Van mit behoznia a világ legfejlettebb 34 államának, hogy Az ENSZ által megfogalmazott fenntarthatósági célokat teljesíthesse. Az OECD által tömörített államoknak elsősorban a termelés-fogyasztás fenntarthatóbbá tételében, illetve a szociális egyenlőtlenségek terén van mit fejlődnie. A világ össztermelésének 66 százalékát adó országokban a társadalom 10 százalékát kitevő leggazdagabb réteg többet keres (és fogyaszt), mint a 40 százalékot kitevő legszegényebb rétegek, a szociális egyenlőtlenség Chilében a legrosszabb, ott a leggazdagabb réteg több mint a háromszor annyival részesül a nemzeti össztermékből, mint a legszegényebb társadalmi csoport – derül ki a Bertellsmann Alapítvány által készített kutatásból. (A részletes adatok itt megtekinthetőek, angol és német nyelven.)
Az OECD államok ranglistájának éllovasai a skandináv országok, Svédország, Norvégia, Dánia és Finnország, Németország az előkelő hatodik helyet szerezte meg, Magyarország viszont csak a harminckettedik helyre tudott befutni, nálunk rosszabb helyezést csak Mexikó és Törökország szerzett.
Bonyolult és egyenlőtlen az adórendszer
A legrosszabb pontszámokat az adórendszerre kaptuk. A 34 tagállam közül nálunk a legegyenlőtlenebb az adórendszer az egykulcsos jövedelemadó miatt. Az adórendszerünk bonyolultságát tekintve viszont közepes helyezést értünk el, Magyarországon átlagosan a magánszemélyeknek és a vállalkozásoknak 277 munkaórájába kerül az adók befizetése, a bevallások elkészítése és a járulékos ügyintézés. Ez ugyan még mindig jobb, mint a bolgárok által éves szinten erre fordított 454 munkaóra, lényegesen rosszabb azonban a Luxemburgban élvezhető 55 munkaóránál.
Egyenesen a legrosszabb pontokat kaptuk a vizsgált országok közül a jogbiztonság helyzetére. A kaotikus, gyakran változó adó- és jogrendszer rontja a cégek és a magánszemélyek helyzetét. Korrupció tekintetében is gyatrán szerepeltünk, az állami szintre is beépült megvesztegetési hálózatok miatt.
A kutatás-fejlesztésben is teljesíthetnénk jobban: az elemzés szerint bár a magyar k+f szektor jól fejlett és komoly lehetőségek rejlenek benne, krónikusan alulfinanszírozott, bár a helyzeten az elmúlt években hozott részben kormányzati, részben uniós programok jelentős javulást hoztak. (Az új uniós k+f pályázatokról itt olvashat!)
Sok vizet pazarolunk és nem védjük eléggé a környezetünket
Meglepően jól szerepeltünk viszont a klímavédelemben: hazánk az OECD tagállamok között a tizedik helyet szerezte meg az egy főre jutó 5,8 tonnás éves szén-dioxid kibocsátásával, olyan országokat előzve meg, mint Svájc (6,29 t/fő/év), Ausztria (9,04), vagy Németország (11,63). A vizeinkkel viszont rosszul bánunk: az egy főre jutó ivóvízfogyasztásunk (509 m3/fő) lényegesen több mint az Egyesült Királyság lakóié (136 m3), vagy a horvátoké (157 m3). Ez főként a mezőgazdaságban végbemenő pazarlásnak köszönhető, sok esetben ugyanis az ivóvizet pazaroljuk el öntözésre, de rengeteg ivóvíz folyik a csatornába az autómosások, a kerti öntözések alkalmával is.
Ha azt gondolnánk, hogy sok szemetet termel a magyar az éves egy főre jutó 400 kg-s mennyiséggel, hasonlítsuk csak össze az Egyesült Államokkal, ahol ez az érték 732 kg, vagy Svájccal, ahol 638 kg. Viszont újrahasznosításban cefetül állunk, csak a hulladék alig 20 százaléka kerül feldolgozásra, szemben a dél-koreai 58 százalékkal, vagy az ausztrálok 40 százalékával. Viszont még mindig jobb a helyzet nálunk, mint Törökországban, ahol az újrahasznosított hulladék aránya az egy százalékot sem éri el.
Megújuló energiaforrások terén is lenne még hová fejlődnünk: hazánkban még mindig tíz százalék alatti a megújuló energiaforrások részaránya a teljes energiafogyasztásban. Igaz, ez sokkal jobb, mint az 1,1 százalékos részarányú Dél-Korea, vagy a 0,96 százalékos részarányú Málta eredménye, de messze elmarad a lehetőségeinktől.
Gyalázatosan leszerepeltünk viszont a biodiverzitás védelméből. A kutatás szerint habár Magyarország területének több mint tíz százaléka (9600 négyzetkilométer) áll nemzeti parkok védelme alatt, a természetes ökoszisztéma mindössze öt százaléka részesül valódi védelemben. Ennek oka az, hogy még a nemzeti parkok területén is jelentős mezőgazdasági és erdőgazdasági tevékenység folyik, amiben nem minden esetben ügyelnek az ökológiai gazdálkodás elveire, mivel a kormányzati és az uniós agrárpolitika ezt a területet nem kezeli kiemeltként. (Széllel szemben az ökotermelők.) A helyzeten csak rontani fog a kormány által tervezett állami földek eladása, amelyben korábban a nemzeti parkok által kezelt területeket is dobra verték volna.
Nálunk rosszabb pontszámokat ebben a tekintetben csak Írország és Törökország kapott, míg az utóbbi országban a terület 2,33 százaléka áll védelem alatt, addig a zöld szigeten csak 1,76 százalék.
