A régióban több mint kétezer telephely széndioxid kibocsátását regisztrálják. A számukra engedélyezett összkibocsátás megközelíti az évi 440 millió tonnát. A ténylegesen kibocsátott, hitelesített mennyiség 2005-ben 367 millió, 2006-ban 374 millió tonna volt, ami figyelemre méltó (15 százalék körüli) tartalékot mutat.

A régió összkibocsátása 2006-ban 2 százalékkal több volt, mint az előző évben, ugyanakkor örömteli, hogy Magyarország azon három ország között van (Észtországgal és Litvániával együtt), ahol 1-2 százalék csökkenést regisztráltak. A változások mértékének érzékeltetésére: a régióbeli növekedés nagyjából az egyik magyar erőmű teljes évi kibocsátásával azonos, a magyar csökkenés pedig egy magyar nagyváros fűtőműve által kibocsátottal.

Jobb a gazdaság, mint a kibocsátás

A kibocsátás változások belső szerkezete rendkívül színes képet mutat: A 2013 regisztrált telephely közel 40 százalékában (791) nőtt a kibocsátás, 60 százalékában (1215) csökkent. A nagymértékű (10 százalékot jelentősen meghaladó) változások mind a növekedés, mind a csökkenés esetében a telephelyek felét érintik. Magyarországon a regisztrált 240 telephely esetében 96-nál növekedés, 134-nál csökkenés volt tapasztalható. A kibocsátások változását elemezve az a következtetés vonható le, hogy nagy, és meghatározó mértékű kibocsátás-csökkentő intézkedések még nem értek be egyetlen területen sem.

A 10  százalékot meghaladó változások a piac mozgását követő termelés-változásból, berendezés leállításból, újraindításból adódtak. Az ennél kisebb változások (főleg az energiaiparban) a meteorológiai viszonyok változásához is köthetők (pl. enyhe tél).

Örömteli megfigyelés, hogy a GDP növekedésének régióbeli átlaga és a széndioxid kibocsátás növekedése között közel egy nagyságrend a különbség a GDP javára: a GDP lényegesen gyorsabban nőtt, mint a széndioxid kibocsátás. Ez azt jelenti, hogy egységnyi GDP növekedés kevesebb energia felhasználás mellett valósult meg, mint korábban. Másik (nem meglepő) érdekesség, hogy mind az allokált, mind pedig a tényleges kibocsátás több mint 70 százalékát a telephelyek alig 4  százaléka (85) adja. Ezek döntő többsége természetesen erőmű.

Energiacsökkentés

Az első két évben néhány iparág a biomassza használatával ért el kibocsátás csökkentést: a tégla és cserépiparban nőtt a fűrészpor felhasználása, egyes szilárd tüzelőanyaggal működő erőművekben a lehető legszélesebb körből elérhető biomassza (növényi granulátum, faggyú, húsliszt, fa, stb.) tüzelésével csökkentik a széndioxid kibocsátást. Ugyanez figyelhető meg a cementiparban is (szennyvíziszap, papíriszap energiafű stb.).

(A biomassza sem feltétlenül megoldás: nemrégiben éppen a túlzott telepítés mellett érvelétek...)

#page#

Az első két év eredményei alapján megerősíthető az a korábbi feltételezés, hogy a széndioxid kibocsátás területén érdemi, messze ható eredmények egyrészt a megújuló energiák szélesebb körű használatából, másrészt az energiaigény (jelentős) mérséklésétől várható.

Éppen ezért döntött úgy a Deloitte, hogy az idei évtől kezdődően, az immár hagyományosan kiosztásra kerülő Közép-Európai Környezeti Jelentési Díj, vagyis Zöld Béka Díj bírálati súlypontjába a széndioxid kibocsátás csökkentését állítja. A bírálati szempontok csekély megváltoztatásával - a zsűri a CO2 kibocsátás csökkentését a többi szempontnál magasabb pontszámmal honorálja -, a fenntartható fejlődés mellett elkötelezett Deloitte a 2008-2012 között időszakra Magyarország által vállalt 6 százalékos üvegház-kibocsátás-csökkentésre kívánja felkészíteni a pályázó vállalatokat.

1992-ben Rio-de Janeiro-ban az ENSZ tagállamai aláírták az Éghajlatváltozási Keretegyezményt (Framework Convention on Climate Change, FCCC), amelyet 1997-ben a tagállamok vállalásait szigorító Kiotói Jegyzőkönyv (Kyoto Protocol) aláírása követett. Az országoknak a kibocsátás-csökkentéseket 2008-2012 között kell végrehajtaniuk; Magyarország azt vállalta, hogy ezen időszak átlagában üvegházgáz kibocsátásait 6 százalékkal csökkenteni az 1985-87-es évek átlagához képest.

Zöld békát a cégekmek

A Deloitte 2001-ben azzal a céllal hozta létre a Zöld Béka díjat, hogy a régió vállalatait felkészítse az EU környezeti vagy fenntarthatósági pályázatain való részvételre. "Azzal, hogy 2007-től a pályázatok elbírálásakor a többi szempontnál súlyozottabban értékeljük a vállalatok széndioxid kibocsátását, fel kívánjuk hívni a részvevő vállalatok figyelmét arra, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv vállalásai a jelenleginél intenzívebb energia megtakarítással érhetők el." - mondta Reiniger Róbert, a Deloitte Zrt. Környezetvédelmi szolgáltatások üzletágának igazgatója.

A Zöld Béka pályázatokat évről évre egy független, szakmai zsűri bírálja el, és vizsgálja meg minden részletre kiterjedően. A díj odaítélésének szempontjai pontosan megegyeznek az Európai Unió hasonló díjával. 2005-től már olyan fenntarthatósági jelentéssel is pályáztak a vállalatok, amelyek az EU legújabb (Global Reporting Initiative - GRI) irányelveit követve készültek.

Itt megnézheti, hogy az EU által az egyes magyar kibocsátók
számára 2007-re allokált kibocsátható széndioxid-mennyiséget, illetve a tényleges
(hitelesített) kibocsátási adatokat.