A 2015 és 2020 közötti időszakra vonatkozó operatív programok (elsősorban a KEHOP, a GINOP, a TOP és a VEKOP) mintegy 450 milliárd forintot szánnak energiahatékonysági tárgyú beruházásokra, szemben a 2013-2017-as időszak 236 milliárdjával. A 2020-ig hátralevő hat évben ez évi 75 milliárd forintot jelent. A források fele lakossági beruházások támogatására jut, ami jelentős változás, hiszen a 2007-2013-as időszakban ezt egyáltalán nem támogatták. A fennmaradó források 17 százalékát a vállalati energiahatékonysági beruházások kapják, és 33 százalékát pedig a középületek. A teljes források közel 40 százaléka visszatérítendő támogatás, azaz hitelek formájában kell azt kihelyezni. Az energiahatékonyságunk növelésére fordítható uniós források megfelelő felhasználására „Energiahatékonyságot Magyarországnak!” című javaslatcsomagot dolgozott ki két szakmai szervezet, a MEHI (Magyar Energiahatékonysági Intézet) és a HuGBC.
Mire lehet elég a mintegy 400 milliárd?
Évi 40-50 ezer lakás energiahatékony felújítására. Mintegy húszezer kis- és kétezer közepes vállalat, valamint kb. kétszáz nagyvállalat energiahatékonyságának javítására. A középületek mintegy tizede, 2400 épület felújítására is juthat forrás ebből.
A szakemberek ennek a célnak elérése érdekében szükségesnek látják a pályázati rendszer átalakítását is, részben azért, hogy a megnövekedett pályázói létszámot kezelni tudja a hatóság, illetve azért, hogy biztosítsák a beruházások szabályos és visszaélés-mentes lebonyolítását. Ezért a javaslat szerint létre kellene hozni egy Energiahatékonysági Alapot, amely összefogja az energiahatékonyságra szánt különböző állami forrásokat (uniós visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatás, ZBR, GZR, hitel, stb.) és szerződik a pénzügyi közvetítőkkel a célba juttatásukra.
A pénz azonban nem minden, a mégoly jelentős támogatások mellett is szükség van kiegészítő, nem pénzügyi jellegű intézkedésekre. Ezért át kell alakítani a termékdíj-rendszert, hogy az energiahatékony, illetve környezetbarát termékek jóval alacsonyabb díjat fizessenek, mint a környezetszennyező termékek és az energiacímkéket tegyék kötelezővé a lakáshirdetésekben. (Most a teljes megújuló ipart sújtja a termékdíj.)
Lakossági beruházások
A lakosság számára elérhető források, illetve a visszatérítendő támogatások megjelenésével teljesen átrendeződik az állam mozgástere a támogatás-politikában. Az eddigi gyakorlat számos eleme kifogásolható: rendszertelen időközökben és kiszámíthatatlan feltételekkel érkeztek a források, nagyon kevés pályázónak jutott forrás, és a nyertesek sem a leginkább rászorulókból kerültek ki, hanem azokból, akik képesek megelőlegezni az utófinanszírozásos támogatásokat azok kifizetéséig. Emellett a támogatásokat elsősorban a társasházi- illetve panellakások számára biztosítják, holott a családi házak adják a lakásállomány 60 százalékát. Ennek a szektornak a fejlesztése azért is lenne fontos, mert a legtöbbet éppen a lakossági fogyasztás hatékonyságának javításán tudnánk megspórolni.
A vállalati energiahatékonysági beruházások megtakarítási potenciálja nemzetgazdasági szempontból nagyon jelentős, de eddig kevéssé sikerült ezekre a vállalatok figyelmét ráirányítani. Ennek oka egyrészt, hogy a vállalatok számára túl hosszúak a megtérülési idők, másrészt, hogy gyakran alacsony a teljes megtakarítható költség vállalat összes költségéhez képest, ill. nem megoldott a finanszírozás. Ezen akadályok leküzdésében sokat segíthet az új pályázati rendszer, különösen, ha az alábbi javaslatokat is figyelembe veszik.
A középületeknek is jelentős források jutnak az új rendszerben, és örömteli, hogy tovább folytatódhat az iskolák, kórházak, kulturális intézmények és egyéb középületek megújulása. Fontos megelőzni azt, hogy a beruházásokat ne árazzák túl, illetve hogy a felújított épületek üzemeltetői és használói is érdekeltek legyenek az energiatakarékos megoldások napi alkalmazásában.