Gyerekként sokan nőttek fel úgy, hogy szüleik nevelő célzatú vesszőparipája az volt az ebédnél: „Tessék megenni az ételt! Bezzeg a szegény afrikai gyerekek hogy örülnének neki!" (A világon keletkező élelmiszerfeleslegnek már a fele is elegendő lenne az összes éhező ellátásához. Az élelmiszerbankok világszerte azért küzdenek, hogy a kidobásra kerülő élelmiszerek mennyisége jelentősen csökkenjen, a rászorulók élelmezése pedig biztosított legyen.)
Az ENSZ élelmezésügyi szakértői szerint egy átlag-amerikai havonta legalább 14,8 kilogramm ételt vagy ételmaradékot dob a szemétbe. És akkor még szó sincs az élelmiszerboltokban, raktárakban és piacokon megromló friss gyümölcsökről és zöldségekről, melyek a nap végeztével moslékként végzik.
A témában alapos kutatást végző amerikai Natural Resources Defense Council (Természet Erőforrás-védelmi Tanács) úgy látja, az élelmiszer-nyersanyagok mintegy 30-50 százaléka nem kerül fogyasztásra, tovább növelve a lakosság által már eleve nagyban űzött pocsékolás mértékét.
Egy átlagos keresetű ember a nyugati világban évente 180 kilogramm ételt hajít a szemétbe, számolta ki a Reuters hírügynökség. Az amerikai Mezőgazdasági Minisztérium adatai szerint a tojások 23 százaléka, a terményeknek pedig még nagyobb hányada kerül a kukába. Az éttermek és élelmiszer-áruházak is sok zöldséget és gyümölcsöt dobnak el, ha külsejük nem felel meg az elvárásaiknak. Becslések szerint pocséklásban az európai fogyasztók nem maradnak el sokkal az amerikaiak mögött. Tavaly összese 33 millió tonna ételmaradék került szeméttelepekre és szemétégetőkbe az USA-ban.
A szegény országokban nemcsak az élelmiszerhiány miatt nehéz a helyzet: ha van ellátmány, a rossz útviszonyok következtében össze-vissza döcögő teherautókban nyomódnak össze a termények, továbbá a hűtőszekrények hiánya és a magas hőmérséklet is felgyorsítják a romlási, erjedési folyamatot.
Szakértők úgy látják, az élelmiszergyártási lánc teljes egészét kell fenntarthatóvá kell tenni, vagyis a fogyasztást is. Ha az organikus farm vagy éppen a szalámi gyár ökológiai és vegyi lábnyomát sikerült csökkenteni, de termékeik felvevőpiacon történő elosztása továbbra sem hatékony, azzal éppúgy megoldatlan marad az élelmezési válság, mint eddig.
