Az elnök két fő gazdaságpolitikai célt követ. Az adózásnál a konzervatív republikánus vonalat követi, nagy adócsökkentéseket nyújt a vállalatoknak és a gazdagoknak. Kormánya azt ígérte, hogy ez nagyban növeli majd a beruházásokat a gazdaságban. A kereskedelemben szakított pártja többé-kevésbé szabad kereskedelempolitikájával és nagy vámokat szabott ki, azt ígérve, hogy azok az amerikai ipar újjászületéséhez vezetnek.
A kamatcsökkentést Jay Powell, a FED elnöke szerint azért határozták el, hogy valamelyes biztosítékot szerezzenek, mivel vannak jelek a gazdaság lelassulására. Az ipari termelés az év kezdete óta hanyatlik, a beruházások a legutóbbi negyedévben csökkentek. Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy a gazdaság változatlanul erős. Ami nem meglepő, ha tudjuk, hogy a republikánusok mindig készek nagy költségvetési hiányt felhalmozni, ha nem a demokraták vannak a Fehér Házban. A 2016-os választás után 2018-ban volt bizonyos fellendülés, de mára lényegében visszatértünk a Trump előtti növekedési ütemhez.
Miért hozott kudarcot a Trumponomics, csak a trillió-dolláros költségvetési hiányt? Azért, mert mind az adócsökkentés, mind a kereskedelmi háború téves elképzelésen alapul. A republikánusok hite az adócsökkentésben és abban, hogy az adóemelés viszont tönkreteszi a gazdaságot olyan tovább élő nézet, amelyet már régen meg kellett volna semmisítenie az elmúlt évtizedek tapasztalatainak.
Bill Clinton adóemelései nem okoztak visszaesést, George W. Bush adócsökkentései nem hoztak fellendülést.A republikánusok mégis kitartanak mellette. Ezúttal a vállalatoknak adott óriási adócsökkentésektől azt várták: hozzák vissza a külföldön befektetett tőkéjüket és működtessék azt itthon. A cégek a pénzt ehelyett arra használták, hogy visszavásárolják a saját részvényeiket.
A beruházások sok tényezőtől függenek, azok sorában az adók mértéke a lista vége felé van. A
Ami a kereskedelmet illeti: lehengerlők a bizonyítékok arra, hogy a vámoknak nincs sok hatása az általános kereskedelmi mérlegre. Legfeljebb eltolódik a deficit: kevesebbet importálunk Kínából, többet máshonnan, például Vietnamból. És joggal érvelhetünk amellett, hogy Trump vámjai ártanak az amerikai iparnak. Sok közülük olyan javakat érint, amelyeket amerikai cégek termékeibe kerülnek, így tehát nőnek a költségek. Emellett a Trump politikája keltette bizonytalanság, hogy nem lehet tudni, kire sújt le legközelebb, bizonyosan elriasztja a beruházókat.
Miért építenénk egy gyárat, ha jövő héten egy twitter-üzenet tönkre teheti a piacodat, az ellátási láncot – vagy mind a kettőt?Csaknem bizonyos: tévednek akik úgy hiszik hogy Trump az erős gazdaságra hivatkozva nyerhet majd újraválasztást. Nagyon valószínű, hogy nem kerül majd szembe recesszióval (bár, ki tudja?), de az bizonyos, hogy nem tette újra naggyá a gazdaságot. Így valószínűleg azt fogja tenni, amit eddig is tett és nyilvánvalóan tenni is akar: a rasszizmusra építve kampányol.
