2009 őszére a létminimumon élők száma 15 éve (1994 óta) nem látott rekordszintet, 14,3 százalékot ért el. Összlétszámuk így 44,4 millióra nőtt. Csak a tavalyi évben 4 millióan süllyedtek le e jövedelmi szintre.

A létminimumot persze máshogy definiálják az óceán túloldalán, mint mifelénk. Az adózás előtti 10 830 dolláros évi kereset (2,19 millió forint) jelenti nálunk a létminimumot, míg négy fős család esetén a 22 050 dolláros évi összjövedelem (ami 4,47 millió forint). Az e szinten élők negyede latino, negyede színesbőrű, 12,5 százalékuk ázsiai és csak 9,4 százalékuk fehér. A különféle pénzbeli segélyek 3 millió családot tartottak a létminimum felett.

A lakásukat rokonokkal megosztó háztartások száma 2008 óta 11,6 százalékkal nőtt a lakáshitel-válságból eredő ház-lefoglalások és kényszerű összeköltözések miatt.

A munkanélküliség aránya az USA-ban jelenleg hivatalosan 9,6 százalék a 310,7 millió lakos között, vagyis 29,82 millióra tehető.

1964 óta léteznek az USA-ban élelmiszerjegyek (food stamps). Az ilyen élelmiszer-juttatásban részesülő polgárok száma ma 37 millió (más forrás szerint 40 millió), vagyis meghaladja a munkanélküliekét. Ennek oka az, hogy a recesszió miatt már csak félállásban dolgozók vagy alkalmi munkákból tengődők minimális keresetükből a közüzemi számlákat fizetik ki előbb, vagy a banknak törlesztik a lakáshitelt (hogy ne veszítsék el fejük fölül a házukat), s állami segítséggel szerzik be élelmüket, mert arra már nem telik.

Gyorsan nő azonban az élelmiszerjegyekre és a különféle karitatív "ételbankokra" támaszkodók között a nincstelenek aránya, akik semmilyen keresetre nem tesznek szert: a New York Times számításai szerint -az adatok 60 százalékához fértek hozzá, tehát kimutatásaik reprezentatívnak tekinthetők- 6 millió köztük a munkanélküli segélyben (vagy nyugdíjban) sem részesülő polgár, mivel a segélyekhez való hozzájutás feltételeit megszigorították. A munkanélküli segélyen élők száma a válság óta 50 százalékkal nőtt.

Augusztusban a washingtoni Kongresszus megszavazta a 26 milliárdos élelmiszersegély-csomagot és a 4,5 milliárdos iskolai étkeztetési programot (utóbbi a tápérték kívánalmaira is kitér). Az Obama-kormány csak idén 6 milliárd dollárt költött a rászorulók étkeztetésére.

Az élelmiszerjegyeknek egyébként gazdaságserkentő hatásuk van: minden elköltött 5 állami dollárra 9 dollárnyi gazdasági tevékenység jut.

Az amerikai álom árnyoldala

Az 1929-es tőzsdekrach utáni elbocsátási hullám következtében Amerika-szerte gombamód szaporodtak a sátoros szegénynegyedek, amiket az elnök után a köznyelvben Hooverville-eknek neveztek.  Még a New York-i Central Parkban is bádogviskókban húzták meg magukat a kilakoltatott munkanélküliek. Egy ilyen szegénytelepen játszódik John Steinbeck Érik a szőlő című regénye, és az abból készült film, Henry Fonda főszereplésével. Kísértetiesen hasonló jelenség alakult ki a 2008-as gazdasági válság után: ezúttal azonban már egyenesen a nagyvárosi parkolókat lepték el a sátor- és bódé-gettók.

"Elfogadhatatlan, hogy gyerekek és családok a fejük fölött tető nélkül éljenek egy olyan gazdag országban, mint amilyen a miénk", mondta Obama elnök, amikor egy sajtótájékoztatón az új jelenségről faggatták. Sancramentóban azért költöztettek át egy ilyen 125 fős illegális telepet a közeli piactérre, kerítések közé, mert Oprah Winfrey a talk showjában ellátogatott a helyszínre, és utána túl sok újságíró zaklatta a nincsteleneket. Sokuk olyan alkalmi munkás, aki a mezőgazdaságból élt meg, és képes volt szálllást fizetni magának, de a recesszió kitaszította a szabad ég alá. Az ilyen "telepeken" gyakori a kábítószerezés, a prostitúció és az erőszak.