A nano olyan anyag, amelyben a fő alkotóelemek valamelyik mérete a méter egymilliomod részének az ezredrészétől a méter egymilliomod részének a tizedéig terjedő tartományban van – olvasható az Európai Bizottság ajánlásában. Janez Potočnik európai környezetvédelmi biztos hangsúlyozta, hogy az unió által a világon elsőként megfogalmazott meghatározásra minden szakterület szabályozása hivatkozhat. (A nanotechnológia mára világszerte a legdinamikusabban fejlődő K+F és üzleti területté vált.)
– A definíció megalkotását tudományos vizsgálatok és széles körű nyilvános egyeztetések előzték meg. Az iparnak könnyen átlátható és következetes szabályozásra van szüksége a gazdaság e fontos ágazatában, és a fogyasztók is megérdemlik a pontos tájékoztatást a kérdésben. A definíció megalkotásával nagy lépést tettünk a környezetet és az emberi egészséget illetően esetleg felmerülő kockázatok kezelése felé, miközben azt is biztosítjuk, hogy ez az új technológia beválthassa a hozzá fűzött reményeket. (Korunk mérnökei molekula nagyságú „nanorobotokat" fejlesztettek.)
A nanoanyagok a fogkrémektől az akkumulátorokig, a festékektől a ruházati cikkekig már ma is több száz ipari termékben és fogyasztási cikkben megtalálhatók. Innovatív anyagokról lévén szó, fejlesztésük fontos motorja Európa versenyképességének, és számos kiaknázatlan lehetőséget rejtenek magukban például a gyógyászat, a környezetvédelem vagy az energiahatékonyság területén. Mivel azonban számos dolog bizonytalan az alkalmazásukkal kapcsolatban, olyan egyértelmű definícióra van szükség, amely biztosítja a megfelelő vegyipari biztonsági szabályok érvényesülését. Az új meghatározásnak valamennyi érintett szereplő, így az iparági szövetségek is hasznát fogják látni, hiszen a különböző ágazatokban alkalmazott, egymástól jelentősen eltérő definíciók helyett a jövőben egyetlen, egyöntetű meghatározást követhetnek majd. (A magyar nanosikerekről ide kattintva olvashat.)
A definíciót a Bizottság 2014-ben a tudományos és a műszaki fejlődés figyelembevételével felül fogja vizsgálni.
Az ajánlás egyben egy, az Európai Parlamentnek 2009-ben tett vállalás teljesítését is jelenti: akkor a Bizottság olyan egységes fogalommeghatározás kidolgozására tett ígéretet, amely a nanoanyagok kérdésköréhez kapcsolódó valamennyi, EU által szabályozott területen alkalmazható lesz.