A magyar gazdaság 2011. I. negyedévében még mindig az EU átlagától (2,5%) elmaradva (2,2%) növekedett. A 2009-ben kétszámjegyű visszaesést elszenvedő észt és litván gazdaság 7-8%-os dinamikája mellett figyelemre méltó a német (4,8%), az osztrák (4%) és a szlovák (3,6%) fejlődés. A folytatódó görög és portugál visszaesés mellett Romániában már stagnálás volt tapasztalható.
A magyar bővülés szinte kizárólag az exportnak volt köszönhető. Az ipari kivitel 17%-os növekedésével szemben a belföldi értékesítés volumene 5%-kal csökkent. A kivitel gyorsabban fejlődött, mint 2010-ben, de az első hónapokhoz képest márciusban lassulás volt tapasztalható, s májusban az ipari várakozások is jelentősen romlottak. Ez a következő hónapokra némi lassulást vetít előre. Az építőiparban folytatódott a 2006 óta tartó visszaesés, a bruttó termelés I. negyedévi 7%-os csökkenése a magasépítés 2%-os és a mélyépítés 14%-os mérséklődésének eredője. Különösen az állami és lakossági finanszírozású fejlesztések estek vissza. Az átadott lakások száma több mint egyharmadával csökkent, a kiadott építési engedélyek száma a felére zuhant.
Az összességében valószínűleg inkább csak stagnáló szolgáltatások közül a külső kereslethez kötődő turisztikai ágazat növekedésre is képes volt. A magasabb jövedelműek kereslete miatt a belföldi forgalom is emelkedett, de a külföldi vendégéjszakák száma így is gyorsabban nőtt (7%) a belföldieknél (5%). A kiskereskedelmi forgalom az első negyedévben stagnált, a pénzügyi szférában a nemfizető hitelek aránya még tovább nő, ugyanakkor a válságadó (mely sokkal nagyobb, mint más országokban), valamint a jelzálog-hitelezés befagyása erőteljesen fékezi a kilábalást, az aktivitási hajlandóságot. 2011. I. negyedévében a lakossági lakás- és fogyasztási, valamint a vállalati hitelek állománya is csökkent, utóbbiaknál a hitelezési feltételek is szigorodtak. Ehhez a bankok alacsony jövedelmezőségén kívül a külföldi devizaforrások szűkülő és dráguló elérhetősége is hozzájárult.
Jó, de kidolgozatlan a kormány irányvonala
A kormány gazdaságpolitikája - melynek fontos jellemzője volt a költségvetési mozgástér bővítéséért (vagyis további eladósodásért!) folytatott küzdelem és a nem szokványosnak nevezett (államosító, populista és alkotmánysértő) gazdaságpolitikai eszközök alkalmazása - 2011 tavaszán a Széll Kálmán Terv majd a konvergencia-program bejelentésével irányultságában helyes fordulatot vett. A fenntartható egyensúly megteremtése került a fókuszba. Ugyanakkor az új irányvonal szakmailag még mindig kidolgozatlan, az ismertté vált elgondolások az intézményi és működési reformok helyett túlzottan a szociális transzferek megkurtítására és a klasszikus általános költségvetési restrikcióra koncentrálnak. A már bejelentett lépések egy része nagy társadalmi ellenállásba ütközik, miközben fennmaradt a kettős beszéd, nem került sor a gazdaságpolitikai váltás deklarálására, ami önmagában korlátozza annak megvalósíthatóságát.
A fordulat azonban egyelőre így is óvatos bizalmat keltett a külföldi befektetőkben. A tavasszal kissé erősödő forint azonban a magas jegybanki alapkamatnak és a kedvező külső egyensúlynak is köszönhető, míg a május végi gyengülésben az újabb görög (s ezzel euró-) krízisnek volt nagy szerepe. Miközben a megkezdett gazdaságpolitikai váltás következtében a kormány egyensúlyi és finanszírozási céljai 2011-2012-ben, amint arra a magas kamat-felárral sikeres devizakötvény-kibocsátások is utalnak, ha nem is olcsón, de nagyjából elérhetőnek látszanak, az elmúlt év „nem szokványos gazdaságpolitikája" következtében tovább gyengült tőkevonzó és növekedési képesség visszaszerzésének mikéntje még nem látszik.
