A világ egyik legnagyobb hulladéktermelő városa, New York a 80-as években Edward Koch polgármester vezetése alatt kezdte energiává alakítani a szemete egy részét. A szemétégetők kiépítésén túl a környezetkímélőbb újrahasznosítás is megkezdődött.

A metropolisz utolsó szeméttelepét Rudolph Guliani záratta be 2001-ben. Azóta a város feleslegessé vált, újra nem hasznosított szeméthányadát a közutakon szállítják el, hogy vidéki szeméthegyeket gyarapítsanak vele. A módszer persze nem gazdaságos, rendkívül sokba kerül és óriási CO2-kibocsátással jár. Pennsylvania, Kelet-Ohio, Virginia és Dél-Karolina államok egyaránt bevételre tesznek szert azzal, hogy befogadják New York szemetét. - írta a New York Times.

Másfél taxi-hálózat

A szállítmányozás miatt az 1997-ben még 600 millió dolláros városi hulladék-büdzsé mára 1,3 milliárd dollárra nőtt! A város gyakorlatilag két eltérő taxi-hálózatot tart fenn: egyet a szerves és szervetlen hulladéknak, egyet meg az emberszabású utasoknak. Számítások szerint ugyanis a szemétszállítás annyi üzemanyagot fogyaszt el, amiből fél éven át megállás nélkül járhatnának New York taxijai.

A teherautók által fogyasztott energiának csak egyharmadát veszi igénybe a tehervonatos szállítás, és széndioxid-kibocsátása is harmada a kamionokénak (a New York Times által közölt becslés szerint a sínen történő szállítás így is 50 000 tonna ÜHG-kibocsátást eredményez évente).

Azok az üzemek, ahol meleg plazmát hoznak létre a szemétből, amiből szintetikus gázok állítanak elő; vagy ahol mikroorganizmusokkal, baktériumokkal bontatják le a szemetet, melynek során metánt produkálnak, és ezt áram-előállításra használják - kevesebb CO2-kibocsátást eredményeznek e folyamat során a szemétégetőkhöz képest.

Helyreállítani: strukturális hibák

• New York nem számol fel szemétkezelési költséget a lakosainál. Nem ösztönzi hulladék-szétválogatásra és újrahasznosításra a polgárait azzal, hogy a szelektív gyűjtőszigeteket használó házaknál elengedi vagy mérsékli e szemétdíjat.
• A szemétszállítást elektromos mozdonyokkal húzott vonatokkal kellene megoldani, és nem benzint fogyasztó közúti járművekkel.
• A város hulladékának mindössze 15 százaléka köt ki a közeli Newark és Hempstead két üzemében, ahol energiát állítanak elő belőle. Ezek kevesebb mérgesgázt bocsátanak ki, mint a New York hulladékát befogadó szeméttelepek és ráadásul olcsóbb megoldás, mint a nagy távolságon történő szemétszállítás. Ha New York teljes hulladékforgalmát ily módon hasznosítanák városkörnyéki üzemekben, abból 145 000 ezer lakásnak elengedő áramot tudnának fejleszteni és évi 3 millió hordó üzemanyag felhasználását (és ÜHG-kibocsátását) spórolhatnák meg. Ez az energiakinyerés 65 millió dollárjába kerül a városnak, mégis jóval olcsóbb, mint a városi hulladék vidéki szeméttelepekre szállítása (lásd a keretes anyagot).

A modern szeméttelepeket már ellátták metán-elvonó berendezésekkel, így a rothadó szemét nem olyan káros a levegőre nézve, mégis dupla annyi az emissziója, mint a szemétből energiát nyerő üzemeknek, derült ki az amerikai Környezetvédelmi Hatóság (EPA) 2009-es tanulmányából.

Európa jobban hasznosítja a szemetét

Az Európai Unió tiltja az új szeméttelepek létrehozását és az így raktározott hulladékmennyiség csökkentésére, annak inkább újrahasznosítására fogja rá a tagállamokat.

Az 5,5 milliós lélekszámú Dániában 29 olyan erőmű létezik, amely hulladékból teremt elő áramot. 98 helység működik ebből az energiából. Európa-szerte 400 hasonló létesítmény üzemel, a legtöbb -Dánia után- Németországban és Hollandiában. Az Egyesült Államokban 87 ilyen üzem működik, de egyetlenegy új telep építését sem tervezik, holott 24 állam megújulónak minősítette az innen kikerülő energiát, vagyis állami támogatásra alkalmasnak.

A támogatás az égető-üzemekre is ráférne, hiszen többségük 15 évnél idősebb, és előbb-utóbb korszerűsítésre szorul. A teljesség kedvéért azt is meg kell jegyezni: a vonakodás egyik oka, hogy a felújítás 300 millió dollárba is belekerülhet.

Dániában állítólag azért szeretik ezt a technológiát a környező lakók, mert csökkenti a fűtési költségeket és ettől nő a lakásuk értéke. A teherautókkal behozott szemetet ráütésszerűen ellenőrzik, s ha újrahasznosítható dolgokat találnak benne, pénzbírsággal büntetik azt a települést, ahonnan származik.

Dániában csak a hulladék 4 százaléka gyarapítja a szeméthegyeket és 1 százalékot különítenek el egy németországi sóbánya helyén, mint veszélyes hulladékot (vegyi anyagok, festékek stb.). A dán szemét 61 százalékát újrahasznosítják, 34 százalékot égetéssel energiává alakítanak.

A New York Times szerint a mai szemétégetők nem sokban hasonlítanak a régi üzemekhez. Filtereik kiszűrik a nitrogénoxidot, a kéndioxidot, a furánt és más nehézfémeket - utóbbiakat eladják, az építőiparban és nehéziparban használják fel ismét. Az EU szigorú légszennyezési és vízvédelmi szabályozásai által megengedett szintnek mindössze 10-20 százalékát bocsátják ki ezek az égető-üzemek.

A nyugati szemétégetőkbe rendszerint az újrahasznosításra alkalmatlan anyagok kerülnek. A környezetvédő csoportok mégis helytelenítik a szemétégetők építését, mondván, ha pénzt fektetnek a létrehozásukba, onnantól kezdve el kell látni azokat hulladékkal, vagyis a szemét egy hányada megakad ebben a körben, így a lakosság nem lesz arra ösztönözve, hogy a szelektív gyűjtést és az újrahasznosítást (recycling) válassza.