A viselkedéstani közgazdaságtan már számol azzal, hogy egy cégvezető, egy elemző, egy bróker nemcsak matematikai formulák alapján hozza meg döntéseit, hanem intellektusából, egyéni belátásából, percepciójából, sőt akár tudatalatti érzelmeiből kiindulva. Soros György is részletesen taglalta könyveiben a "reflexivitás elméletét": beidegződéseink, előítéleteink, vagyis korlátolt tudásunk birtokában cselekszünk a gazdasági szférában.
John Coates azonban egy lépéssel tovább viszi annak ismertetését, mennyire korlátolt a korlátolt tudás, mellyel dollármilliárdokat tologatnak a brókerek a számítógépeiken. Coates, aki a derivatívák kereskedelmének gyorsan pörgő világából vonult vissza akadémiai berkekbe, a Cambridge University-n folytatott kutatásokat arról, hogyan reagálunk testileg az üzleti életben véghezvitt cselekedeteinkre.
Hangzatos című könyve (The Hour Between Dog and Wolf: Risk Taking, Gut Feelling, and the Biology of Boom and Bust) láthatóan a téma egészét kívánja felölelni. Filmes közhely, hogy a yuppie-k nonstop, 24 órás melózásának milyen fontos menüpontja a feszültség fizikai levezetése a konditeremben.
Coates úgy látja, a csúcs- és mélypontoknál testünk túlreagálja a velünk történteket. Az óriási siker és hatalmas bukás egyaránt irracionális pesszimizmust vagy optimizmust szül a brókerekben. Ha ez tömegesen történik, az destabilizálhatja a piacot.
Elrugaszkodás
Amikor egész piacot befolyásoló döntés születik egy minisztériumban vagy más szabályozó szervnél, ilyen például egy központi bank kamatláb emelése, a hír nyilvánosságra hozatalának időpontja ismert: percekkel előtte már turbóban dolgozik a brókerek agya, gyakorlatilag mindenütt, Amerikában éppúgy mint Európában vagy Ázsiában.
Pontosan tudják, hogy a következő órákban teljes erőbedobással kell dolgozniuk, mert felpörög a kereskedés. A bróker "anyagcseréje felgyorsul, kész mobilizálni a máj-, az izom- és a zsírsejtekben lapuló energiatartalékokat. Az immunrendszer sejtjei felkészülnek a védekezésre a test gyenge pontjainál, kezelni képesek sérülést és fertőzést. Idegrendszere mely az agytól a törzsig terjedve a vér elosztásában is résztvesz, az emésztőrendszerbe áramoltatja a vért, valamint a lábak és a karok izmaiba, a tüdőbe, az agyba, elvonva a vért a szaporító szervtől, elvégre ez itt most nem a szex ideje", regélte Coates a folyamatot a New York Times hasábjain.
A pupillák hatalmasra tágulva merednek a képernyőre, várva a bank bejelentését. "Az emberi szervezet roppant érzékeny az információkra. Szenvedélyesen reagálunk az árakra". A kamatlábról szóló bejelentés pillanatában megbillen a piac, s a bróker nekiveselkedik, hogy pénzt csináljon e mozgásból. "Szteroid hormonjait a mirigyei a véráramba fecskendezik".
Részvények szteroidon
A hiúságok máglyája, a Tőzsdecápák és az Amerikai pszicho óta valószínűleg nem részesülhettünk ilyen plasztikus leírásban a nagy pénzeket mozgató játékosok testi-lelki pezsgéséről, mint Coates tálalásában.
Arra a bizonyos "irrational exuberance"-re (kb. irracionális túlkapás), amiről éveken át írtak a 80-as, 90-es évek tőzsdei szárnyalásait és összeomlásait elmesélő könyvek, Coates molekuláris magyarázatot próbál találni. És a túlkapás anyagának a tesztoszteront tartja. Ez a bűnbak. (A reduktív magyarázat persze "csak" a szabad akaratot és morált nélkülözi némileg a képletőből.)
A szakember tulajdonképpen arra koncentrál, hogy a testünkben termelt természetes szteroidok nem veszélytelen vegyületek. Teljesen átrendezik a szervezet működését: a sejtek növekedési ütemét, a testtömeg arányokat, az ember hangulatát, sőt az emlékezőtehetségét is. Utóbbi kettő már igenis fontos eleme az üzleti döntéseknek.
Ez a felspannolt állapot növeli az önbizalmat. Vagyis kockázatvállalásra serkenti az egyént, és végső soron hajlamossá teszi az alapos körültekintést nélkülöző, elkapkodott cselekedetekre. Mert a kockázat iránti "étvágy" is hatalmasat nő.
Pénzmámor, mint függőség
"Az adrenalin és kortizol, mint sztressz-hormonok kilépnek a mirigyekből, utóbbi az agyba jut, ahol a dopamin kiengedését stimulálja, mely kemikália a gyönyörutaknak nevezett idegpályákon fejti ki működését." A magas kortizol-szint stresszt okoz, kis dózisban -dopaminnal társítva- "az egyik leginkább függést okozó drogok egyike az agy számára". Fajsúlyos megállapítás. Magyarán, a felajzott üzleti hiperaktivitás addiktív. Coates már csak tudja. A dotkom lufi kipukkanásának idején a Deutsche Banknál kereskedett opciós ügyletekkel.
Egyik cambridge-i kísérletében 17 bróker (mind férfi) hormonszintjét mérték, és megállapították, hogy a kereskedés hevében, átlagosnál nagyobb nyereségek realizálásakor nőtt a tesztoszteron szintjük, 54 kereskedővel végzett vizsgálatnál pedig valószínűsítették, hogy ez nagyobb kockázatvállaláshoz vezet. A kortizolról az látszik valószínűnek, krónikus kockázat-kerülést idéz elő, s ez az éppen jobb passzban lévő piacot akár be is döntheti.
Coates nem kertel: szerinte mindkét esetben patológiáról van szó. Kollégáin is megfigyelte a tüneteket, melyek egész életüket behálózták, nemcsak az irodai teljesítményüket. "Úgy hitték, tudják, mi történik a következő pillanatban. Az extrém sportok gyerekjátékokká váltak számukra, a szex pedig versennyé. Még a járásuk is megváltozott". Az elszállt kereskedők (és tegyük hozzá, a befektetők) irracionális működése, cselekvése pedig tőzsdei lufikat okoz.
Ösztrogén Bank
Mint minden komoly szakértő, természetesen neki is le kell tennie az asztalra ajánlásokat egy jobb világ érdekében. Egyik felvetése, hogy több nőt alkalmazzanak a bank-szakmában, vagyis legyen több az ösztrogén. Ez nem új idea, hiszen félig-meddig komoly viccek formájában el-elhangzott a 2008-as válság idején, hogy vajon máshogy alakult volna az egész história, ha a Lehman Brothers helyett a Lehman Sisters áll az adósságspirál és a felhalmozódott toxikus hitelek kellős közepén.
