Az OECD-országokban 2002-ben átlagosan 1,5 százalékkal nőtt a GDP, az Európai Unió országaiban mindössze egy százalékkal. Újra fokozódott a munkanélküliség. A nemzetközi kereskedelem 2,7 százalékkal bővült. Az átlagos inflációs ráta az OECD-ben 1,5 százalék volt. Az áremelkedés a múlt év tavaszától/nyarától kezdve mindenütt lelassult: már nem az infláció elleni harc, hanem a deflációtól való félelem jellemzi a fejlett országokat. A devizapiacokona dollár leértékelődött, az euró – Európa számára kedvezőtlenül és gazdasági/konjunkturális szempontból nehezen indokolható mértékben – erősödött.

A világgazdasági kilátások megítélését az iraki háborúra való hosszas készülődés, majd a háború kitörése és eddig váratlan menete különösen megnehezíti. A Kopint-Datorg prognózisa szerint – amely a világgazdaság alakulására ható nem gazdasági fejlemények viszonylag kedvező alakulására épít – a fejlett világban javulásra legkorábban az év vége felé számíthatunk. 2003-ban az OECD-országok átlagos gazdasági növekedése 2 százalék körüli lehet. Az Egyesült Államokban 2,5 százalékos, Japánban 0,8 százalékos, az Európai Unió országaiban mindössze 1,3 százalékos (ezen belül Németországban mindössze 0,6 százalékos) GDP-növekedés valószínűsíthető. Az olajárak-, a deviza- és a tőzsdei árfolyamok hektikus mozgására lehet számítani, a dollár és az euró közötti árfolyam alakulásában irányzatváltás egyelőre nem várható. Az olajár jó esetben később visszatérhet a 22-28 dolláros sáv középmezejébe.

A rendszerváltó országok eddig több-kevesebb sikerrel vészelték át a világgazdasági bajokat. Az elmúlt évben átlagosan 3-4,5% közötti GDP-növekedést könyvelhettek el; ennél jóval alacsonyabb üteműt csak Csehország (2,0%) és Lengyelország (1,3%). Az export lassulása közepette a növekedést jellemzően a belföldi fogyasztás húzta, míg a beruházási teljesítmény gyenge volt. A külföldi működőtőke érdeklődése mérséklődött, de Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában a korábbinál jóval többet fektettek be. A deflációba hajló világgazdasági környezetben mindenütt csökkent az infláció, amihez az erős valuta, a néhol rendkívül szigorú monetáris politika, illetve a szabályozott árak esedékes emelésének későbbre halasztása is hozzájárult. A költségvetések többsége erősen deficites volt. Kevés országban csökkent a munkanélküliség. A rendszerváltó térségben is jelentékeny bizonytalanságok ellenére többnyire a 2002. évihez hasonló ütemű növekedés valószínűsíthető az idén is, tovább már nemigen csökkenő infláció mellett.

A magyar gazdaság helyzete sok tekintetben hasonlít a többi kelet-közép-európai országéra, bár a növekedési ütem magasabb, de az egyensúlyi problémák is nagyobbak, mint a többi országban.2002-ben a magyar gazdaság nemzetközi összehasonlításban viszonylag magas, 3,3%-os növekedési ütemet ért el. A kedvezőtlen nemzetközi gazdasági körülmények között ez jó teljesítménynek számít, jóval magasabb, mint az EU-országok átlaga, s a közép-európai országok között is az élbolyban biztosít helyet, bár a kelet-európai összehasonlításban a magyar teljesítmények egyre hátrébb sorolódtak az elmúlt 2 évben. A magyar gazdaság növekedése ma már alacsonyabb, mint a balti országoké és Szlovákiáé, igaz, meghaladja a leginkább összehasonlítási alapként szolgáló cseh és lengyel gazdaság növekedési ütemét.

A tavalyi évet meglehetősen ellentmondásos gazdasági folyamatok jellemezték. A költségvetési hiány óriásira duzzadt, a lakossági nettó megtakarítások pedig az előző évinek a felére estek vissza. Ennek ellenére az (új módszerrel számolt) fizetési mérleg nem romlott számottevően, aminek a magyarázata az, hogy a vállalati beruházások visszaesése, s ezzel a vállalati szektor megtakarításainak az emelkedése lehetővé tette, hogy a külső pénzügyi egyensúly ne romoljon jelentősen. Az infláció üteme jelentősen csökkent, annak ellenére, hogy a bérek gyors növekedése és az alacsony megtakarítási hajlandóság következtében a háztartások vásárolt fogyasztásának volumene 10% feletti ütemben emelkedett. Eközben az ipari termelés stagnált, az erős forint hatására az exportáló vállalatok jövedelmezősége tovább csökkent, de az ipar versenyképességének jelentős romlása ellenére az export nőtt, igaz, a korábbinál lényegesen lassabban. A külkereskedelmi mérleg azonban nem romlott, hanem még javult is kissé, mivel az ipari termelés stagnálása fékezte az import növekedését.

Az államadósság számottevően emelkedett, de finanszírozása nem ütközött nehézségekbe. Az óriási költségvetési deficit nem vagy alig rontotta Magyarország megítélését a külföldi befektetők körében, a portfólió-tőke beáramlása nem csappant meg. Igaz, a külföldi működőtőke-behozatal számottevően csökkent, már második éve nem elegendő a folyó fizetési mérleghiány finanszírozására.

A magyar gazdaság szempontjából kulcskérdés, sikerül-e 2003-ban a költségvetési hiányt számottevően csökkenteni, és a bérek emelkedését korlátozni. A KOPINT-DATORG prognózisa szerint van esély arra, hogy az államháztartás hiánya 2003-ban jelentősen csökkenjen, a GDP 5-5,5% körüli szintjére. A bérek emelkedése azonban idén még markáns lesz, részben az áthúzódó hatások, részben az elmúlt 2 évben kialakult bérfeszültségek miatt. Ezért a magánfogyasztás növekedése továbbra is magas marad (6%). A költségvetési beruházások némileg csökkennek, a vállalati beruházások kissé élénkülnek az idén, a készletleépítés megáll. A GDP szerinti import továbbra is az exportnál gyorsabban nő, részben a várhatóan nem csökkenő idegenforgalmi kiadások következtében.

A gazdasági növekedés a fentiek következtében kismértékben gyorsul 2003-ban. Az év első felében még nagyjából az előző évi tendenciák folytatódnak, a második félévben azonban már némi emelkedést várunk. Az év egészében a növekedés 3,5-3,7% között lehet.


A magyar gazdaságról bővebben
A nemzetközi gazdaságról bővebben