Az est karmestere dr. Sági Mária, a Budapest Klub igazgatója volt, amely Gachályi András, Keszthely alpolgármesterének megnyitójával és ünnepi hangversennyel kezdődött.

A rendezvény címét dr.László Ervin előadása adta, amit izgalmasan egészítettek ki a Pannon Egyetem Georgikon Karának oktatói: dr. Pál László, dr. Alföldi Zoltán és dr.Tóth Gergely docensek előadásai, a morális változás szükségességéről, lehetőségéről, a morál és etika gazdaságban és tudományban betöltött szerepéről és felelősségéről, az együttgondolkodás és együttműködés nélkülözhetetlenségéről. A kerekasztal beszélgetés moderátora dr. Halm Tamás volt.

Morális változás kezdete

László Ervin előadásának gondolatai a moralitás témája köré összpontosultak: a válság túléléséhez morális változásra van szükség, bár e változás ideje kérdéses/bizonytalan. Fontosabb kérdés, milyen moralitás szükséges, hogy e változás megvalósulhasson? Úgy tűnik, a változás nem halad elég gyorsan ahhoz, hogy megelőzhessünk egy következő válságot. Mit tehetünk hát egy ilyen krízishelyzetben? Hagyhatjuk eluralkodni a bénultság érzését görcsösen ragaszkodva ahhoz, amit eddig elértünk, s ellenállni a változásnak, vagy menteni a menthetőt kis közösségünk számára? (László Ervinnek a Magyar Fenntarthatósági Csúcs 2011 című konferencián elhangzott beszédéhez kattintson.)

A megoldás egy harmadik lehetőségben rejlik László Ervin szerint: ez pedig a belátás, amely a változás lehetőségét hordozza magában: a válság magában hordozza a veszély mellett az esélyt is. Ennek hite tömeges szinten eléri a kritikus (bifurkációs) pontot, mely önbeteljesítő jóslatként magával hozza a változást is. Tudatosítanunk kell, egy egész részei vagyunk mindannyian. Egyfajta közös tudat kialakítása tehát nélkülözhetetlen, közösségünk határai egy rendszerben elő egész emberi közösségre terjednek ki - véli a Budapest Klub alapítója, majd, hozzátette, hogy az emberiségnek az a fajta tudata - szemben a dualitással - vezethet el az új etika kialakulásához.

A többsejtű élő közösség

Pál László szerint a közgazdaságtan jelenlegi főáramának szemléletmódja megújításra szorul, hiszen nagyban felelős a ma már az egész bolygónkra kiterjedő, globális ökológiai és gazdasági válságért. A „mainstream" ökonomizmust középpontba állító gondolkodása helyett olyan megközelítésre van szükség, amely az ökológiai és élő rendszerek működési törvényszerűségeinek megismerése révén az eddigieknél jobban szolgálja az emberi közösségek életét és a bioszféra egészét.

A közgazdaságtan már nagyon régóta felhasználja a biológia tudományának fogalmait, sőt megállapításait gyakran beépíti szemléletmódjába - mondja az egyetemi docens. Szerinte az egészséges szervezetben egyetlen sejt sem jelentéktelen, azaz nincs kizárva a közösség életéből. Részesedik a táplálóanyagokból, az oxigénből, metabolitjait és a termelt szén-dioxidot leadhatja, azok elszállításra és kiválasztásra kerülnek. Az egészséges sejtek kooperálnak egymással, a sejtek közötti verseny elmozdul a szervezetek közötti szintre. A növekedés és a szaporodás elválik egymástól és nagyobb mértékben szabályozottá, illetve vezéreltté válik. Ezzel szemben a soksejtű szervezetben idegen, patogén egysejtűek behatolása vagy valamely saját sejt „tudatszintjének" elmozdulása az egysejtű szint felé betegséget okozhat - magyarázza Pál László. Az utóbbira példaként hozhatók fel a rosszindulatú tumoros megbetegedések. A hétköznapi életben csak „rák" elnevezéssel jelölt betegségcsoport nem más, mint az egysejtű „tudat", viselkedés megjelenése a többsejtű szervezetben. A betegség kiindulási forrását jelentő sejt „felrúgja" a többiekkel az egész érdekében kötött szövetségét, nem kívánja tovább ellátni a közösségért vállalt feladatait. (Mindenkibe be kell csepegtetni az egyéni felelősséget - véli Bagdy Emőke pszichológus.)

Az ember alkotta közösségek számára a sejtközösség nem minta, és fejlettségi szintjéből adódóan a sejtközösségeknél leírt jellemzők nem elérendő eszményképek, nem a fejlődés felső határai, sokkal inkább vizsgálódási pontok egyfajta önértékeléshez - állítja a Pannon Egyetem docense. Minden emberi közösség úton van valahol az emberi közösség-fejlődés belső útján is, amelynek eredményei csak a pszichológia, az erkölcs és az etika segítségével írhatók le helyesen. A fejlődés útja a modern életet és gazdálkodást átszövő személytelenségen át az egyre felelősebb és személyesebb közösségek irányába mutat, hiszen az ember tudatfejlődése, értékteremtő képességének gyarapodása a felelősség és a személyesség növekedésével együtt történik.

Tudomány és etika

A világ nagy - és egyre növekvő - részén olyan globális emberi civilizációt hoztunk létre, amely alapvetően a tudomány és technológia eredményein és azok alkalmazásain alapul - véli Alföldi Zoltán. Ugyanakkor rendkívül nagy mértékű és gyors gazdasági, kulturális és politikai változások következtek be az elmúlt évtizedekben, egy emberöltőnyi idő alatt, amelyet az erkölcs - Hans Jonas filozófus megállapítása szerint - nem volt képes követni. A gazdasági gyakorlatban egyre inkább úgy tartották, hogy a gazdasági folyamatok törvényszerűségének nem része az erkölcs, ezért az erkölcsöt és az erényeket kizárták a gazdaságpolitikából, ami elképesztő mértéktelenség és igazságtalanság kialakulásához vezetett. A jelenlegi gazdasági folyamatok súlyos környezeti és társadalmi konfliktusokat eredményeznek. Szellemi és anyagi értékteremtés az értékek erények kizárásával azonban lehetséges.

Szerinte amíg a tudomány szerepe egyrészt a változások, a fejlődés létrehozása és alakítása; másrészt feladata az alkalmazások következményeinek lekövetése, vizsgálata, társadalmi tudatosítása, és az igazolt, valós eredmények eljuttatása a döntéshozókhoz lenne, addig a tudományos eredmények egyik legnagyobb etikai problémája az eredmények megbízhatóságának megkérdőjelezése. Tágabb értelmezésben is igaz Aris és Leblanc (2012) megállapítása: „Amíg a genetikailag módosított szervezetek biztonságosságáról szóló tanulmányok többségét olyan cégek szolgáltatják, amelyek ezeket a termékeket létrehozzák, aligha lehet ezeket a tanulmányokat hiteles, megbízható adatforrásnak elfogadni." (Hivatásukat elkötelezettséggel és motiváltan gyakorló, tartalmas munkafeladatokat végző egyének nélkül nincsen fenntartható társadalom.)

A németországi Max Planck Intézetekben külön ombudsmanokat alkalmaznak, akiknek feladatuk, hogy tanácsokat adjanak és eljárjanak a rosszhiszemű tudományos magatartás gyanúja esetén (Marchan, 2009). Az Egyesült Királyság tudományos ügyekért felelős kormányhivatala pedig 2007-ben kidolgozott egy általános érvényű etikai kódexet a tudományos kutatásokban dolgozók részére. Ez az útmutató az élet, a törvények, a társadalmi érdek és a közjó tiszteletén, valamint olyan erkölcsi értékeken alapul, mint a szigorú következetesség, önzetlenség, tisztesség, őszinteség, és felelős kommunikáció. Az alábbi fontos követelményeket tartalmazza:

• A szakértelem és gondosság követelménye a tudományos munkában,
• Folyamatosan fejlesztett szaktudás megszerzése és mások segítése ebben,
• Fellépés a rosszhiszemű, korrupt szakmai magatartás ellen,
• Érdek-konfliktusok tisztázása,
• Figyelem mások munkájára, eredményeik, jó hírnevük elismerése,
• Az ellenőrzötten jog- és érték követő kutatómunka szükségessége,
• Mások munkájának tisztelete és elismerése,
• A kutatómunka emberekre, az élő és élettelen környezetre gyakorolt káros hatásainak minimalizálása, az ilyen hatások szükségességének igazolása,
• A tudomány társadalmi hatásainak széles körű megvitatása,
• Mások véleményeinek és érdekeinek figyelembe vétele,
• A tudatos félrevezetés elkerülése, ennek megakadályozása,
• A tudományos eredmények, elméletek alapos és őszinte megjelenítése és elbírálása.
  
   

  

  
  

Élet az ökonomizmus után

Bolygónk, s rajta mi emberek válságban vagyunk, ez immár közhely - nyitotta előadását Tóth Gergely. Szerinte először az ökológiai válságjelenségek jöttek az 1960-as évektől, legutóbb pedig a gazdaságiak 2008-tól. A bajok okának egyre többen a kapzsiságot tartják. Néhányan odáig mennek, hogy összeesküvés elméletekben kezdenek hinni (egyes csoportok, pl. multik, bankok haszonéhes összeesküvése), mások egyenesen az emberi fajt tartják reménytelenül rombolónak. Sokan visszasírják a természeti népek, az ősmagyarság, vagy az animista vallások feltételezett természeti és társadalmi harmóniáját. A közös nevező leginkább az, hogy ez így rossz. Abban azonban, hogy a pénzt szüntessük meg, a bankokat, vagy egyenesen kevéssé bánkódjunk az emberiség pl. James Lovelock által megjósolt kihalásáért / drasztikus visszafejlődéséért, abban a legkevésbé van egyetértés. A vita ideológiaivá fajult, jó példa erre, hogy az utca embere a három legfőbb fenntarthatósági probléma között említi a túlnépesedést, miközben a számok lassan pont az ellenkezőjét mutatják: még az ENSZ konzervatív becslései szerint is az elkövetkező három évtizeden belül a teljes termékenységi arányszám az egész világon a repordukciós szint alá süllyed.

De mi a bajok oka? - tette fel a kérdést a PE Georgikon Karának docense. Szerinte sokszor a rendkívül bonyolult problémák is visszavezethetők egy fő okra, amely mintegy láncreakcióként idézi elő a többi bajt, egyfajta ördögi körbe, sőt lefelé tartó spirálba rántva a közösséget. A szakember állítja, hogy nem a kapitalizmus eredeti alapeszméjével vagy a kamatos kamattal van a baj, inkább a helytelenül értelmezett gazdasági logika primátusával, amely már mintegy vallásként kormányozza Nyugat és Kelet, Észak és Dél gondolkodását.

A rendezvény „hivatalos" befejezése után az előadók és hallgatók a késői óra ellenére még hosszasan beszélgettek fehér asztal mellett. A Budapest Klubbal és László Ervin eszméivel létrejött találkozás nyomán megszületett az igény a folytatásra, egy háromoldalú együttgondolkodó műhely létrehozására.