Az infláció üteme jelentősen csökkent, s az (új módszerrel számolt) fizetési mérleg sem romlott jelentősen, annak ellenére, hogy a költségvetési hiány óriásira (a GDP 10%-ára) duzzadt, a lakossági megtakarítások pedig drámaian visszaestek.

A háztartások fogyasztásénak volumene – a bérek gyors növekedése és az alacsony megtakarítási hajlandóság következtében – 10% feletti ütemben emelkedett, miközben az ipari termelés stagnált, a versenyszektor beruházásai pedig számottevően csökkentek. Az egyensúlyi problémák ellenére Magyarország megítélése a külföldi befektetők körében továbbra is jó, a portfólió-tőke beáramlása nem csappant meg. A külföldi működőtőke-behozatal azonban számottevően csökkent, már második éve nem elegendő a folyó fizetési mérleghiány finanszírozására. Az államadósság nőtt.

A fenti vázlatos helyzetkép igencsak ellentmondásos, de korántsem egyedülálló. Mint a nemzetközi fejezetben láttuk, a legtöbb közép-kelet-európai ország a magyar gazdaságéhoz hasonló problémákkal néz szembe. Általában magas a költségvetési deficit, a bérek a gazdaság teljesítményénél gyorsabban nőnek, s a beruházások is majdnem minden térségbeli országban elmaradnak a kívánatostól. A GDP növekedése azonban – mindezek ellenére – általában viszonylag magas (az EU-átlagát jócskán meghaladja). Magyarország azonban mégiscsak kitűnik a többi idézett ország közül, mivel tavaly egyik idézett ország sem produkált 13% körüli reálbér-emelkedést, s a GDP 10%-át meghaladó államháztartási hiányt. Ez is azt mutatja, hogy nem a jelenségek önmagukban, hanem szélsőséges mértékük okoz problémát.

Tavaly a nettó reálkeresetek rekordütemben, 13,6%-kal nőttek. Az év nagyobbik részében a köztisztviselői bérek jelentették a legfőbb húzóerőt, de szeptembertől kezdve éreztette hatását egyfelől a radikális közalkalmazotti béremelés, másrészt a versenyszféra egyes ágaiban jelentősen fokozta a nettó keresetek dinamikáját a minimálbérek adómentesítése. A nyugdíjak reálértéke a keresetekénél is gyorsabban nőtt, viszont más jövedelemkategóriákban a növekedés mérsékeltebb. Becslésünk szerint a háztartások reáljövedelme 10%-ot megközelítő mértékben nőtt 2002-ben. A jövedelem bővülése elsősorban a fogyasztásnak adott lendületet, éves szinten a háztartások vásárolt fogyasztása 10,2, az összes magánfogyasztás 8,7%-kal nőtt. Míg a háztartások felhalmozása viszonylag dinamikusan nőtt, addig a nettó pénzügyi megtakarítások (nettó finanszírozási képesség) drasztikusan visszaestek. Ez utóbbi mindenekelőtt a lakáshitel-felvételek felfutásának következménye, habár a bruttó pénzügyi megtakarítások is érezhetően csökkentek. Így a háztartások teljes megtakarítása is csökkent.

A GDP-adatokon kívül a kiskereskedelmi adatok is a fogyasztás gyors növekedésről árulkodnak. A kiskereskedelmi forgalom járművek és üzemanyag beszámításával 10,7%-kal, anélkül 8,3%-kal nőtt. A növekedési ütem tendenciájában mérséklődött az év előrehaladtával, júliustól kezdve a 12 havi növekedési ütem egy hónap kivételével mindvégig egyszámjegyű volt. A már évek óta legfőbb húzóerőt jelentő gépkocsi-eladásokon felül az élelmiszerek forgalma nőtt az átlagot meghaladó mértékben.

A nemzetgazdasági beruházások 2002-ben 5,8%-kal haladták meg az előző évit. Az eltérő tendenciájú ágazati változások között a növekedést erősítette a közigazgatási ágazat, 32,2%-os növekménnyel. A meghatározó továbbra is a beruházások csaknem negyedét kitevő ingatlanügyletek ágazat volt, ami döntően a lakásépítést jelenti (bővülése 14,5%). Említést kell tenni a húzó ágazatok között az energetikai ágazatról, amelynek beruházásai hosszú évek óta először mutattak számottevő növekedést (7,6%). A beruházások alakulásának legkedvezőtlenebb eleme a feldolgozóipari beruházások negatív trendje, amit döntően a világgazdasági konjunktúra huzamos ideje tartó rossz helyzetének kell tulajdonítanunk. A hazai beruházások 2002. évi alakulásának fontos jellemzője az építési beruházások túlsúlya.

Az építési beruházások 2002-ben 10,7%-os növekedéssel erősen felfelé húzták az átlagot. A meghatározó a lakásépítés volt, de lendülete mérséklődött. 2003-ban a beruházási ütem mérséklődésére számítunk. A szigorú költségvetés kényszer hatására a közszolgáltatások terén általában mérsékelt növekedés várható. Az élénk lakásépítés folytatódik, de a lendület tovább csökken. Az útépítés tervezett erőteljes beindulását a korlátozott költségvetési lehetőségek 2002-ben még visszafogják. Számos területen javíthat a feltételeken, ha már idén sikerül uniós támogatásokat elnyerni fejlesztésekhez. A kritikus ponton, a feldolgozóiparban számottevő javulásra idén csak akkor számíthatunk, ha a világgazdasági konjunktúrában fordulat történik. A beruházás-támogatási programok (Smart Hungary Beruházás-ösztönzési Program, Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program) a kis- és közepes vállalkozások számára igen fontosak, de nemzetgazdasági szempontból nem hoznak jelentős változást. Mindezek alapján megítélésünk szerint a beruházások növekedési üteme 2003-ban 4% körül lesz, 2004-re javuló konjunkturális és költségvetési feltételekkel számolva 5%-ot prognosztizálunk.

A külkereskedelmi áruforgalom két éve tartó lassulása ellenére, 2002-ben még mindig élénk volt a kivitel növekedése (euróban 7%, dollárban 13%). Az árubehozatal exportnál lassabb (euróban 6, dollárban 12%) bővülése a vártnál és az előző évinél is (éves szinten 128 millió euróval, és 87 milliárd forinttal) kisebb hiányt eredményezett. A forint felértékelődése következtében a forgalom forintban, 2002-ben gyakorlatilag stagnált.A forgalom szerkezetében az előző évivel részben ellentétes változások mentek végbe: a vámszabad területi cégek dinamizálták tavaly is az exportot, és fékezték az import növekedését, miközben tovább folytatódott a bérmunkaforgalom zsugorodása is. A gépkivitel azonban 2002-ben ismét dinamikusabbá vált, míg az élelmiszerek forgalmában és aktívumában is jelentős csökkenés következett be. A forgalom dinamikus növekedése egyértelműen a fejlődő országok piacain következett be (Németország felé a feldolgozott termékek exportja nőtt kiemelkedő ütemben), míg az USA súlya erőteljesen mérséklődött, és a CEFTA-országok 2001-es dinamizáló szerepe is eltűnt.A külföldi működőtőke-beáramlás 2002-ben a szokásosnál szerényebb volt, és még az MNB új módszertana szerint számított (a réginél 900 millió euróval kedvezőbb) áruforgalmi hiánynak is mindössze a felét, a fizetésimérleg-deficitnek pedig alig több mint harmadát tudta ellensúlyozni.2003-ra a várható folyamatok becslését az iraki háború kimenetele minden korábbinál bizonytalanabbá teszi. A gyors befejezés, vagy az elhúzódó háború várható közvetett hatásai a magyar reálgazdaság alakulására, a külkereskedelmi forgalom dinamikájára, a cserearányok alakulására merőben ellentétesek. Mégis, mindkét verzió esetén közel azonos nagyságrendű külgazdasági hiány kialakulására lehet számítani: 3,5-4 milliárd euró körüli áruforgalmi és közel azonos nagyságrendű fizetésimérleg-hiányra az MNB régi módszertana, és 3-3,5 milliárd euró körüli hiányra az új módszertan szerint.

A háború kimenetele a tőkeáramlás várható alakulását is jelentősen befolyásolja, a befektetőket kivárásra készteti, és csak remélni lehet, hogy a beáramló működőtőke idén eléri az évek óta megszokott 1,5 milliárd eurós értéket, miközben nem kizárt, hogy Magyarország relatív biztonsága akár növelheti az ország vonzerejét.

Az élelmiszergazdaság. A kiemelkedő terméseredményeket felmutató 2001. év után a 2002. mindenképpen gyengébb volt, bár a felvásárlásban és a feldolgozásban kismértékű növekedés ment végbe (az exportban nem). 2003-ra enyhe növekedést várunk (az exportban is), miközben az elmúlt évekre jellemző súrlódások a szabályozás, az árak és a támogatások körül továbbra is tapasztalhatók lesznek.

Az ipari növekedésre 2002-ben az igen kedvezőtlen világgazdasági konjunktúra nyomta rá bélyegét. A termelés 2,6%-kal nőtt az előző évihez képest, ami a legalacsonyabb érték 1992 óta. A feldolgozóipar teljesítménye ennél kedvezőbb 3,6%-os volt. A növekedés húzóereje továbbra is az export volt (5,7%), a belföldi értékesítés stagnált. A gépipar megőrizte vezető szerepét. A világgazdasági kereslet visszaesését erősen megszenvedő villamos gép- és műszergyártás továbbra is az átlagosnál gyorsabban növekedett, húzó szerepét azonban a gép- és berendezés iparág vette át, 32%-os növekedéssel. A külföldi kereslet mérséklődése a döntő oka a főként számítástechnikai vezető cégeknél (IBM, Flextronics) végbement gyárbezárásoknak, termelésleállításnak, ami az ipari termelés és export alakulását 2003-ban számottevően befolyásolni fogja. Sokasodnak a gondok más iparágakban is, főként a textil-, ruházati és a cipőiparban, amelyek megszenvedik a távol-keleti áruk versenyét és a termelési költségeket növelő változásokat (minimálbér-emelések, forint erősödése). A számítástechnikai ipari leépítések erősen koncentráltan sújtanak egyes régiókat, így például Fejér megye ipari termelése 6,6%-kal csökkent. Az ipari termelés és értékesítés alakulásában a jelenlegi feltételek ismeretében jelentős kedvező fordulatot nincs okunk várni. Exportpiacainkról kedvezőtlen hírek érkeznek, a belföldi értékesítésben a világméretű túlkínálat miatt a hazai cégek roppant erős versennyel küzdenek. A hazai ipar vezető ágában, a számítástechnikában különösen elhúzódó válsághelyzetre számíthatunk. A világgazdasági recessziós jelenségek megszűnése inkább 2004-re várható. Mindezek alapján 2003-ra 3,5-4%-os, 2004-re 5%-os ipari termelésnövekedést prognosztizálunk.

Az elmúlt év a magyar építőipar kiemelkedő éve volt, a termelés több mint 20%-kal növekedett az előző évihez képest. Fordulatszerű változás történt az építés összetételében: az épületek építése kissé mérséklődött, ezzel szemben az egyéb épületek építése, amely a korábbi két évben csökkent, 2002-ben 27,8%-kal bővült. Ez azt jelzi, hogy a növekedés súlypontja a lakásépítésről kezd áthelyeződni az infrastrukturális építkezések felé. Az átadott lakások száma, amely 2001-ben csaknem egyharmadával volt nagyobb az előző évinél, 2002-ben 12%-kal növekedett, az új építési engedélyek száma pedig már csak 2%-kal. 2003-ban és 2004-ban a lakásépítés folytatódása mellett az infrastrukturális és kommunális beruházások fellendülésére számítunk, az autópálya- és útépítés inkább 2004-től fog számottevő húzóerőt kiváltani. A megnőtt bázis ütemmérséklő hatása is várható, így mindent összevetve 2003-ra az építőipari teljesítmény 10% körüli, 2004-re pedig 15% körüli növekedésére számítunk.

A 2003. januári feldolgozóipari konjunktúrateszt szerint sem a 2002. negyedik negyedévi gazdasági folyamatok, sem a januári helyzetértékelések nem mutatnak számottevő élénkülést, ráadásul az első fél évre vonatkozó rövid távú prognózisok alapján sem várható a gazdaság – az elmúlt hónapokban tapasztaltat meghaladó mértékű – dinamizálódása. A vállalkozások pesszimista várakozásait elsősorban a gyenge termelési és értékesítési kilátások, az alacsony rendelésállomány, a belföldi és külföldi piacokon egyaránt felerősödött kereslethiány okozza.

A munkaerőpiac a 2001-ben tapasztalt lassulást követően fokozatosan megélénkült, miközben 2002 közepe óta a munkanélküli létszám, főként a női munkanélküliség emelkedett (a ráta egy év alatt közel 1%-kal nőtt). A munkanélküliek növekvő száma jelentős részben a könnyűiparban (textil- és bőráru gyártása) és a szolgáltatásban megszűnt munkahelyekről elbocsátottakból adódik. A munkanélküli nők nagy része munkaerőpiacra belépő pályakezdő, valamint idősebb, negyvenes évei második felében járó, aki munkahelye elvesztésekor nehezen talál új munkahelyet. Az idősebbek közül csak ebben a korcsoportban, s csak a nők munkanélküliségi rátája nőtt számottevően. 2002 utolsó negyedévében az alkalmazásban állók foglalkoztatottsága a költségvetésben foglalkoztatottak gyors létszámemelkedésének köszönhetően növekedésnek indult. Az egészségügyben, oktatásban és más költségvetési intézményben emelkedő bérek vonzereje okozhatja – legalábbis részben – a foglalkoztatás látványos bővülését ezekben az ágazatokban, miközben a többi területen a foglalkoztatás stagnált, csupán az élelmiszer-, papír- és építőiparban bővült. Erősen csökkent viszont a textilipar, a fémfeldolgozó ipar és a nemfém ásványi termék gyártásában foglalkoztatottak létszáma, ami nyilván a konjunkturális visszaesés, az erősödő forint és egyéb költségdrágító változások (így a minimálbér gyors emelkedése) hatására a hazai munkaerőpiacról kivonuló multinacionális nagyvállalatok, illetve csődbe jutó hazai vállalatok kivonulásának következménye. A 2002 végén meginduló folyat 2003 elején is folytatódik.

A forint euró-árfolyama egészen november elejéig viszonylag szűk sávban ingadozott, majd rohamosan erősödni kezdett. Az árfolyamsáv kiszélesítésére, illetve eltolására irányuló januári spekulációt – egyebek között – az uniós csatlakozás kézzelfogható közelsége is táplálta. Oly módon, hogy tovább javította a jelöltek ország-kockázati megítélését, ami Magyarország esetében azzal járt, hogy a makrogazdasági egyensúly romlása ellenére nőtt az itteni értékpapír-befektetések vonzereje. A jegybank ugyanis, szem előtt tartva az inflációs célkitűzést, továbbá az expanzív költségvetési gyakorlatot és a fizetési mérleg egyensúlyának a romlását, kamatpolitikájával nem követte a kockázati felár mérséklődését. A monetáris kondíciók szigorodása nyomán viszont a forint az árfolyamsáv erős széléhez tapadt, ami a január 15-16-i nagyösszegű pénzbeáramlás hatására végül radikális kamatvágásra kényszerítette az MNB-t. Az irányadó kamatok 48 órán belüli 200 pontos csökkentése csak átmenetileg gyöngítette meg a forintot. Nem indult meg jelentős tőkekiáramlás, s a forint stabilizálódását jelzi, hogy árfolyama az utóbbi hetekben viszonylag szűk sávon belül, 242-246 HUF/euró között ingadozott.

Novembertől folytatódott az infláció mérséklődése. A drágulás az év elején is enyhébb volt a szokásosnál, így január-februárban a 12 havi árindex 4,6%-os árszint-emelkedést jelzett az egy évvel korábbi 6,4%-kal szemben. Az infláció csökkenése tavaly főként külső tényezők eredménye volt, amit jól mutat, hogy a feldolgozatlan élelmiszerek és az energia nélkül számított maginfláció folyamatosan meghaladta a fogyasztói árak emelkedését. A világpiaci energiaárak csökkenése idején ez volt a jellemző Nyugat-Európában is, 2003 elején azonban megváltozott a helyzet. Magyarországon az infláció év eleji lassulásában a szabályozott árak enyhébb emelkedése, az energiaár-emelés elhalasztása játszotta a fő szerepet. Úgy gondoljuk, hogy a gáz árának kilátásba helyezett mérsékelt és szelektív emelése – a belföldi kereslet várható alakulása közepette – az idén nem vezet az infláció meglendüléséhez. Sok függ azonban attól, hogy a háború és annak olajpiaci következményei mennyire zavarják meg a világgazdaság fejlődését.

A folyó fizetési mérleg hiánya – az MNB új módszertana szerint – 2002-ben 2,8 milliárd eurót (a GDP 4%-át) ért el. Az előző évhez viszonyított 800 millió eurós romlás egyértelműen a szolgáltatások, mindenekelőtt a turizmus többletének drasztikus visszaesésével magyarázható. A tavalyi év ugyanis nagyon rossz volt a magyar idegenforgalom számára. A forint felértékelődése elsősorban a balatoni vendégkört és annak kiadásait fogta vissza. Az idegenforgalom bevételei és egyenlege is határozottan elmaradt az előző évitől, ezzel egy sokéves trend tört meg. 2003-ban a turizmus aktívuma várakozásaink szerint tovább csökken. A vállalatok beruházási célú importkereslete azonban az idei év túlnyomó részében lanyha marad, emiatt az áruforgalom és a folyó fizetési mérleg egyenlege csak kismértékben emelkedik.2002-ben az államháztartás hiánya megközelítette a GDP 10 százalékát, ami a korábbi évekhez képest és nemzetközi összehasonlításban is kiugróan magas érték. Ezt részben megmagyarázza az előző kormány 2002-ben is érezhető költségvetési expanziója és az új kormány 100 napos programja. Hasonló túlköltekezést rendszeresen tapasztalhatunk immár minden negyedik évben. 2002-ben emellett azért is vált ilyen rendkívül magassá az államháztartás kimutatott hiánya, mert a költségvetés módosításával a kiadások között átvezettek több olyan tételt is, amelyek valójában nem, vagy nem csak a tavalyi évben fejtettek ki keresleti hatást. Ezek többségét olyan kiadások tették ki, amelyek már a korábbi években, formálisan az államháztartáson kívül valósultak meg. A legnagyobb ilyen összeget a Magyar Fejlesztési Banktól átvállalt autópálya-építés és fenntartás több éves költségei jelentették.Óvatos becsléssel is legalább 500 milliárd forintra tehetjük azt az értéket, amely a hivatalos, közel 1700 milliárd forintos hiányból nem a tavalyi évre vonatkozik. Ezt leszámítva a tényleges makrogazdasági hatást kiváltó államháztartási hiány a GDP 7,5-8 százaléka körül alakulhatott.Az idei évre a költségvetés 4,5 százalékos hiányt tervezett. A fiskális többletkereslet tényleges mértékét ennél magasabbnak valószínűsíthetjük, részben a költségvetésben lévő feszültségek miatt. Főleg az áfa-bevételek több mint 20 százalékosra tervezett növekedése tűnik túlzottnak, emellett több olyan, felülről nem zárt kiadási tétel van, ahol az előirányzatok számottevő mértékű túlteljesítése vélelmezhető. Ilyen például a lakástámogatási és a gyógyszertámogatási keret.Mindezek következtében azt valószínűsítjük, hogy az idei fiskális többletkereslet a GDP 5-5,5 százaléka körül alakul. A tavalyi évhez képest mintegy 2,5 százalékpontos csökkenés mindenképpen komoly megszorítást jelent, miután a tavalyi év költekezésének, például a közalkalmazotti béremelésnek vagy a nyugdíjemeléseknek jelentős az idei áthúzódó hatása.

A nemzetközi tőkepiacokon uralkodó pesszimizmust jelzi, hogy a Budapesti Értéktőzsde szerénynek mondható tavalyi, 10%-os emelkedése is igen jó hozamnak számított. A forgalom növekedése gyakorlatilag az árfolyam-emelkedéssel megegyező mértékű volt. A BUX az év eleji dinamikus emelkedés után a nemzetközi besszt követve lejtmenetbe fordult, az év végén pedig egy 2000 pontos sávban ingadozott. A közeljövőben a blue-chip papírok árfolyamában várhatóan a régióbeli terjeszkedési kísérletek alakulása fog a piactól eltérő mozgásokat eredményezni. A háború miatt a befektetők egyelőre kivárnak.A piaci szereplők rövid távon a jegybanki kamat emelésére, míg hosszabb távon annak csökkenésére számítottak. A januári kamatlépések korrekciójának elmaradása és a februári pénzpiaci kamatok további csökkenése azt jelzi, hogy az országban maradt többletlikviditás miatt a jegybank nem kívánja az eredeti szintre visszaállítani, majd lépcsőzetesen csökkenteni az alapkamatot, hanem a lehetőségekhez képest igyekszik szinten tartani. A jelenleginél alacsonyabb kamatszintet azonban csak a jövő évre várhatunk. A piaci kamatok a jegybanki alapkamathoz hasonlóan várhatóan nem változnak jelentősen a közeljövőben.A gazdasági növekedés becslésünk szerint csak kismértékben gyorsul 2003-ban. Az év első felében még nagyjából az előző évi tendenciák folytatódnak (3,3% körüli növekedéssel), a második félévben azonban már némi emelkedést várunk. Az év egészében a növekedés 3,5-3,7% között lehet, bár inkább az alsó értéket tekintjük valószínűbbnek.Ezt azzal magyarázzuk, hogy amennyiben a vállalati beruházások kissé élénkülnek, s az ipari termelés is bővül (mindkettőre van esély) az a már amúgy is erőteljes importkereslet további emelkedését vonja maga után. A magánfogyasztás növekedésének a mérséklődése pedig nem lesz olyan mértékű, hogy az a fogyasztási cikkek iránti importkereslet jelentős csökkenésével járna. Ennek következtében az import 2003-ban is gyorsabban nő majd az exportnál.

Rövid összefoglaló

A nemzetközi gazdaság