Az orosz–ukrán front ma az eljövő hadviselés kísérleti terepe. A CSIS elemzése szerint Ukrajna tudatosan halad az AI-vezérelt autonóm hadviselés felé, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy az olcsó, részben autonóm, tömegesen bevethető drónok és robotok fokozatosan átírják a hadszíntér gazdaságtanát. Az más kérdés, hogy Ukrajnának nem sok választása van, ha a területe most éppen “remek” kísérleti terep ezeknek a rendszereknek a tesztelésére. Nem feltétlenül a legdrágább platform kerül ki győztesen, hanem az, amelyik gyorsan gyártható, pótolható, frissíthető és adatokkal táplálható. Ez magyarázza, miért övez ekkora figyelem az ukrán drónipart Washingtonban és Londonban. Erik Prince bejelentette részvételét, Erik Schmidt neve felbukkan az együttműködésekben, brit–ukrán projektek indulnak, exportpiacok nyílnak meg. A vér mellé megérkezett a tőke is. Az oroszok sem alszanak, ahogy Kína sem, de onnan kevesebb adat kerül nyilvánosságra. Egyelőre.
A nagy kérdés már nem az, hogy a Pentagon fog-e mesterséges intelligenciát alkalmazni – megvan a válasz: igen, már alkalmaz. Nem is az, hogy meddig marad a rendszer elemző eszköz, és mikortól válik tényleges döntési tényezővé? Hanem az, hogy mikortól válik tényleges, autonóm döntési tényezővé?
Ha a modelleket minősített hálózatokon tanítják, a drónokat harctéri adatokon fejlesztik, a földi robotokat tömegesen állítják hadrendbe, és a politikai nyomás folyamatosan a gyorsabb integráció irányába tolja a folyamatokat, akkor az autonóm hadviselés többé nem elméleti vita. Ez már üzleti modell, állami stratégia és mindennapos gyakorlat. A Pentagon kapuja kinyílt. Ami most belép rajta, az nem csupán szoftver. Az a háború új operációs rendszere.
