Aki mindebben csupán lobbifolyosók és washingtoni irodák játszmáját látja, az nézzen rá Ukrajnára. Ott ma már nem konferenciákon vitatják az autonóm rendszerek lehetőségeit, hanem lövészárkok közelében, drónzajban és elektronikai zavarás közepette próbálják ki azokat. Ukrajna tavaly arról számolt be, hogy tízezres nagyságrendben lesz szüksége személyzet nélküli földi járművekre – lőszer szállításhoz és sebesültek mentéséhez –, miközben AI-támogatott drónok olyan körülmények között is működnek, ahol a rádiókapcsolat bármikor megszakadhat. A Reuters szerint egyes ukrán rendszerek már képesek arra, hogy előre azonosított célra a végső fázisban önállóan rárepüljenek. Megjegyzem az oroszoknál is hasonló a helyzet. Hol van már a Bayraktar, ami 2022 év elejének csúcsfegyvere volt?
Jó hír, hogy ez még nem a sci-fi irodalom Skynetje, de egyértelműen túl van a távirányítós eszközök kategóriáján.
2026 márciusában Ukrajna tovább lépett: megnyitotta harctéri adatállományának egy részét szövetséges országok és cégek MI-modelljei előtt. Millió számra képek, ezernyi harci bevetés adatai, viselkedési minták, célfelismerési sémák, drónpályák, zavarási viszonyok. Ez az adathalmaz ma a legértékesebb erőforrások közé tartozik – nem csupán anyagi értelemben, hanem azért is, mert túlélési esélyt és harci képességet hordoz magában. Aki ilyen adatokon tanít modellt, az nem prezentációt állít össze, hanem hadieszközt fejleszt. Ezzel párhuzamosan a brit–ukrán drónpartnerség azt jelzi, hogy a Nyugat már nem pusztán fegyvert szállít, hanem aktívan részt vesz a következő generációs, mesterséges intelligenciával támogatott harci rendszerek közös kialakításában.
