A GDP-növekedés – termelési oldalról – az ipar hozzáadott értékének stagnálás közeli változása mellett a mezőgazdaság és az építőipar gyors, a szolgáltatások mérsékelt ütemű gyarapodásából tevődött össze. Keresleti oldalon a magánfogyasztás növekedése – jóllehet megszaladását sokan feltételezték – csupán 4% volt, ami valamivel alacsonyabb az előző évinél, s jóval alatta marad 1998-1999. években regisztrált fogyasztás-növekedésnek. A beruházások növekedése (3,1%) csak fele a 2000. évinek. A GDP szerinti export és import növekedési üteme is az egész négyéves periódust tekintve 2001-ben volt a leglassabb; az ütem ugyancsak kisebb, mint a 2000. évinek a fele. Eközben az olló az export javára nyílt ki, vagyis az import lassulása az exporténál kifejezettebb volt.

A saját magunkhoz képest mérsékelt ütemű gazdasági növekedés markáns – egymással ellentétes hatású – belföldi gazdaságpolitikai változások mellett ment végbe. Egyfelől az 1999-ben és 2000-ben a keresletet még szűkítő fiskális politikát kereslet-bővítő (a lassuló GDP-növekedés közepette anticiklikus) politika váltotta fel. Másfelől a forint jelentős erősödéséhez vezető új deviza- és árfolyamrendszert, amely a termelők és az exportálók ár- és költség-versenyképességét rontja, olyan helyzetben vezették be, amikor a külső dekonjunktúra miatt a magyar exporttermékek iránti kereslet amúgy is szűkült. A makrogazdasági feltételek azonban nagyjából-egészében nyugodtak maradtak. Az infláció éves átlagban alig különbözött a megelőző két év fogyasztóiár-emelkedésének rátájától (csupán 0,8%-ponttal volt alacsonyabb a két évvel korábbinál), de az év derekától kezdve folyamatosan és jelentősen csökkent. A külső egyensúly – a többnyire ellenkező várakozás ellenére – javult, a külkereskedelmi mérleg hiánya mintegy 700 millió euróval kisebb volt a 2000. évinél, a folyó fizetési mérlegé 200 millióval. Az utóbbi 2001. évi 1,2 milliárd euróra rúgó hiánya a GDP 2,2%-ával egyenlő. 1998-ban ez az arány még 4,9% volt. A bruttó külföldi adósságállomány (37,8 milliárd euró az év végén) 4,8 milliárddal több volt, mint egy évvel korábban, a nettó adósságállomány (11,8 milliárd euró) 300 millióval alacsonyabb. Az államháztartás helyzete a Pénzügyminisztérium adatai szerint ugyancsak kedvező, a GDP-arányos deficit csökkent és nem sokkal haladja meg a maastrichti kritériumoknak megfelelő 3%-ot; más módszertan szerinti és az államháztartásnak a hivatalos alrendszereken kívüli kiadásait és bevételeit is figyelembe vevő számítások és becslések szerint a hiány 2001-ben éppenséggel emelkedett és a GDP 5%-a körüli összegre rúg.

A gazdaság 2001. évi alakulását a szakmai közfelfogás két szakaszra bontja. Eszerint az év első részében a még kedvező nemzetközi konjunktúra és a magas olajárak miatt viszonylag gyors (bár már 2000 derekától kezdve lassuló) gazdasági növekedés és 10% körüli szinten beragadt infláció jellemezte a helyzetet. A másodikban a romló külföldi konjunktúra és csökkenő olajárak miatt elsősorban, (nem teljes mértékben kimutathatóan) az erősebb forint miatt másodsorban a növekedés és az áremelkedés egyaránt lassult, s az éves mélypontot az év végére érte el. Ezt a képet támasztják alá a KSH által publikált negyedéves GDP-adatok, amelyek szerint a bruttó hazai termék az első negyedévben 4,4%-kal, a másodikban 4,0%-kal, a harmadikban 3,7%-kal, a negyedikben csupán 3,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. Ezek az adatok azonban az előző év megfelelő időszakát tekintik bázisnak, és nem igazítanak el a tekintetben, hogy éven belül, negyedévről negyedévre hogy alakult a termelés. Jóllehet számos részadat valóban a teljesítmény évközi – nagyjából folyamatos – romlására utal, más adatok, például az iparra vonatkozóan, inkább folyamatosan alacsony szintű aktivitásra utalnak.

Az ipari termelésben a 2000. évi csúcseredmény után (18,1% az előző évihez képest) 2001-ben a növekedési ütem súlyos zuhanása következett be (4,1%). Valójában az iparban a növekedés nem lassult, hanem már huzamosabb ideje stagnál. Ez főként külső tényezők, az amerikai és európai dekonjunktúra következménye, ami számunkra közvetlenül az export iránti kereslet, ezen belül is nagymértékben a német piac felvevőképessége csökkenésében nyilvánult meg. Az ipar exportjának növekedése a 2000. évi 27,4%-kal szemben 2001-ben 8,9% volt, a növekedést jórészt az év első két hónapjának magas mutatói húzták fel. A romló külső helyzetet a belső piaci kereslet alakulása nem volt képes ellensúlyozni. Az ipar belföldi értékesítésének növekedése a 2000. évi 8,9%-ról 0,3%-ra esett. Erőteljesen mérséklődött az ipar két vezető ágazatának – a villamosgép-iparnak (informatikai iparok) és a járműiparnak (személygépkocsi-gyártás) –a növekedése (együttes részesedésük a termelésben 38,5%, az exportban 64%). A multinacionális cégek hazai leányvállalatai által dominált két ágazat mérséklődő keresletnövekedése a hazai tőkéjű kisebb vállalatokat is sújtotta, csakúgy, mint az export és a belföldi értékesítés stagnálása a többi iparágban. Az ipar regionális eloszlásának aránytalansága a jelek szerint némileg mérséklődik, miközben a megyék és kistérségek között erősödő polarizálódás mutatkozik.
Ha 2002 második félévében a világgazdasági konjunktúra kedvezőbbre fordul, akkor az ipari termelés, amelynek növekedése 2002 első félévében mérsékeltebb lehet a 2001 második félévinél (csökkenés sincs kizárva), felgyorsulhat ugyan, de növekedési üteme aligha éri el a 2001 első félévit (8,4%). Éves átlagban kedvező eredmény lehet a tavalyi növekedési ütem elérése.

Legutóbbi (januári) konjunktúratesztünk eredményei is arra engednek következtetni, hogy a feldolgozóiparban a növekedési ütem a következő négy-öt hónapban – a megelőző időszakhoz mérve – valamelyest tovább csökken, jó esetben stagnál. A vállalkozások helyzete kedvezőtlenebb, mint egy évvel korábban voltak. Rövid távú kilátásaik 2001. október óta romlottak, bár a forint múlt tavaszi felértékelődését követő júliusi pánik nem tért vissza. A két mutatószámot átlagoló konjunktúra-barométer pozíciója rosszabb, mint októberben, trendje – folytatva a már 2000 októberében megindult negatív tendenciát – csökkenő. A termelési kilátások kedvezőtlenek, a késztermék-készletszint magasabb, mint 2001 októberében vagy januárjában volt. A rendelésállomány kifejezetten alacsony. A kereslethiány mint termelésbővítést korlátozó tényező említettsége a vállalkozók válaszaiban felmérésről felmérésre növekszik. A belföldi kereslethiány most gyakoribb, a külföldié kevésbé gyakori, mint legutóbb (2001 októberében). A kapacitáskihasználtság az októberivel megegyező – 79%-os – volt.

A mezőgazdasági termelés eredményei 2001-ben sokkal jobbak voltak az előző évinél, és meghaladták a még jónak számító 1999. évit is. Ebben fő szerepet játszott az, hogy a gabonafélék termése másfélszerese volt a 2000. évinek. Az ipari növények termése és a baromfitartás is erőteljesen növekedett. Az élelmiszeripar termelése és értékesítése stagnált, az élelmiszer árufőcsoport kivitele és ezzel együtt külkereskedelmi többlete (euróban is, dollárban is) lényegesen javult. A jó termés ez alkalommal is piaci zavarokat, többek között szélsőséges áresést okozott, ezek időközben sokat enyhültek, de máig sem sikerült azokat teljesen elhárítani. Erre az évre újabb növekedés nyilvánvalóan nem várható, a kb. 1,5 milliárd euró külkereskedelmi többlet azonban az átmenő készletek értékesítésével tarthatónak látszik

A kiskereskedelmi forgalom 2001-ben a 2000. évinél gyorsabb ütemben növekedett, de a növekedés üteme nem érte el az 1998. és 1999. évit. A forgalom összetétele még nem tükrözi a reálkeresetek emelkedését. Az értékesítés igen magas hányada, közel egyharmada az élelmiszerüzletekben történik. Miközben a fogyasztói árak összességükben 9,2%-kal emelkedtek, a kiskereskedelemben az áremelkedés mértéke csak 6%-os volt – a szolgáltatások és a háztartási energia nagyobb áremelkedése emelte meg a fogyasztói infláció rátáját. A kereskedők az élesebb verseny közepette nem tudtak magasabb áremelkedéseket továbbhárítani a fogyasztókra, és ezért – akik elég erős pozícióban voltak – fékezték beszállítóik áremelési törekvéseit. 2002-ben a múlt évi tendenciák folytatódnak, a kiskereskedelmi forgalom volumene 5%-kal bővülhet. A forgalomban a tartós fogyasztási cikkek részaránya nőni fog, a műszaki áruk kereskedelmében erős koncentráció várható a hipermarketek, bevásárlóközpontok javára.

2001-ben a regisztrált idegenforgalmi bevételek meghaladták a beutazók létszáma, illetve összetétele által indokoltat. A bevétel ugyanis a lakosság birtokában lévő deviza- és valutaállomány egy részének az euró bevezetése miatt történt fokozott forintra konvertálását is tükrözi. 2002. januárban azonban az idegenforgalom pénzügyi adatai a korábban megszokottól eltérően alakultak. Nem az idegenforgalom kiadásai „futottak el”, hanem a bevételek maradtak el. 2002-re az idegenforgalmi bevételeknek a tavalyinál szerényebb növekedését prognosztizáljuk, az idegenforgalmi egyenleg stagnálni fog.

A háztartások jövedelme , fogyasztása és megtakarítása számos tekintetben a megelőző évekétől eltérően alakult. A bruttó nominális keresetek 18%-kal, a nettó keresetek 16,2%-kal, a regisztrált nettó reálkeresetek 6,4%-kal bővültek. (1998-2000 között a reálkereset-emelkedés átlagosan csak 2,5% volt.) A kereseti dinamikát és a kereseti szintet tekintve – ugyancsak sajátos módon – a költségvetési szektor felülmúlta a versenyszektort. A költségvetési szférában különösen az év utolsó harmadában volt dinamikus a keresetnövekedés a köztisztviselői illetményemelés, illetve az egyszeri bérkiegészítések nyomán, végül azért is, mert a közületi szférában decemberben egységesen kifizették a tizenharmadik havi fizetéseket, míg egy évvel korábban a munkahelyek egy részében erre csak 2001 elején került sor.
Az alkalmazásban állók száma változatlan maradt, de a teljes időben foglalkoztatottak száma enyhén csökkent, csak a (részben csak papíron) részmunkaidősök száma nőtt, a tavalyi minimálbér-változással összefüggésben. Minthogy a kereseti statisztika csak a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat fedi le, a tényleges átlagos reálkereset-növekedés feltehetően csak 4,5-5%-os lehetett. A gyermekkedvezmény a KSH szerint 1,3%-kal növelte meg a keresetek dinamikáját. Mivel a nyugdíjak és a társadalmi jövedelmek reálértéke is számottevő mértékben nőtt, a háztartások reáljövedelme 5% körüli mértékben emelkedett. A magánfogyasztás 4%-kal nőtt. Ehhez hozzájárult, hogy az év utolsó hónapjaiban felgyorsult bérkiáramlás jelentős része pénzügyi megtakarításokban csapódott le.
2002-ben bruttó 50.000 forintra emelkedtek a minimálbérek. A versenyszférában megszületett bérmegállapodás felső határa 10,5%. A költségvetési szférában az alapbér-emelés 7,75%, aminél a kereset-emelkedés nagyobb lesz, mivel a köztisztviselők és a pedagógusok fizetését tavaly év közben emelték. A reálkeresetek 5%-kal nőhetnek, a háztartási jövedelmek valamivel kisebb mértékben, a fogyasztás mintegy 4,5%-kal.

A beruházások növekedési üteme 2001-ben a 2000. évinek kevesebb mint a felére esett vissza és az 1998-as csúcsnak (12,7%) mintegy negyede volt. A feldolgozóipari beruházások 2001-ben az előző évi szinten maradtak, aminek döntő okát a világgazdasági recesszióban kell látnunk: a külföldi működőtőke beáramlásán alapuló feldolgozóipari boom nem folytatódott. Jellegzetes vonása a 2001. évi beruházásoknak az építés túlsúlya. Az építés növekedési üteme 6,0% volt, miközben a gépi beruházások stagnáltak (-0,6%). Az építési tevékenység egyik motorja a lakásépítés volt, 28000-re nőtt a használatba vett lakások száma. A lakásépítésben a vállalkozások aránya nőtt, a családoké, természetes személyeké csökkent.
A beruházások alakulásának külső és belső feltételei jelenleg nem sokban különböznek a 2001. évitől. Az állam által indukált beruházások 2001-ben a vártnál kevésbé befolyásolták a helyzetet, a választások évében pedig e téren nagy javulást nem várhatunk, jóllehet számos megkezdett beruházás befejezése esedékessé válik. Végső soron 2002-ben – gyengébb első félév és erősebb második félév átlagaként – a beruházások 2001. évihez hasonló, azt esetleg kevéssel meghaladó ütemű növekedésére számítunk.

A munkaerőpiac két évig tartó élénkülése 2001-ben megállt. A foglalkoztatottak száma éves átlagban ugyan szerényen tovább növekedett, de a növekedés jóval lassúbb, mint a korábbi években. A korábban javuló mutatók az év végén egyértelműen romlottak. A munkanélküliek számának folyamatos csökkenése mellett a foglalkoztatottak száma is csökkent, az inaktív létszám pedig növekedett (a KSH lakossági kikérdezésen alapuló munkaerő-felmérésének adatai szerint, 15-74 éves népességre vizsgálva). A munkanélküliség 2000-2001-ben több mint 10%-kal (mintegy 30 ezer fővel) mérséklődött, de ez korántsem jelentette azt, hogy a munkanélküliek a foglalkoztatottak közé léphettek vissza. Ismét növekedni kezdett az inaktív népesség aránya. Változatlanul jelentős a létszámcsökkenés a mezőgazdaságban, a bányászatban, az energiaiparban és a pénzügyi tevékenységekben. Jelentősen lelassult az építőiparban foglalkoztatottak számának növekedése 2001-ben, a kereskedelemben foglalkoztatottaké pedig az elmúlt években lassuló ütemben növekedett. Az ingatlanügyek és gazdasági szolgáltatások területén foglalkoztatottak száma folyamatosan növekedik, míg a nem anyagi szolgáltatások jelentős részében lassan, de folyamatosan csökkent a foglalkoztatottság.
A munkaerőpiac regionális különbségei változatlanul jelentősek, az egyes régiók egymáshoz viszonyított pozíciójában kevés a változás. Az elmúlt néhány év gazdasági fellendülése ellenére a munkaerőpiacon a kedvezőtlen helyzetű régiók további leszakadását, a kedvező helyzetben lévők helyzetének javulását figyelhetjük meg.

Az árfolyamsáv 2001. májusi kiszélesítését követően a forint devizapiaci és reálárfolyama egyaránt emelkedni kezdett. A múlt év szeptember 11-i megrázkódtatást követően a forint csak átmenetileg gyöngült, a tőkebeáramlás 2001-2002 fordulóján ismét fölfelé hajtotta árfolyamát. A forint reáleffektív árfolyam-indexe a sávszélesítést közvetlenül megelőző állapothoz képest decemberben 8-9%-os felértékelődést mutatott. A forint árfolyam-emelkedése – a jegybank korábbi feltételezésével szemben – nem gyűrűzött be látványosan a belföldi árakba (nem csökkentette azokat). A fogyasztói árakon mért infláció múlt év közepe óta tartó jelentős mérséklődése elsősorban a világpiaci olajár esésének és a feldolgozatlan élelmiszerek árcsökkenésének a következménye. A továbbiakban sok függ attól, hogy a jelentésünk írásakor újból emelkedő olaj- és benzinárak az év hátra lévő részében miként alakulnak. Mivel Európában, sőt a világgazdaságban is egyelőre a dezinflációs (deflációs) irányzatok a jellemzőek, az év hátralévő részében is mérsékelt maradhat a fogyasztói árak emelkedése. A 12 havi árszint-emelkedés a februári 6,2%-ról az év végig 5,5% közelébe csökkenhet, s ezzel az évi átlagos inflációs ráta a múlt évi 9,2%-ról 5,5-6% közötti értékre esik vissza.
A forint árfolyam-emelkedése és az infláció lefékeződése közepette a jegybank a múlt év októberétől 225 bázisponttal 8,5%-ra mérsékelte az irányadó kamatot. A kereskedelmi bankok által a vállalatoknak felszámított hitelkamat az év elején valamelyest 10% felett volt, a fogyasztási hitelek kamata még mindig meghaladta a 20%-ot. A piaci feltételek mellett nyújtott lakásépítési kölcsönök kamata januárban átlagosan 14,6% volt. A kamatcsökkentés egyelőre nem tart lépést az infláció mérséklődésével, tehát a monetáris kondíciók valamelyest szigorodtak.

Ami az államháztartást és a költségvetési politikát illeti, a Pénzügyminisztérium adatai szerint a központi költségvetés 413,2 milliárd forintos hiánnyal zárta a tavalyi évet, ami várhatóan a GDP 2,8%-ának felel meg. Ez az összeg a módosított éves előirányzat 85,9%-a, így az előző évekkel ellentétben a vártnál kisebb deficit keletkezett, jóllehet – csakúgy, mint 2000-ben – az egész éves hiány több mint fele az utolsó hónapban képződött. Az államháztartás többi alrendszere közül a TB alapok pénzügyi pozíciója 32,3, míg az elkülönített alapoké 2,3 milliárd forinttal romlott. Az egyenlegromlás a társadalombiztosítás esetében megközelítette az előirányzat háromszorosát, míg az elkülönített alapok gazdálkodása a terveknek megfelelően alakult.
Összességében a konszolidált államháztartás (helyi önkormányzatok nélküli) hiánya 447,9 milliárd forint, az éves előirányzat 91, illetve a PM által várt nominális GDP 3%-a. A helyi önkormányzatok előirányzatot több mint ötszörösen meghaladó hiányával együtt a teljes államháztartási hiány 483,8 milliárd forint közelében (a GDP 3,3%-a) várható. Ennek értelmében a konszolidált államháztartási hiány GDP-arányosan mindenképpen csökkent és az előirányzat alatt maradt. 2002 első két hónapjában előzetes adatok szerint a hiány 181 milliárd forint volt, 125 milliárddal több, mint egy évvel korábban.
Az államháztartás 2001. évi egyensúlyi helyzete némiképp rosszabb képet mutat, ha nem a PM módszertana szerint számolják. Eredményszemléletű számbavétel esetén, illetve a szűken értelmezett államháztartási alrendszereken kívüli – az utóbbi időben megnőtt – állami szerepvállalás csatornáit is figyelembe véve a hiány a kimutatottnál magasabb és GDP-arányosan is nőtt, miközben csorbult a fiskális átláthatóság.
Az államháztartás (a Pénzügyminisztérium által használt szűk értelmezésében) elsődleges többlete a tervezettnél magasabb (1,1% körüli), de elmarad a korábbi évek szufficitjétől. Az elsődleges többlet leépülése expanzív, keresletösztönző fiskális politikára utal, ami – a mérséklődő ütemű gazdasági növekedés körülményei között – anticiklikus hatású lehet. Hogy valójában milyen az állami keresletösztönzés nagyságrendje, az igen erősen függ attól, hogy milyen szemléletben, milyen módszertan mellett mekkora elsődleges egyenlegszámot kapunk. A hivatalos, pénzügyminisztériumi adat szerint a makrokereslet tavaly a GDP 0,6%-ának megfelelően bővült a fiskális politika hatására, míg a jegybank a közvetlen keresletbővítés mértékét 2,5%-osra becsüli. Mind a PM, mind az MNB előzetes számítása szerint 2002-ben a keresleti hatás gyengén pozitív (a GDP 0,5-0,6%-a) lesz 2002-ben.

A folyó fizetési mérleg hiánya 2001-ben 1,25 milliárd eurót ért el, ami 186 millió euróval kisebb, mint 2000-ben volt. A forint árfolyam-ingadozási sávjának május eleji kiszélesítése miatt a külső egyensúlyi helyzet jelentős romlását előrevetítő várakozások tehát egyelőre nem igazolódtak. Bár az áruforgalom deficitje kismértékben meghaladta az előző évit, az idegenforgalmi többlet rekordot döntött, és csökkent az egyéb szolgáltatások hiánya; különösen a technikai és kulturális szolgáltatások egyenlege javult. A bizonytalan nemzetközi környezet ellenére sem nőtt meg a külföldi tulajdonú vállalatok profitrepatriálása, és a mérleghiányt kétharmad részben adósságnövekedéssel nem járó tőkebeáramlás finanszírozta. Idén a beruházási célú importkereslet és a fogyasztás bővülése miatt valószínűleg érzékelhetően emelkedik az áruforgalmi deficit, miközben az idegenforgalom és a viszonzatlan folyó átutalások többlete a tavalyival megegyező lehet. 2002. januárban a hiány 390 millió euró volt, a tavalyi kétszerese

A magyar külgazdaságot sem hagyta érintetlenül a világgazdasági dekonjunktúra. 2001-ben a külkereskedelmi áruforgalom dinamikája jelentősen lelassult, az export növekedési üteme dollárban az előző évinek kétharmadára, forintban és euróban harmadára mérséklődött. A főbb partnereink importkeresletének visszaesése miatt csökkenő exportdinamika előre várható velejárója volt (az export jelentős importtartalma miatt) az import növekedési ütemének mérséklődése is, bár ennek nem várt mértéke (dollárban harmadára, euróban negyedére és forintban ötödére való csökkenése) az elemzők körében már év közben is sokféle találgatásra adott okot.
A dinamika jelentős lassulása ellenére a dollárban mért, csaknem 9%-os (euróban és forintban 10% feletti) exportbővülés a világgazdasági dekonjunktúra idején korántsem tekinthető rossz teljesítménynek. De az export bővülésének üteme (volumenben is) negyedévről negyedévre egyre csökkent, és az export az év utolsó hónapjában abszolút értékben is kisebb volt, mint egy évvel korábban. A mérleg javulása többé-kevésbé változatlan cserearányok mellett elsősorban annak a következménye, hogy az import értéke és volumene az exportétól jóval elmaradó mértékben nőtt (az év második felében csaknem minden hónapban csökkent). Mindez arra figyelmeztet, hogy a világgazdaság – inkább 2002 második felében várható – élénkülésére a magyar külgazdaság némi késéssel reagálhat majd, és ez az importnak az exporténál élénkebb növekedésével (tehát a mérleg romlásával) járhat együtt. Euróban számolva, 9-10%-os forgalombővülés várható. Az első félévben várhatóan még lassú forgalombővülés és általában a gazdaság növekedésének lassulása az évek óta megszokott működőtőke-beáramlásra is fékezően hathat, a még oly szerény fizetésimérleg-romlás ellensúlyozására tehát más források bevonására is szükség lehet.
29. 2002-ben a gazdasági növekedés minden bizonnyal elmarad a 2001. évitől. A legvalószínűbb variáns szerint 3-3,5% között lehet. A magánfogyasztás ez évi növekedését az elmúlt hónapok felgyorsult jövedelemkiáramlása táplálja, de annak elszaladásával továbbra sem kell számolni. A beruházások növekedése nagyjából a tavalyi ütemű lehet, de legfeljebb 4%. A beruházási növekedést elősegítheti, hogy az elhúzódó államigazgatási eljárás miatt a Széchenyi tervben előirányzott és jóváhagyott beruházások zöme még hátra van; jelentős részük 2002-ben megvalósulhat. A nagy kérdőjel az üzleti (ágazati megközelítésben a feldolgozóipari, anyagi-műszaki összetétel szerint a gép-) beruházások megélénkülése. Ennek időpontja jórészt azon múlik, hogy a világgazdasági (nyugat-európai) megélénkülés milyen ütemű lesz, és mikor érezteti hatását Magyarországon is. A lassú világgazdasági élénkülés nyomán az exportnövekedés üteme a 2001. évinél valamivel lassabb lesz, az import dinamikája ezt meghaladja – tükörképeként annak, ahogy a konjunktúra romlásakor az import jobban lassult (csökkent), mint az export. Emiatt elkerülhetetlen a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg romlása legalábbis az (igen kedvező) tavalyi deficitértékhez képest. A külkereskedelemben 0,5-1,0 milliárd euróval nagyobb lehet a hiány, mint 2000-ben: 4-4,5 milliárd euró. A nemzetközi árviszonyok ki nem zárható kedvezőtlen alakulása esetén (elsősorban tovább növekvő olajárak mellett) néhány száz millióval nagyobb hiány is kialakulhat. A GDP 3,1%-ának megfelelő 2 milliárd euró körüli fizetésimérleg-hiányt prognosztizálunk, ha az egyelőre egyszeri kedvezőtlen kiugrásnak tekinthető januári havi hiány nem bizonyul tartósnak. Az, hogy a beruházások az év folyamán mikor élénkülnek meg, befolyásolja a fizetési mérleget is. Egyelőre a megszokott működőtőke-beáramlásra is fékezőleg hathat a gyengélkedő itthoni és külhoni konjunktúra, ezért a fizetésimérleg-hiány ellensúlyozására más források bevonására az elmúlt évinél nagyobb szükség lehet. A mérsékelt ütemű gazdasági növekedés közepette a foglalkoztatottak létszáma idén sem fog nőni. Az infláció a ma látható tendenciák szerint éves átlagban az 5,5-6% közötti intervallumban jelezhető előre. A világpiaci áralakuláson kívül elsősorban az idényjellegű élelmiszerek áralakulása, a hatóságilag szabályozott árak (gáz) tervezett emelésének mértéke, valamint a forintárfolyam előre nem látható alakulása térítheti el a belföldi fogyasztói árakat ettől a sávtól. Az államháztartás hiánya a ma érvényes módszertan szerint számolva feltehetően az előirányzathoz közel alakul majd. Az elsődleges többlet további kismértékű csökkenése várható, vagyis a költségvetési politika ismét bővíti a makrokeresletet. Ennek mértéke azonban elmarad a tavalyitól, és vélhetően a GDP 0,5%-a körül alakul.

A hazai gazdaságpolitika alakulása (számos exogén tényezővel együtt, amelyek lehetséges köre a világpolitikai és –gazdasági helyzettől és az uniós csatlakozás menetétől a hazai politika külföldi megítélésén keresztül az időjárás alakulásáig terjedhet) természetesen befolyásolhatja prognózisunkat. Ezzel kapcsolatban két megjegyzést kell tennünk.
Az egyik az, hogy az idei konjunktúra alakulása szempontjából is fontos, hogy az antiinflációs politika ne váljék olyan minden más gazdaságpolitikai célt háttérbe szorító prioritássá, amely veszélyeztethetné a számottevő gazdasági növekedés fenntartását, a foglalkoztatottság növekedését, avagy a külső és/vagy belső egyensúly fenntartását. A közelmúlt lengyelországi és – még inkább – argentínai fejleményei arra utalnak, hogy ez a figyelmeztetés nagyon aktuális lehet a mai világ körülményei között. Emellett újabban szakmai vita van kibontakozóban arról, hogy uniós csatlakozásunkat milyen gyorsan kell követnie az eurózónához való csatlakozásnak, az euró magyarországi bevezetésének. Az egyik álláspont szerint a maastrichti inflációs kritériumnak mihamarabb eleget kell tenni, a közös valutához az unióba való belépést követően mielőbb csatlakozni kell az EMU-tagság nyújtotta majdani előnyök, elsősorban a nagyobb pénzügyi stabilitás, a gyorsabban kiteljesedő európai integrálódás érdekében. Más közgazdászok az euró bevezetéséig még megteendő út buktatóit hangsúlyozzák inkább, amelyek miatt helyesebb volna tartózkodni az infláció gyors ütemű mesterséges és erőszakos leszorításától. Figyelembe kell azonban venni számos egyéb tényezőt is. Az uniós csatlakozásunk időpontja sincs még véglegesen kijelölve. Márpedig ha az uniós csatlakozás 2004-nél később következik be, akkor a vita az euró hazai bevezetéséről némileg irreleváns: nincs mit siettetni, nincs mit késleltetni. Emellett egyáltalán nem csupán az itthoni szándékokon múlik, hogy EU-beli tagságunk elnyerését milyen gyorsan követheti a közös valuta bevezetése. Az EU egyelőre nem tartja alkalmasnak a keleti tagjelölteket – köztük Magyarországot – az eurózónához való korai (az EU-tagságot rövid időn belül követő) csatlakozásra. Végül nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tagjelölt országokban az inflációs rátáknak az eurózónáéhoz való harmonizációját az ún. Balassa-Samuelson hatás lassítja, amely a felzárkózó országok inflációs rátáját a fejlett országoké felett tartja – hacsak az előbbiek nem folyamodnak az inflációnak a monetáris vagy fiskális politika eszközeivel való leszorításához, ami viszont a növekedést korlátozó hatásai révén a ma reálkonvergenciának nevezett tényleges felzárkózás esélyeit ronthatja.
A másik: nem tudunk a magyar gazdaságban olyan akut destabilizációs veszélyekről és kockázatokról, amelyek a választásokat követően jelentősebb fiskális megszorítást indokolhatnának. Ezt egyébként nem is tartjuk valószínűnek. Az államháztartási elszámolások rendszerének közelítése az Európai Unióban érvényben lévőhöz indokolt, de ennek az uniós csatlakozást és az állampénzügyek transzparenciáját kell elősegítenie. A deficit külső és belső szempontból egyaránt elfogadható mértékűre történő visszaszorítása középtávú feladat, amely legésszerűbben a gazdasági növekedés közepette teljesíthető.
(Lezárva: 2002. március 29.)

A Kopint-Datorg 2002/2. prognózisa - nemzetközi gazdaság

3-3,5 százalék közötti gazdasági növekedéssel számol a Kopint