A szállítási jogokat igazoló okleveleket a Cukorrépa-termesztők Országos Szövetsége nevében Szőke Géza elnök, az ipar nevében Fischer Béla, a Cukoripari Egyesülés Igazgató Tanácsának elnöke közösen adták át a területi cukorrépa-termesztő szövetségek elnökeinek. A kvótarendszer alapján 752 termelő összesen 2,4 millió tonna cukorrépa szállítására kapott jogot.

„A cukorágazatban a répatermesztők és a cukoripar egymásra vannak utalva, kölcsönösen egymás munkájától és hatékonyságától függenek. A szállítási jogok gyors és zökkenőmentes elosztása jó példát mutat arra, hogy a répatermesztők és a cukoripar az ágazat jövője szempontjából alapvető kérdésekben képes megállapodni” – hangsúlyozta Fischer Béla az ünnepségen. Az esemény egyben a hazai cukorágazat EU-érettségét is jelképezi, hiszen az EU-ban a szállítási jog a cukorrépa-termesztés alapja, és a termesztők biztonságának fontos garanciája. A magyarországi cukorágazat szereplői most azon munkálkodnak, hogy az ágazat az EU csatlakozás esetén képes legyen az EU cukorrendtartás alkalmazására.

A kvótarendszer bevezetését a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter termékpálya-szabályozásról szóló 88/2001. (X. 29.) sz. rendelete tette lehetővé. A rendelet a cukorrépából készült cukorra vonatkozólag 400 000 tonnás országos értékesítési kvótát határoz meg (1. ábra), amelyet felosztottak a három Magyarországon működő cukoripari társaság között. A rendelet előírja, hogy a cukorrépa-termesztők kiszámítható gazdálkodása, valamint a gyárak biztonságos ellátása érdekében meg kell határozni azoknak a termelőknek a körét, akik jogosultak cukorrépát termelni, és valamely kvótajogosult társaság egy adott gyára számára értékesíteni. A rendszer lényege, hogy változó feltételek (pl. világpiaci ár hullámzása, időjárási anomáliák) közepette is mindig biztosítsa a hazai fogyasztásnak megfelelő belföldi termelést ebből a stratégiai fontosságú termékből.

A kvótarendszer egyaránt biztonságot jelent a cukorrépa-termesztőknek, - feldolgozóknak és a fogyasztóknak. A termesztők biztosan számíthatnak arra, hogy terményüket átveszi a cukorgyár, hosszú távra tervezhetnek (pl. beilleszthetik a cukorrépát a vetésforgóba), illetve jelentősebb beruházásokra is fordíthatnak pénzt (pl. betakarító gépeket vásárolhatnak). A cukorgyárak pontosan megtervezhetik kampányukat, számíthatnak a megfelelő mennyiségű és minőségű cukorrépára a meghatározott időben, s a szabályozott piac következtében hosszú távra ruházhatnak be ebben a rendkívül tőkeigényes iparágban. A fogyasztók döntően hazai alapanyagból készült minőségi termékekhez jutnak, és a rendszer megvédi őket a rendkívüli világpiaci áringadozásoktól is.

A rendelet megjelenését követően a Cukor Terméktanács Elnöksége 2001. decemberében meghatározta a szállítási jogok felosztásának módszerét. Alapelvként azt fogadták el, hogy elsődlegesen azok a termelők kapjanak szállítási jogot, akik az elmúlt három év mindegyikében termeltek cukorrépát, az általuk előállított zöldcukor mennyisége elérte vagy meghaladta a gyárkörzet három éves, egy hektárra eső átlagának 80 százalékát, és tagjai a Cukor Terméktanácsnak. Ezek a termelők alanyi jogon jutnak szállítási joghoz. A fennmaradó szabad szállítási jog elosztásának módszereiben az adott gyár és a gyárhoz tartozó térségi cukorrépa-termesztő szövetség közösen állapodtak meg.

A rendelet 16 százalékos cukortartalmú, utánfejelt cukorrépára vonatkozóan írja elő a szállítási jogok meghatározását, így a számítások eredményeképpen Magyarország területén 752 termesztő összesen 2,4 millió tonna cukorrépára kapott szállítási jogot. Ez azt jelenti számukra, hogy a jövőben a szállítási jog alapján, a piaci helyzet függvényében jogosultak cukorrépát termeszteni, és ezt az adott cukorgyár köteles – a kétoldalú termeltetési és értékesítési szerződésben, és megszületése esetén a Szakmaközi Egyezményben rögzített feltételek szerint – átvenni.

Az utóbbi évek kölcsönös erőfeszítéseinek következtében jelentősen javultak a magyarországi cukorrépa-termesztés mezőgazdasági eredményei. Emelkedett a termésátlag, nőtt a digestio (répa cukortartalma), és a fehércukor-hozam. 2001-ben országos átlagban a fehércukor-hozam 6,29 tonna volt hektáronként (2. ábra). Bár ez alatta van az uniós tagországok által az elmúlt öt évben elért hektáronkénti 7,67-8,38 tonnának, mégis komoly előrelépés jelent a 90-es évekre jellemző 3,12-5,51 tonnás fehércukor-hozamhoz képest.

A versenyképesség javulását nagymértékben elősegítette az a szelekciós folyamat, amely a termelők számának csökkenésével és a termőterület koncentrációjával egy stabil, jól felkészült termelői kört hozott létre. Amíg a privatizáció első éveiben a termelők száma egyre emelkedett, és a 90-es évek közepén meghaladta a 4000-et, addig mára a termelők száma 752-re csökkent (3. ábra).

A cukorágazat szereplői üdvözlik, hogy a kormányzat évek óta preferálja a minőségi termelést: a 6,6 t/ha feletti zöldcukor-hozamot elért termelők három éve minden évben 360 millió forint támogatást kaptak. A cukorrépa-termesztés napjainkban korszerű, zárt termesztéstechnológiával dolgozik, amelynek minden egyes lépése gépesített. Ez pedig erősen tőkeigényessé teszi az ágazatot. A 360 millió Ft mára már veszített értékéből, és nem biztosítja a termelőknek ugyanazokat a lehetőségeket, mint 3 évvel korábban. Ezért jó lenne, ha az állam nagyobb támogatással tudná segíteni a termelőket abban, hogy beruházásaikat megvalósíthassák, lehetőségük legyen a korszerű termesztéstechnológia alkalmazására, és nagyobb esélyük legyen felvenni a versenyt az unió cukorrépa-termesztőivel az EU csatlakozást követően.