A Közel-Kelet után Kanadában található a világ legnagyobb fosszilis energiaforrása, az olajhomok. A zöldeknek már régóta a ”begyükben van” az olajhomok-biznisz, mivel a vállalkozók hatalmas erdőségeket irtanak ki, hogy ipari tevékenységbe vonják be a korábban háborítatlan természeti övezeteket. A kanadai Alberta államban sok-sok milliárd dollárt öltek a hegyeket és egész tájegységek talaját elmozdító külszíni olajhomok-bányászatba. Alberta északi része a legnagyobb kőolajforrás a Közel-Kelet után.

Szakemberek a minap új adatokat mutattak fel arról, hogy a termelés jelentősen megnövelte a rákkeltő (karcinogén) anyagok előfordulását a környező vizekben. A kedvezőtlenül érintett területek kiterjedése jóval nagyobb, mint gondolták.

Bányák melletti tavakból bányatavak

Az olajiparhoz kapcsolódó policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) jelenlétét a talajban Fort McMurray-től északra vizsgálták. Mintegy 50 év szennyezésről szóló adatait vetették össze. A PHAH-mennyiség folyamatosan növekszik 1978 óta, amikor megkezdődtek az olajhomokbányászat munkálatai. Egyes helyeken huszonháromszoros a jelenlegi mennyiség az 1960-as években mérthez képest. De a legkisebb növekedés is két és félszeres.

A kutatómunkát a kanadai kormány finanszírozta. A kanadai környezetvédelmi miniszter azonban hozzátette, a mért mennyiség nem haladja meg a törvényileg megengedett szintet. Megfigyelők arra is figyelmeztettek, a szennyező anyagok a széllel is terjednek, amikor a megmozgatott talajt 400 tonnás teherautókra pakolják. Lehetséges továbbá, hogy a szennyezett tavakból a talajvízbe szivárogva messzebbre is eljutnak a rákkeltő anyagok.

Az olaj- és gázkitermelés mindenütt szennyező ipari folyadék keletkezésével jár, legyen a forrás hagyományos mély-üregi olajmező, olajhomok (tar sand), olajpala, vagy gázpala.

Az olajhomok bitumen, homok, agyag és víz keverékéből áll. Egy költséges eljárás folyamán a talajból tulajdonképpen ”kifőzik” a bitument. Mivel ezt csak az olajhomok -forró vízzel és párával történő- felhevítésével tudják kinyerni (ami után a szokásos finomításon kell átesnie az anyagnak), az eljárás meglehetősen energiaigényes, ami újabb érv az eljárást ellenzők kezében.

2011 márciusában egy vizsgálat már figyelmeztetett rá, hogy a vizek védelme a bányák közelében nem megoldott és szigorúbb ellenőrzés szükséges. Azt a vizsgálatot Alberta miniszterelnöke, Ed Stelmach rendelte el, miután egy független szakértői testület úgy találta, az Athabasca-folyóban észlelt rákkeltő anyagok nem természetes úton kerültek oda, hanem úgy, hogy bitumen szivárgott a folyóba. Kimutatták továbbá, hogy az olajhomokbányászat arzént, higanyt és ónt juttat a talajvizekbe.