Dr. Bender Tamás professzor, a Magyar Balneológiai Egyesület elnöke legalább húsz éve szószólója annak, hogy tudományos eredmények produkálása, szakmai nyilvánosságra hozatala nélkül egyszerűen nincs esélyünk „eladni" a piacon értékeinket. Hiába tudjuk, hogy természeti adottságainkkal világhatalom vagyunk - az ország felszínének 80 százaléka alatt termálvíz van -, sőt a szaktudomány művelésével is jól állunk, mégis háttérbe szorulunk, mert a mindenkori aktuális kormány és turizmusmenedzsment csak részben ismeri fel a kutatások támogatásának szükségességét.
Nem bálnákért
Ma csak az számít, ami rajta van az interneten, ami megtalálható az orvosi adatbázisban: a biztosítók orvosai a páciens gyógyulásához keresnek információkat, s többnyire oda fogják küldeni, beutalni a kezeltet, ahol tudományos adatokkal alá tudják támasztani az eredményes orvosi ellátást. A Balneológiai Egyesület elnöke annak tehát örül, hogy bizonyítékokon alapuló orvostudományi kutatásokra mint nélkülözhetetlen feltételre az Új Széchenyi Terv „Gyógyító Magyarország" programja részletesen is kitér, ám annak egyelőre nem örülhet, hogy mindez visszaköszönne az egészségipari pályázatok konkrétumaiban. A közzétett dokumentumokban foglalkoznak a rehabilitáció fejlesztésével, de a pályázatok leginkább a gyógyítás eszközeire s nem a konkrét balneológiai tudományos tevékenységekre koncentrálnak. A szakember azt nem mondja, hogy az államtól nem érkezett pénz a tudományos munka előmozdítására. Az első Orbán-kormány idején a gazdasági tárca 10 millió forintot szánt a kutatásokra, a Gyurcsány-kormány 5 milliós segítséget adott, s pályázatokon is nyert kisebb-nagyobb összegeket a szakterület. De a vendégekért, a beutalt páciensekért folyó verseny azt üzeni az üzleti szférának és az egészségiparból bevételre vágyó önkormányzatoknak, hogy a gyógyítás bizonyított lehetőségeibe fektessenek be az Új Széchenyi Terv 30 milliárdjából, s valóban ne újabb és újabb medencéket, csúszdákat lássanak a szemük előtt.
A tudomány testközelből igyekszik segíteni az értelmes beruházást tervező településeket, pályázni készülő helyhatóságokat, vállalkozásokat. Novemberben pedig azzal a céllal jött létre Magyarországon egy nemzetközi balneológiai kutatóközpont, hogy célirányosan tanulmányozhassák a helyi természeti kincsek egészségügyi jellemzőit. Ezzel a szakmai megalapozással juthat egyről a kettőre az egészségipar is, s nem azzal, hogy az éppen megtalált vizet mindenáron gyógyvízzé akarják nyilváníttatni, mert már csupán ennyiért is odamegy a beruházó. A piac többet, megalapozottabb kínálatot kér, olyasmit, mint amit például Hajdúszoboszló produkál: ott már komolyan veszik a kutatás, a tudomány támogatását, a rendszeres szakmai publikációkat, s nem is véletlen, hogy folyamatosan bővül a gyógyturizmusa.
10 év sem volt elegendő
A balneológiai egyesület elnöke emlékeztet rá, több olyan kisebb-nagyobb települése van az országnak, ahol azt akarják, hogy kiépüljön és orvosi értelemben is híres legyen a megálmodott fürdőhely, de nem tudják, mit is tegyenek. Bender professzor példatárában szerepel olyan falu is, amelynek a vízkincsét tudományos igénnyel publikálták - például a térdkopás kezelésére bizonyítottan jó a gyógyvizük -, de tíz év sem volt elegendő ahhoz, hogy megtalálják a tényleges értékek közhírré tételének a módját. Nincs is értékelhető gyógy-idegenforgalom, így nincs bővülő foglalkoztatás, és nincs többlet-adóbevétele sem a településnek. A balneológiai társaság, kutatóközpontjával az élen, kész partner lenni a helyi gyógyászati lehetőségek feltárásában, nyilvánosságra hozatalának elősegítésében, az alkalmas egészségipari infrastruktúra megtervezésében. De figyelmeztet is: némelyik gyógy-idegenforgalmának köszönhetően frekventált települést könnyen megtéveszthet az, hogy egyelőre sok külföldi keresi fel a szállodáit, fürdőit.
Mellőzik a tudományos munkát, az újabb publikációkat, a szakmai és populáris közlemények kibocsátását. Csakhogy Romániában, Törökországban, Franciaországban, Itáliában - szintén a gyógyvízkészletekre alapozva - nem csupán a klasszikus mozgásszervi gyógyítás, hanem megannyi más egészségügyi ellátás tudományos bizonyítékaival is előrukkolnak, és szólítják meg a biztosítókat, Európa lakosságát, így pedig nagyon gyorsan megelőzik a tétlenkedő magyar fürdőhelyeket. A balneológiai egyesület szerint éppen ezért most, amikor az Új Széchenyi Terv egészségipart fejlesztő pénzforrásának csapját megnyitotta a kormányzat, érdemes lenne a támogatás egy részét beterelni egy központi alapba, hogy egy szakmai bizottság - jelesül a balneológiai kutatóközpont - orvosi értelemben is precízen megfogalmazott pályázatokat díjazhasson a beruházásokat segítő összegekkel.
