Bokros Lajos az ÉS 2003. december 19-i számában közzétett 130 pontjának egyikében aranykornak nevezi az 1996-2002 közötti időszakot, tekintettel az EU átlagát felülmúló növekedési ütemre. Nézzük meg, valójában miről is van szó! Íme a GDP növekedésének ábrája:
Jól kirajzolódik egy Jánossy-féle helyreállítási periódus. Jánossy Ferenc (A gazdasági fejlődés trendvonaláról, Magvető K., 1975.) elmélete szerint egy háború, vagy válság után mindig bekövetkezik egy gyors növekedési szakasz, amikor a társadalom mozgósítja rövid távú tartalékait, mintegy regenerálja termelőkapacitásait, majd amikor eléri az krízis előtti trendet, akkor belesimul abba, ezért lefékeződik a növekedés. Az I. és II. világháború után rengeteg állam esetében sikerült kimutatni ezt a törvényszerűséget.
A fönti ábra alapján érzékelhető, hogy 1997-2003 között csupán; az 1990-es évek első felében végbement spontán anarchikus leépülési-összeomlási folyamat után; a gazdaság végigment egy új helyreállítási szakaszon, ráadásul külföldi tőke segítségével. 2003-ban elértük az eredeti, a ’80-as évekbeli, elég lagymatag trendet, és most lefékeződik a növekedési ütem, ami már érzékelhető. (Csak 1999-ben értük el az 1989-es szintet, és 2002-ben is csupán 12 %-kal múltuk azt felül!) Ebből messzemenő következtetéseket vonnak le egyes közgazdák, ami azért veszélyes, mert a növekedés további erőltetése ezen a ponton életveszélyes lehet. Most az is tévútra viheti a gazdaságpolitikát, hogy az ütemcsökkenést az állítólagos „osztogatásra” vezesse vissza, vagyis újabb fiskális restrikciós szakasz kezdődjön a gazdaságban.
