Ezen belül a versenyszektorban valamivel mérsékeltebb, de szinténgyors volt a reálbérek emelkedése, de még ez a – költségvetési szektor béremeléseihez képest - mérsékeltebb emelkedés is a fajlagos bérköltség és a versenyképesség jelentős romlásához vezetett.
Tanulmányunk egyik célja - írja a szerzőpáros, Palócz Éva és Tóth István János bevezetőjében -, hogy adalékot nyújtson annak a sokat vitatott kérdésnek a megválaszolásához, hogy a vállalatok 2002-ben miért voltak hajlandóak ilyen jelentős béremelésekre, éppen akkor, amikor nem csak a nemzetközi konjunktúra lanyhulása, hanem a forint erősödése is sújtotta őket. A tanulmányban három lehetséges tényezőt.
A tanulmány – nem kevésbé fontos – másik célja, hogy az MKIK-GVI vállalati felmérése alapján előrejelzést adjon a vállalatok idei béremelési szándékairól. Ahhoz ugyanis, hogy a vállalati szektor versenyképessége helyreálljon, a teljesítmények (azaz a GDP) növekedését nem meghaladó béremelésekre lenne szükség. A munkavállalók azonban több ágazatban ennél jóval magasabb béremelést kívánnak elérni.

A béremelkedések okai

1. A béremelés mértéke 2002-ben nominálisan az előző évinél csak árnyalatnyival volt nagyobb (18, illetve 18,3%), sőt a versenyszektorban még csökkent is az ütem (16,3%-ról 13,3%-ra), így a reálbérek gyors emelkedése jórészt a fogyasztói árindex 2001 közepétől elkezdődött hirtelen csökkenésének volt a következménye. Az infláció csökkenésének az ideje és mértéke nem volt előre látható, olyannyira, hogy 2001 végén nem csak valamennyi kutatóintézet jelzett előre az éves átlagos tényadatnál (5,3%) magasabb árindexet (átlagosan 5,7%-ot), hanem maga a pénzügyi kormányzat is a ténylegesnél valamivel magasabb árindexet várt. 2001 végén a vállalati inflációs várakozások is azt tükrözték, hogy a cégek nem bíztak az infláció jelentős leszorításának lehetőségében.

2. A gazdaság egészében mért béremelkedést elsősorban a közszférában bekövetkezett béremelések húzták felfelé. A több hullámban végrehajtott költségvetési béremelések azzal a következménnyel jártak, hogy jelentősen csökkent a versenyszféra bérelőnye a költségvetési szektorral szemben. Olyannyira, hogy a közszférában a fizikai foglalkoztatottak bére 2002-ben már meghaladta a versenyszektorban dolgozókét, sőt, a szeptembertől a költségvetési szektorban végrehajtott 50%-os béremelés következtében 2002 utolsó negyedében már a szellemi dolgozók is többet kerestek a költségvetési szektorban, mint a versenyszférában. 2003-ra ennek következtében olyan helyzet alakulhat ki, amelyben a közületi szféra bérnyomása mind erőteljesebben érvényesül, ami egyes régiókban különösen nagy feszültségekhez vezethet, és a versenyszektorra folyamatos béremelési nyomást fejthet ki.

3. A többféle indíttatású, központilag elrendelt béremelések nem csak a verseny- és a közületi szféra, a fizikai és a szellemi foglalkozásúak között rendezték át a korábban kialakult bérarányokat, hanem az egyes ágazatok között is, amiben a költségvetési béremelések mellett a minimálbér emelésében való érintettségnek is számottevő szerepe volt. A minimálbér két év alatt majdnem duplájára (25 ezer 500 forintról 50 ezerre) emelése az egyes ágazatok között KOPINTszámottevő bérarány-eltolódást okozott, attól függően, hogy a kétféle típusú központi intézkedés milyen mértékben érintette az adott ágazatot. Azokban az ágazatokban, amelyek a minimálbéremelésből, és a költségvetési béremelésekből egyaránt kimaradtak, az átlagosnál jóval kisebb béremelés valósult meg. Ez magyarázza azt a paradox helyzetet, hogy a munkavállalók bérkövetelései éppen azután erősödtek, amikor korábban nem tapasztalt mértékű béremelkedés jellemezte a magyar gazdaságot.

A minimálbér-emelés hatásai

A vállalati felmérés empirikus eredményei nem támasztják alá, hogy a versenyszférában a minimálbér emelése lett volna a kimagasló béremelés egyedüli oka: a cégek mindössze 16%-a szerint volt nagy szerepe a minimálbér emelésének a 2002-es béremelkedésben, míg 36%-uknál ez a tényező nem játszott semmilyen szerepet. A minimálbér emelésének a hatása bizonyos ágazatokra és cégcsoportokra koncentrálódik.

Figyelemre méltó, hogy azok a cégek, amelyek 2002-ben kimagasló béremelést jeleztek, 2003-ban is az átlagosnál magasabb emelésre számítanak. A minimálbér emelésének 2001-es és 2002-es kormányzati döntése ezek szerint nem csupán a 2002-es bérnövekedésre, hanem – közvetett csatornákon keresztül – a bérek 2003-as alakulására is hatással lesz. Nem egyszeri és azonnali, hanem lépésenkénti és elhúzódó hatásról van itt szó. A kialakult bérfeszültségek miatt ugyanis a cégek idővel kénytelenek feljebb nyomni a bérskálát. A béremelés mértéke és az export aránya között szoros negatív kapcsolatot találtunk. Ezek szerint a nagyobb arányban exportra termelő cégeknél jóval erősebb korlátja volt és van a béremelkedésnek, mint a döntően, vagy kizárólag magyar piacra szállítóknál.

Az előbbi cégeket a forintárfolyam erősödése miatt elszenvedett jövedelmezőség-romlás is sújtja, míg az utóbbiak bátrabban számíthatnak arra, hogy a belföldi piacon az árak előre bekalkulált növekedése megteremti a béremelés feltételeit.

A minimálbér-rendezésnek a 2002-es béremelésre gyakorolt hatásában számottevő különbségeket tapasztaltunk a különböző tulajdoni szerkezetű cégek között. Ez a hatás legkevésbé a többségében külföldi tulajdonban lévő cégeknél érvényesült. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott a külföldi tulajdonú cégek viszonylag magas induló bérszínvonala, amely mellett kisebb arányú béremeléssel is megőrizhető e vállalatok relatív bérelőnye. A minimálbér-emelés leginkább a közepes és nagy, magyar tulajdonban lévő és jellemzően exportáló vállalkozások munkaerőköltségeit emelte meg mesterségesen, rontva ezen cégek jövedelmezőségi mutatóit.

A felmérésben résztvevő vállalatok 2003-ra átlagosan 6,9%-os béremelési szándékról számoltak be. A különböző adókönnyítések (a minimálbér adómentessé tétele, illetve a személyi jövedelemadó-sávok kismértékű eltolása) következtében ez 9%-ot megközelítő nettó béremelést jelent. A KOPINT-DATORG 5-5,5%-os idei éves átlagos fogyasztói árindex-előrejelzését alapul véve ez 3,5-4% közötti nettó reálbéremelkedést feltételez, ami csak kevéssé haladja meg a gazdaság idei teljesítményének várható bővülését.
Ez azt jelzi, hogy a vállalatok jövedelmezőségük javítása érdekében ez évre a tavalyinál takarékosabb költséggazdálkodást terveznek. Nem állíthatjuk azonban, hogy az elmúlt két évi, a bérarányokat és a bérszínvonalat jelentősen átrendező kormányzati intézkedések hatása végképp lecsengett volna.

A teljes tanulmány