Ki gondolta volna, hogy egy nap 7-9 euróra süllyed az üvegházgázok kibocsátásának tonnánkénti ára? Ez történt 2011-ben. Az alacsony árfolyam nem drágítja eléggé a fosszilis energiahordozókat használó technológiákat (ez volt a célja a rendszer kitalálóinak), ami a zöld energiákra való átállásra ösztönözné a gazdasági szereplőket.

Meg lehet egy pizza árával egyenlő összeggel menteni a bolygónkat? - tette fel a költői kérdést a Reuters.

Árt a kvótapiacnak az energiatakarékosság?

A szisztémát övező ideológiai nézeteltéréseket tovább bonyolította, hogy többek szerint az EU által 2020-ra előírt energiahatékonysági célok miatt csökkenő áramfogyasztás újfent kvóta-felesleget teremt majd a karbonpiacokon. Mint ismeretes, az Unió 2007 márciusában

• 20 százalékos kibocsátás-mérséklést írt elő 2020-ra,
• a megújulók 20 százalékos arányát az "energiamixben",
• az energiahatékonyság 20 százalékos növelését, részben a korszerű szigetelések révén.

Brüsszelben 2011 decemberében úgy határoztak, 2013 elején kivonnak a piacról 1,4 milliárd kvótát, hogy a túlkínálatot csökkentve feljebb vigyék az árfolyamot. A döntés hírére - melyet a lengyelek megtámadtak - 30 százalékot nőtt a kvóták ára.

2013-ben újabb szektorok kerülnek a kvótakereskedelem hatálya alá, vagyis tovább bővül a kibocsátási engedélyeket vásárlók köre. A 2013-2020 közötti periódusra vonatkozóan 300 millió kvótát fognak értékesíteni az újonnan "érkezőknek". Ezek egy részét ingyen kapják meg, kisebbik hányadukért fizetniük kell. Elemezők azt remélik, hogy a karbonárfolyam átlaga e 7 év alatt 30 euró körül mozog majd.