2023-ban is növekedett a nyugdíj-előtakarékosságban gondolkodók száma: a nyugdíjbiztosítások, önkéntes nyugdíjpénztárak és NYESZ-számlák felhasználói együttesen már 1,6 milliónál is többen vannak. Ideális esetben az öngondoskodás elhozza a kívánt eredményt, és a megtakarítók komoly anyagi biztonságban tölthetik nyugdíjas éveiket. Vannak azonban olyan gyakori hibák, amelyek hátráltathatják a cél elérését. A Bankmonitor mostani írása ezek beazonosításában nyújt segítséget.
1. Túl sokáig halogatjuk a nyugdíj-előtakarékosságot
A hosszú távú megtakarítások kapcsán az egyik leghasznosabb tényező a kamatos kamat hatása. Különösen igaz ez a nyugdíj-előtakarékosságra, hiszen ez esetben akár 30-40 éven keresztül is futhat a kiválasztott megtakarítás. A kellően korán indított megtakarítások sajátossága, hogy már egészen kicsi befizetésekkel is jelentős vagyont lehet felhalmozni: például, ha 25 éves kortól félreteszünk havonta 15 ezer forintot, akkor mai értéken 11,2 millió forint megtakarítással mehetünk majd nyugdíjba. Ha azonban 45 éves korunkig halogatjuk a dolgot, akkor már sokkal kevésbé tud érvényesülni a kamatos kamat, és azonos befizetési vállalással csupán 4,8 millió forintunk gyűlhet össze idős korunkra.
2. Túl kicsi összegeket teszünk félre
A nyugdíj-előtakarékossági konstrukciók a legtöbb esetben viszonylag alacsony havi befizetést várnak el: az önkéntes nyugdíjpénztáraknál akár havi 5-6 ezer forint, a nyugdíjbiztosításoknál pedig akár havi 10-12 ezer forint is elegendő lehet a szerződés elindításához. Azonban a Bankmonitor szakértői szerint a helytelen megtakarítási tervezés csalódáshoz vezethet: nem szabad abban az illúzióban ringatnunk magunkat, hogy havi 5 ezer forintból milliomosok leszünk. A minimáldíjakhoz való igazodás helyett inkább azt kell kiszámolni, hogy mekkora havi befizetés tenné lehetővé a kitűzött nyugdíjcél elérését. Előfordulhat, hogy az életkorunkból és a reális hozamelvárásokból kiindulva a minimáldíjak többszörösét (például havi 30 ezer forintot) kell félretennünk.
