a súlyos véleménykülönbségek okozta feszültségeken. Ez esetben a világgazdaságban lassú konszolidáció várható, ami már 2003 második felében éreztetheti hatását a reálfolyamatokban. Így a fejlett országok növekedési üteme a 2002. évi 1,5%-ról 2003-ban 2% fölé gyorsul. A GKI Rt. 2003-ra éves átlagban 27 dolláros hordónkéntiolajárat vár, ami magasabb a tavalyi 25 dollárnál, de a jelenlegi 32 dollárhoz képest az ár gyors esését feltételezi a világpolitikai feszültség enyhülését követően. (A dollár gyengülése miatt egy ilyen kőolajár hazai inflációs hatása nem számottevő.)

A hazai gazdasági szereplők várakozásai egyre pesszimistábbak. A GKI Rt. által az EU módszertana alapján havonta végzett felmérés szerint az üzleti szféra várakozásai 2002-ben jellemzően stagnáltak, majd ezt 2003 elején markáns romlás követte. A lakossági várakozások a nyár vége óta lassan, majd 2003 elejétől erőteljesen romlanak. A lakosság leginkább saját pénzügyi helyzetének romlásától és a munkanélküliségtől tart, illetve pesszimista az ország várható helyzetével kapcsolatban. A GKI Rt. 2003. tavaszi részletes vállalkozói felmérésének válaszadói idén a bruttó termelés 4-5%-os bővülésével számolnak. Beruházási terveiket a 2002. őszi felméréshez képest jelentősen visszafogták. A magyar gazdaság egészének várható helyzetével kapcsolatban is érezhetően nőtt a bizonytalanság, a borúlátó cégek aránya határozottan meghaladta a derűlátóakét.

Idén éves átlagban a magyar gazdaság meg tudja tartani a tavaly II. félévi 3,6%-os növekedési ütemet, de az év elején némi lassulás valószínű. A belső gazdasági egyensúly javítása megkezdődik, de a béremelések áthúzódó hatása, és a számtalan újabb ígéret miatt a korrekció 2003-ban még csak mérsékelt eredményeket hoz. Az üzleti szféra versenyképessége a két éven át tartó nagy romlás után nem csökken tovább. A termelés növekedési üteme kizárólag az iparban és a mezőgazdaságban gyorsul. A foglalkoztatás stagnál, a munkanélküliségi ráta kissé tovább emelkedik, 6,2% körül lesz.

Az átlagos reálkereset közel 8%-kal, ezen belül az üzleti szférában 4%-kal, a költségvetésiben kb. 15%-kal nő. A nyugdíjak reálértéke a tavalyinál jóval lassabban, az automatizmusok alapján közel 4%-kal, de az egyszeri kifizetéseket is tartalmazó 2002. évi szinthez képest csak 1%-kal emelkedik. A lakosság 6%-kal növeli fogyasztását. Gyorsan (de már nem gyorsulóan) bővül a lakáspiaci kereslet is. A nettó pénzmegtakarítási ráta alacsony marad, a hitelfelvételi expanzió folytatódása mellett ugyanis a pénzbefektetési lehetőségek nem elég vonzóak, a kamatok alacsonyak és instabilak, a tőzsdei folyamatok bizonytalanok.

A beruházások dinamikája a 2002. évi 5,8%-ról kb. 3%-ra lassul. Ennek oka az önkormányzati és állami szféra fejlesztéseinek költségvetési törvényben előirányzott jelentős visszafogása. Az üzleti szféra a tavalyi visszaesés után kissé növeli beruházási keresletét.

A GKI Rt. azzal számol, hogy a magyar termékek iránti külső kereslet valamelyest javul, az export euróban mintegy 10%-kal bővül. Ezt elősegíti, hogy az üzleti szférában a fajlagos bérköltség alapján számított nemzetközi versenyképesség 2003-ban már érdemben nem romlik tovább. A behozatal – a belföldi összkereslet továbbra is igen dinamikus bővülése és ezen belül az importgép-beruházások élénkülése miatt – az exportnál erőteljesebben gyorsul, így az áruforgalmi mérleg deficitje 4,2 milliárd euró körülire emelkedik (ebben szerepe van a kb. 1%-os cserearány-romlásnak is). A folyó fizetési mérleg romlása az áruforgaloméhoz hasonló lesz, a deficit kb. 3,6 milliárd eurót tesz ki, ami megközelíti a GDP 5%-át.

Az államháztartási kiigazítás erősen differenciált: a bérkiadások terén az áthúzódás miatt nagy növekedés lesz 2003-ban is, ezzel szemben nominálisan is szinte stagnálnak a működési kiadások és a különböző programok finanszírozása, az állami beruházások pedig lényegesen csökkennek. Az államháztartás 2003-ban – a GKI Rt. előrejelzése szerint – kb. a GDP 1,5%-ával szűkíti a belföldi vásárlóerőt. A deficit az előirányzott 4,5%-nál több lesz, a GDP 5%-a körül várható. A privatizációs bevételekkel elérhető, hogy az eladósodottság ilyen hiány mellett se emelkedjen. A későbbi években a költségvetésikonszolidáció folytatására lesz szükség.

Az infláció 2003-ban várhatóan stagnál. Az energiaárak elkezdenek közelíteni a világpiacihoz, így emelkedik a gáz- és a villamos energia, valamint számos infrastrukturális szolgáltatás ára. Mivel ez kétéves folyamat, a hatások jelentős része áthúzódik 2004-re. Idén éves átlagban 5% körüli (a tavalyi 5,3%-nál talán valamivel kisebb), de év végén a 2002. decemberinél (4,8%) magasabb, 5,4% körüli infláció várható. A jövedéki cikkek és a háztartási energiahordozók árai emelkednek a leggyorsabban, ezzel szemben mérséklődik a tartós fogyasztási cikkek árszínvonala, enyhe árnövekedés várható a ruházati cikkeknél és az élelmiszereknél is.

A forint 2003-ban erős marad, de a korábbinál nagyobb ingadozások lehetségesek az árfolyamban, a pénz- és tőkepiacokon. A reálkamatok jelenleg alacsonyak, a következő hónapokban az üzleti kamatok némi emelkedése valószínű. Lehetséges, hogy az MNB a közeljövőben kissé emelni fogja az alapkamatot (vagy relatív emelést hajt végre oly módon, hogy a továbbiakban sem követi az EKB és a FED esetleges kamatcsökkentését). A forint árfolyama eleinte valószínűleg a 10-13%-os sávban, 240-248 Ft között fog ingadozni az erős oldalon. Az év vége felé azonban az árfolyam ismét elindulhat a sáv széle felé.

A bizonytalan világpolitikai helyzetre való tekintettel a tőkepiacokon egyértelmű javuló trend csak 2003 közepétől remélhető. A nettó működőtőke-beáramlás a szerény 2001. és 2002. évihez képest (0,7 illetve 1,1 milliárd euró) 2003-ban gyorsul, s a privatizáció valamint az EU-csatlakozás kiváltotta növekvő vonzerő révén valószínűleg eléri a korábban „szokásos” évi 1,5-2 milliárd eurót.