Az Egyesült Államok a hetedik helyen végzett; a lakásárak 49 százalékkal emelkedtek az amerikai inflációval való korrigálás után.
Az ingatlanokat gyakran tekintik az infláció elleni védelem eszközének, ám ez a védelem mértéke piaconként jelentősen eltér. A számadatok a lakóingatlan-árak változását mérik, nem pedig a teljes befektetési hozamot; így a bérleti díjból származó bevétel, az adók, a karbantartási és tranzakciós költségek, valamint a finanszírozási költségek nem szerepelnek a számításban.
Annak ellenére, hogy számos lakáspiacon jelentős nominális árnövekedés ment végbe, reálértéken (dollárban számolva) a medián érték 2 százalékos csökkenést mutatott. Svájc és India holtversenyben végzett a harmadik helyen 52 százalékos növekedéssel, míg Chile 51, Izland pedig 50 százalékos emelkedést könyvelhetett el.
Mivel az árakat amerikai dollárban mérik, az árfolyamváltozások jelentősen befolyásolhatják a rangsort. Az ingatlanok értékét olyan helyi tényezők is alakítják, mint a lakáskínálat, a kereslet és a gazdasági növekedés, miközben a megfizethetőség nagymértékben függ a lakásárak és a jövedelmek arányától.
Miért maradtak le egyes piacok?
Egy 17 éves időszakot tekintve a gyengébb devizák és a lakásárak lassabb emelkedése jelentősen rontotta a hozamokat bizonyos piacokon.
A rangsor másik végén Oroszország áll a legnagyobb, 63 százalékos visszaeséssel, amelyet Olaszország és Ciprus követett egyenként 50 százalékos csökkenéssel. Görögországban 45, Finnországban pedig 42 százalékos volt a visszaesés. Az eredményeket olyan tényezők befolyásolhatják, mint a demográfiai viszonyok, a gazdasági növekedés, a devizaárfolyamok és a lakáskínálat. Európa-szerte a családi házban, illetve a többlakásos épületben (lakásban) élők aránya is rávilágít arra, mennyire eltérő szerkezetűek az egyes lakáspiacok.