A hétszáz éves Linköpinget, Svédország ötödik legnagyobb városát a hosszú távú tervezés és a szisztematikus munka tett azzá ami, tehát egy klímabarát, teljes mértékben fenntartható várossá - közölte a Szakpolitikai, gazdasági és társadalmi lehetőségek az éghajlatváltozás mérséklésére című konferencián Gösta Gustavsson, a település alpolgármestere. A Saabnak is otthon adó városban már a múlt század közepén csökkenteni akarták a légszennyezést, ezért a házi tűzhelyeket távhőrendszer váltotta fel, a fejlődésnek köszönhetően pedig mára az önkormányzati lakások 90 százaléka rácsatlakozott a rendszerre.

A modernizáció azonban nem ért itt véget, a 80-as évektől elkezdték a biogázkazánokat használni. A válogatott hulladékkal való fűtés-hűtés idővel kiváltotta a régi olaj- és szénkazánokat, így jelentős kibocsátás-csökkentést értek el. A városban három biogáz gyár - és 13 töltőállomás - üzemel, ahol az energiát a háztartási mellett leginkább a helyi vágóhídi hulladékból és marhatrágyából állítják elő. A rendszer működőképességét mutatja az is, hogy a vágóhídi hulladék elszállításáért még fizetnek is a vállalkozók a településnek. A távhőt mostanra 50 kilométeres körben szállítják, így a környékbeli kistelepülések ugyanúgy élvezhetik annak áldásos hatását télen, amikor fűt és nyáron, amikor hűt a rendszer.

A hulladékot Linköping nemcsak a lakások hőmérsékletének szabályozására használja: áramot termel, a helyi buszokat is biogázzal működteti, sőt a világ első ezzel táplálkozó mozdonyát is elindították. Mindezeknek a fejlesztéseknek köszönhetően mára már ott tartanak, hogy a hulladékaik mindössze 4 százaléka kerül a lerakókba, szemben például Dél-Amerikával, ahol az egyes részeken 97 százalékot is eléri ez az arány, de a világátlag is megüti a 85 százalékot.

A rendszer kiépülésének alapvető feltétele volt, hogy a lakosság magáénak érezze az ügyet, mindenki szelektíven gyűjtse a szemetet - emelte ki Gösta Gustavsson. Ennek inspirálására külön képzéseket indítottak és olyan szabályrendszert dolgoztak ki, melynek értelmében az elszállított szemétért kilogrammonként kell fizetni - tehát a helyiek érdekelté váltak abban, hogy minél inkább összezsugorítsák a hulladékot.

A szennyezés csökkentése érdekében más területeken is nagyot léptek előre: a múlt században a lakosság egyötöde használta a kerékpárt, amivel a város nem volt megelégedve, így mára már egyharmad használja a napi feladatai elvégzéséhez a kétkerekűeket. Hogyan érték ezt el? 400 kilométernyi bicikliúttal, tehát annyival, amennyi a közúthálózat, állandó propagandával és nem utolsósorban példamutatással: a helyi bank vezetője éppúgy, mint a polgármester biciklivel jár dolgozni.

A jó példa adott

Svédország célja, hogy a jelenlegi 40-ről 49 százalékra emelje a megújuló energia használatának arányát - jelentette ki Claes Vasterteg, a svéd parlament környezetvédelmi és mezőgazdasági bizottságának alelnöke. Ennek érdekében már korábban is különböző adókedvezményeket nyújtottak ennek a szektornak, így sikerült elérni, hogy az ország 1992 és 2006 között 9 százalékkal csökkentette széndioxid kibocsátását, miközben a gazdasági növekedés 44 százalékot tett ki. "Ez egy példa kell, hogy legyen a többi nemzet előtt: a megújuló energiák támogatása nemhogy visszaveti, hanem még segíti is a fejlődést" - hangsúlyozta Claes Vasterteg.

Az ilyen eredmények elérése természetesen súlyos euró százmilliókba kerül. Ebből finanszírozták a biogáz üzemek terjedését, a távfűtés átalakítását, illetve a települések energiahatékonyságának növelését. Cserébe munkahelyek jöttek létre és a gazdaság egy stabil fejlődési pályára állt rá.

"Bár a svéd gyakorlatot nem lehet mindenhol átvenni, mivel minden ország más-más körülményekkel rendelkezik, de jó példát mutathat arra, hogy együtt lehet fejleszteni a környezetvédelmet és a gazdaságot, amely így reményt ad egy szebb jövőre" - zárta előadását az alelnök.