- Az őszi hónapokban főként az Egyesült Államokban, kisebb mértékben Japánban is gyorsult a gazdasági növekedés. Az éves növekedés 2003-ban az USA-ban meghaladhatja a 3 százalékot, Japánban a 2 százalékot. Európában 2002 ősze óta először ismét növekedést regisztráltak, bár az az év egészében még nagyon szerény mértékű marad (0,8%). A világ más térségeiben is megélénkült a gazdasági tevékenység. Az érintett országok – kevés kivétellel – exportvezérelt föllendülésről számolnak be, vagy arra számítanak a közeljövőben.
- Jobbára csak a hadikonjunktúra állapotában lévő Egyesült Államok és az óriási infrastruktúra-fejlesztési program mellett elkötelezett Kína gazdasága támaszkodik alapvetően a belső fogyasztói, s még inkább a beruházói keresletre. Amerika mellett egyre nagyobb jelentőséggel bír a nemzetközi gazdaság alakulása szempontjából a kínai piac, amely az idén már a nemzetközi kereskedelem bővülésének egyik legfontosabb tényezője.
- Az exportőrök versengése, a verseny éleződése közepette sem a fejlett, sem a fejlődő térségben nem érzékelhető inflációs nyomás. A költségcsökkentés mellett a verseny másik alkalmas és hagyományos eszköze maga az árfolyam. A dollár árfolyamesésének az egységes európai valuta, a legutóbbi időkben pedig már a japán jen is kárvallottja. A dollárhoz rögzített és/vagy a nemrégiben a dollárral szemben leértékelt valutájú távol-keleti és latin-amerikai országok pedig – az USA-val együtt – haszonélvezői a dollár leértékelődésének.
- Bár változatlanul nagy a bizonytalanság, s a deviza-, illetve részvénypiacok azonnal és hevesen reagálnak a kedvezőtlen hírekre, a kilátások régen voltak ilyen kedvezőek: elsősorban a tengerentúlon gazdasági föllendülés (Nyugat-Európában szerényebb, de szintén határozott élénkülés), nem vagy alig élénkülő infláció, a világkereskedelem dinamizálódása. Az USA-ban a GDP növekedése elérheti a 4 százalékot, az Európai Unióban 2% körül alakulhat, az átlagos infláció 2% alatt marad, a nemzetközi kereskedelem volumene akár 10 százalékkal is meghaladhatja az ideit. A kedvező folyamatok folytatódásának azonban elengedhetetlen feltétele a tőzsdei konszolidáció folytatódása és a dollár (szabad) esésének megszűnése.
- Az Európában – az USA-hoz képest – megkésetten zajló strukturális alkalmazkodás, továbbá az euró reálgazdasági szempontból megalapozatlan ereje a csatlakozásra váró országok számára sem könnyíti meg a fejlődést, sőt az integrációs beilleszkedést sem, jóllehet az EU prioritásként kezeli a küszöbön álló bővítés sikeres lebonyolítását. Mind a tagállamok, mind a tagjelöltek között azonban számos nézetkülönbség továbbra is fennáll, elsősorban az alkotmánytervezetben szorgalmazott intézményi berendezkedés vonatkozásában. A nagyobb tagállamok, illetve az integrációt elindító hat ország a “megerősített együttműködést” (lényegében a többsebességű integrációt) is kilátásba helyezve kíván nyomást gyakorolni a kisebb országokra és a tagjelöltekre. Jelentésünk lezárásakor a kormányközi konferencia kimenetele, a Konvent által kidolgozott alkotmánytervezet sorsa még nem világos.
- A FÁK-országokban tovább tart a néhány éve elkezdődött gyors növekedés, amely elsősorban a kedvező oroszországi gazdasági folyamatokra (részben a többi országban dinamikusan felfutó szénhidrogén-termelésre) támaszkodik. Az orosz gazdaságban a GDP szintje még messze van a rendszerváltás előttitől. Az impresszív, idén a 7 százalékot megközelítő növekedést továbbra is a magas világpiaci olajárak (a növekvő olaj- és gázexport) teszik lehetővé, s kedvező a politikai hatalom stabilitása is. A stabilitás fennmaradásába vetett bizalmat a Jukosz olajtársaság nagy feltűnést keltő ügye valószínűleg csak ideiglenesen és főként külföldön ingatta meg.
A többi rendszerváltó országban is általános a gazdasági növekedés, s ez várható jövőre is. Kelet-Közép-Európa gazdaságai a térségben viszonylag lassabban növekszenek. Közülük csak Lengyelország és Szlovákia könyvelhet el gyors, 4% feletti növekedési ütemet, jelentős, az importot meghaladó exportdinamikájuknak köszönhetően; az előbbi országban az export felfutását a nagymértékben leértékelődő valuta, Szlovákiában a megélénkült működőtőke-beáramlás is támogatja. De jelentősek a feszültségek is: mindkét országban súlyos a munkanélküliség, Szlovákiában közel 10 százalékos az infláció. Csehországban, amelynek mai helyzete a leginkább hasonlít a magyar gazdaságéhoz, a viszonylag lanyha növekedést a magánfogyasztás húzza, gyenge beruházás és a fizetési mérleg számottevő romlása mellett. Szlovéniában lassú a növekedés, nem túl erőteljes exportdinamika mellett, de a belső felhasználásnak nem a fogyasztás, hanem a beruházás a húzóereje.
Összefoglaló
A magyar gazdaságról
