Nyolc évvel ezelőtt, 1994 tavaszán a piac éppen túl volt egy szép, év eleji felfutáson – ez volt az első igazi hossz a parketten –, amit rögtön februárban ugyanolyan gyors visszaesés követett. A kiábrándulás egybeesett a kampánnyal és a választásokkal, az árfolyamok pedig még a voksolás után is estek, több mint egy évig. A nagy hossz a Bokros-csomag bejelentését több mint fél évvel követően, 1996 elején indult.

Fordulónkénti fordulatok

Négy évvel később, az 1998-a választások előtt igen optimistának tűnt a hangulat: az 1997-es ázsiai válság után gyorsan felpattantak az árfolyamok, és a befektetők éppen kezdték elhinni, hogy az október végi–november eleji események már csak a rossz emlékek közé tartoznak. A tőzsdei elemzők nem nagyon foglalkoztak a választásokkal, amiben minden bizonnyal nagy része volt annak, hogy a közvélemény-kutatások szerint a börze által ekkorra már elfogadott baloldali koalíció tűnt inkább a befutónak.
Az első forduló után azonban az árfolyamok esni kezdtek. Az eredmény ugyanis meglepően szoros volt, s eluralkodott a bizonytalanság. Nem lehetett tudni, hogy a mérleg nyelve lesz-e a tőzsde által rettegett MIÉP, és hogy a kisgazdák összeállnak-e a Fidesszel. A helyzet értékelése ugyanakkor nem volt rögtön egyértelmű a befektetők előtt: a tőzsde az első fordulót követő hétfőn csak minimális eséssel nyitott, majd a nap folyamán kezdett a veszteség egyre csak nőni.

A második forduló előtt az árfolyamok ismét emelkedésnek indulnak, úgy tűnt, hogy a börze teljesen nyugodt az eredményt illetően. Ez a reakció már akkor is meglepő volt. Kétségtelen, hogy a szakértőknek, illetve a befektetőknek nem kötelességük ismerni a magyar választási rendszer részleteit, de azt az újságokból már a kisgazdák egyéni jelöltjeinek visszaléptetése után is tudni lehetett, hogy fej-fej melletti harc várható, sőt a jobboldal áll kicsit jobban. A választási eredmény az első fordulóban kialakult erőviszonyok és a visszalépések tükrében elvileg nem okozhatott volna nagy meglepetést, a piac mégis pánikkal válaszolt.
A mai napig nem világos, hogy a megelőző héten mire fel vásároltak a befektetők. Arra már könnyebb a válasz, hogy miért adtak el pánikszerűen a teljesen papírforma-eredmény láttán. (9000 pont közeléből 8500-ig esett a BUX.) Bekövetkezett ugyanis a tőzsde egyik legnagyobb ellensége: a bizonytalanság. Mivel a Fidesznek egyedül nem volt meg az 51 százaléka, jött a koalíciókeresés, a befektetőknek pedig nem tetszettek a kisgazdák. Ráadásul maga a Fidesz sem volt még kormányon, senki nem tudta, hogy hatalomra kerülésük mit is jelent pontosan.

Kormányzati beavatkozások

A piac végül akkor kezdett megenyhülni, amikor a Fidesz elismert szaktekintélyeket nevezett ki a pénzügy-, illetve a gazdasági miniszteri posztra Járai Zsigmond volt tőzsdeelnök és Chikán Attila egyetemi professzor személyében. Ez a pont jelentette a bizonytalanság végét, s innen kezdve sokáig ismét nem érdekelte a piacot a politika.
Nem kellett azonban négy évet várni arra, hogy befektető, bróker és elemző ismét politizáljon. A kormány ugyanis a piacgazdaság fogalmát elég érdekesen értelmezte: a lakossági érdek védelmében beleavatkozott az árszabályozásba, s a tőzsdei cégeknek jelentős kárt okozva érte el, hogy a polgárok kevesebbet fizessenek a gázért, a gyógyszerekért vagy éppen a villamos energiáért.

A legkirívóbb a gázárkérdés: a Mol két év alatt mintegy 250 milliárd forintot vesztett amiatt, hogy a kormány által rákényszerített áron, jócskán világpiaci beszerzési ára alatt volt kénytelen eladni a földgázt mind a lakosságnak, mind a nagyfogyasztóknak. Ez természetesen tükröződött is a Mol-részvény árfolyamán, s egyre többen gondolták úgy, hogy a tőzsde rendkívül gyenge 2000–2001-es szerepléséért jócskán terheli felelősség a kormányt. Mindez az ország vezetőit láthatólag hidegen hagyta, maga a miniszterelnök is közölte, hogy ő nem értékeli túl sokra a tőzsde szerepét.
A Mol-részvényeseknek két igen rossz évet okozó gázárkérdésben Horn Gyula volt miniszterelnök tett egyedül piacbarát bejelentést. Szerinte a gázárakat közelíteni kell a világpiaci szinthez, a lakosságot pedig az államnak kell kompenzálnia. Az MSZP gazdasági kabinetje gyorsan sietett leszögezni: a lakosság terheit ők sem szándékoznak növelni, de a Fidesz gyorsan leütötte Horn magas labdáját, és elfelejtkezve az állami kompenzációról szóló ígéretről, vezetői közölték, hogy ezentúl sem lehet szó inflációt meghaladó gázáremelésről.

A kárpótlási jegyek állam által történő felszívásáért indított kisbefektetői harcra a mai ellenzék természetesen ígéretekkel válaszolt, mondván, hatalomra kerülésük esetén mindenképp rendezik a helyzetet. (Hogy ezt miért nem tették 1994–98 között, arra nincs válasz, de tény, hogy abban az időben történt a legtöbb részvény–jegy csere.) A jelenlegi koalíció láthatóan lavírozik: egyrészt közölte, hogy a spekulánsok csak ne akarjanak nyerészkedni a tőzsdén azzal, hogy olcsón vett jegyeiket eladják az államnak, másrészt homályos ígéretet is tett: a megoldás kidolgozása folyamatban van.

Májusra vége

A Portfólió.hu on-line gazdasági újság 22 szakértő megkérdezésével végzett felmérést, s ez azt mutatta, hogy a jelenlegi koalíció győzelme semleges hatással lenne a piacra, s egy MSZP–SZDSZ kormány alakulása hatna a legjótékonyabban az árfolyamokra. Ennél valamivel rosszabb, de még mindig pozitív forgatókönyvként ítélték meg azt, ha az MSZP egyedül is kormányt tudna alakítani, a lehető legrosszabb pedig az lehet szerintük, ha a MIÉP is bekerül a hatalomba. Lapzártánkkor nagyjából fej-fej mellett halad a két nagy párt, ám ha több választókerületben már az első fordulóban eldől a harc, lehet, hogy a tőzsde április 7-e után nyomban reagálni fog a valószínű eredményre.

Magyarországon még nem teljesen mindegy, hogy melyik párt nyeri a választásokat, s ennek éppen a jelenlegi kormány tőzsdeellenes intézkedései az oka. Emiatt természetes jelenség, hogy ha a Fidesz áll nyerésre akár az első, akár a második forduló adatai után, az kis kiábrándultságot okozhat. Ez azonban minden bizonnyal időleges lesz, mint ahogy a baloldali győzelem esetén adandó azonnali emelkedés is.
Valószínű, hogy a választás hatását a piac május elején már egyáltalán nem fogja érezni. Az egyetlen kivétel az, hogy ha a MIÉP is bekerül a koalícióba. Az ezzel kapcsolatos félelem azonban él, ráadásul a befektetők tanulni akarnak a négy évvel ezelőtti baklövésükből. Aki alapvetően nem így látja a helyzetet, az is tudja, hogy a többség így látja, s a tömeg ellen menni nem éppen szerencsés dolog. Emiatt van, hogy a választások közeledtével nagy a bizonytalanság, a vevők visszahúzódnak, az árfolyamok pedig esegetnek.

Az eredmények ismeretében azonban várható, hogy épp ellentétes lesz a reakció, mint négy évvel ezelőtt. Sokan elfelejtik, hogy a most nyerésre álló pártokat már mind ismerjük, nem úgy, mint négy évvel ezelőtt. Miután kiderül, hogy – a MIÉP-faktort itt kizártuk – a választás lezajlott, és stabil kormány tud alakulni, a sok részvény nélkül maradt befektető elkezdheti visszavásárolni papírjait. Jó esély van arra is, hogy még a jelenlegi koalíció győzelme esetén is emelkedéssel reagáljon a piac, ami persze nem a Fidesznek szól, hanem a bizonytalanság megszűnésének.

Kézirat lezárva: 2002. március 30.
Megjelent a Piac és Profit 2002. áprilisi számában

Ács Gábor