A környezettudatos gondolkodással sosem fogom utolérni a gyermekeimet - jelentette ki felszólalása végén Fodor István, az Ericsson Magyarország elnöke. Azzal a kiegészítő kommentárral pedig nem segítette hallgatóságát az üzletember, hogy e szavaival gyermekei, a következő generáció iránti elégedettségének adott-e hangot, vagy éppen fordítva. A svéd nagyvállalat magyarországi cégének vezetője azzal sem volt egyedül, hogy megválaszolatlanul hagyott felvetéseket azon a konferencián, amelyen többedmaga igyekezett értékelni a társadalmi felelősségvállalás és a fenntartható fejlődés összefüggéseit. Ez a témacím csak egyike volt az április 13-i, Hélia szállóban tartott konferencia és dialógus programjának. A Piac & Profit üzleti magazin újszerű vitalehetőségeket is kínáló rendezvényének, melynek szervezője a Piac és Profit Vállalkozói EU-információs Alapítvány volt, a Cégek a fenntartható világért címet adták, a résztvevő előadóktól és érdeklődőktől pedig azt kérték, hogy osszák meg véleményüket arról, mit tehetnek a vállalatok az élhető világ fennmaradásáért.

A Piac & Profit főszerkesztője a konferencián szóban, illetve megelőzőleg már írásban is megfogalmazta, hogy az élet a Földön nem marad fenn, már előrelátható idő távlatában, ha ugyanúgy élünk, gondolkodunk, termelünk, mint eddig. Sokan felismerték, hogy tudatos, felelős cselekvésre van szükség egyénenként a munkában, a társadalomban és vezetőként is. Még nem késő. Meg lehet állítani a folyamatokat, megváltoztathatjuk világunkat. Demcsák Mária e fölvetéseire is egyfajta reflexió volt a konferencia előadójának, Meskó Attila akadémiai főtitkárnak a referátuma.

Sérülékeny bolygó

A környezeti és éghajlati változásokról, az élhető környezet fennmaradása iránti felelősségről értekező főtitkár a tudományos élet még 1999-ben megfogalmazott értékelésére hivatkozott először. A budapesti tudományos világkonferencia akkor készített metszete több szempontból nagyon is örvendetes volt, hiszen a várható élettartam növekedését, megannyi halálos kór gyógyíthatóvá válását könyvelhették el, a zöld forradalom képes élelemmel ellátni a világot, s új energiaforrásokkal is lehet számolni. De akkor is jelzést adott a tudományos élet a globális problémák sorára, s arra, hogy mind nyilvánvalóbbá válik bolygónk sérülékenysége.

A cél nem lehet más, mint az értelmes, élhető emberi élet. Azaz nem az, hogy többet termeljünk például. Természetesen az értelmes, élhető emberi életért szükség van jobban működő gazdaságra. Ami pedig megkerülhetetlen, az a természetes erőforrások megőrzése. Miközben ez utóbbi megállapítás mibenlétét magyarázta Meskó Attila, egy mindenki számára kézzel fogható példát is felemlített, azt, hogy bolygónk lakossága egyharmadának ma is az egyetlen fűtőanyaga a fa. Nem csoda, hogy kiírtják az erdőket, kivált, ha nem következik be változás, mert akkor az igény a következő 50 évben megduplázódik.

Az előadó tudatosítani igyekezett egy fogalmat, a biodivezitást. Fajok halnak ki, sokkal gyorsabban, mint a földtörténet során eddig bármikor. Mindeközben nem tudjuk, hogy milyen értékek vesznek el így, például nem lesznek ismereteink arról, hogy az eltűnő növényekkel milyen gyógyszer alapanyagokat veszítünk el. Az emberiség óriási mennyiségű energiát termel, 30 év alatt az energiafogyasztás 50-60 százalékkal nőtt, az elektromos energia előállítása pedig megháromszorozódott. Európában a szén 20 százalékban, az olaj 33-ban, a gáz 30 százalékban veszi ki részét az energia előállításban, a nukleáris energia hasznosítása tekintetében pedig vezet a kontinens. Végeredményben pedig nagyon kevés a megújuló energiaforrások szerepe az ellátásban. A világ egésze is 80 százalékban használ fel fosszilis energiahordozót. Meskó Attila ehelyütt is visszatért a fakitermelés tarthatatlan ütemére. Ugyanis az önmagában is kevés megújuló energiaforrásnak tekintélyes részét könyvelik el biomassza címszó alatt, de annak igen nagy aránya nem más, mint tűzifa, azaz kivágott erdő, melyet nemigen pótolnak új ültetésekkel.

A természeti katasztrófák száma csaknem háromszorosára nőtt, az okozott kár pedig a hatszorosára viszonylag rövid idő alatt. Mégis van egy sikertörténet is, amelyet itt, e szomorú téma apropóján könyvelhet el magának az emberiség. Ez pedig a sztratoszférikus ózon csökkenésének a megállításában ölt testet. A '70-es években vették észre a tudósok a csökkenést, egy évtizeddel később már a veszélyokozókra is ráakadtak a kutatók, mégpedig a korábban hasznos anyagok alkalmazásáról mutatták ki, hogy a sztratoszférába jutva komoly gondokat okoznak. Meskó Attila felvázolta a megállítás folyamatát, sőt a reményét is megosztotta hallgatóságával: 2100-ra helyreáll az ózonréteg. A főtitkár azonban több okot nem szolgáltatott az elégedettségre, mivel a klímaváltozásról, illetve a széndioxid koncentrációjának változásáról beszélt. Elismerte, hogy egyik évről a másikra nem lehet felhagyni a fosszilis tüzelőanyagok használatával, de azt viszont követelményként fogalmazta meg, hogy a következő évtizedek alatt meg kell tenni, miközben gondolkodunk a várható klímaváltozás átvészelésének módján is. Az antropocén kor megkezdődött - szögezte le nemes egyszerűséggel az előadó egy svéd publikációjára hivatkozva.   Ez az a korszak, amit majd utódaink - avagy az utánunk következő értelmes lények - az ember korszakának fognak nevezni...

A klímaváltozás és az energia kapcsolatát annak tükrében külön is vizsgálni illik, hogy a már jelzett, szerény mértékben használt megújuló források felértékelődéséért mit is lehet tenni napjainkban? Az egyetlen igazi motiváció az az, hogy a szél, a nap, a víz energiájának, a biomasszának a hasznosítását rentábilissá kell tenni. Meskó Attila emellett kijelentette, felül kell vizsgálni a kyotoi egyezményt. Ez ugyanis kvótákat állapított meg, de ma már tudjuk, nem elegendőeket. Sokkal nagyobb széndioxid mérséklésre van szükség. Az Európai Unió - nevezett meg egy további szempontot az előadó - programot fogalmazott meg 2006-ra vonatkozóan is, épületek fűtésének korszerűsítésével, más rendszerek racionalizálásával 20 százalék energia-megtakarítást lehet elérni a tagországokban. A strukturális alapokat is ilyen feladatok finanszírozására teszi alkalmassá az EU.

A hazai környezeti mérleg sem tanulságmentes. A kéndioxid kibocsátás a csökkenő mennyiség ellenére sem mondható kevésnek, a mi szerencsénk, hogy az uralkodó széljárás pedig tetemes mennyiséget "exportál" tőlünk, s az érintett szomszéd ország egyelőre nem tette szóvá a történéseket. A széndioxid - a nagyipar leépülése miatt - csökkent, de még mindig nincs okunk az elégedettségre. Az aktuális árvizek tényére is utalt az MTA főtitkára, arra a trendre pedig külön felhívta a figyelmet, hogy egyre gyakoribbak és főleg tovább tartanak a nyarankénti hőségnapok, erre tehát fel kell készülni a lakosságnak. E néhány részállapot is figyelmeztet: elengedhetetlen, hogy legyen Magyarországnak is fenntartható fejlődési stratégiája.

A béka-szindróma veszélyeiről közgazdászhoz méltó elemzésre vállalkozott egy fizikus a Piac és Profit konferenciájának abban a részében, amelyikben - immáron az MTA főtitkárának előadása gondolatait mintegy továbbgörgetve - dialógust folytattak egyetemi, kormányzati szakemberek, illetve civil szervezetek képviselői. Marosán György volt az, aki "menet közben" megadta az alaphangot a béka-történettel, mintegy láttatta azokat a veszélyeket, amelyek az emberiséget fenyegetik, azaz a kétéltű, ha forró vízbe dobják be, azonnal kiugrik, de nem mászik ki a hideg vízből, amelyben tartózkodik, ha azt elkezdik melegíteni, mert nem veszi észre a kedvezőtlen változást. Marosánnal, a Külkereskedelmi Főiskola tanárával más katedrákat képviselő egyetemi emberek vitáztak, vagy inkább egészítették ki egymás gondolatait.  De - Demcsák Mária dialógus-vezető ajánlására - először a kormányzat tette ki az asztalra a kártyáit, hogy aztán Szabó Katalin egyetemi tanár, Bányay Gáza, a Budapest Klub igazgatója, Pataki György a Szent István és a Corvinus Egyetem docense, Ruzsa Ágota, a SOL Intézet igazgatója egyaránt találjon külön fogódzót a nyilvános eszmecseréhez.

Vajon van-e, s milyen a fenntarthatósági stratégiája a nemzeti fejlesztési tervnek? - hangzott el a nagyon is célirányos kérdés. Demcsák Máriának - és persze a konferencia hallgatóságának - válaszolva Kovács István Vilmos, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese gyorsan helyesbített, miszerint nem hivatalnoki minőségében érvel, hanem a fenntartható fejlődési stratégia kidolgozásával megbízott szakemberként. De ettől még igaz az is - reflektált a megszólított -, hogy 2007 és 2013 közötti időszakra mostanában készíti el Magyarország azt a fejlesztési tervét, amelyben egyebek között a fenntartható fejlődési pályára való kerülésünket is meghatározza. E programírás első számú felismerése: a fenntarthatósági logikának az a legfontosabb kihívása, hogy képessé legyünk a környezet védelmének igényét összhangban megfogalmazni a társadalom fenntarthatóságával, illetve - ez utóbbi eszközének tekintett - fenntartható gazdasági fejlődéssel. Momentán a felálló új kormánytól várják a stratégia kidolgozói, hogy a már elkészült szakmai anyagaik társadalmi vitára kerülhessenek. Kovács István Vilmos szerint ehelyütt azt igényli a stratégia, hogy elemzés, értékelés készülhessen a környezet állapotáról, a társadalmi egyenlőtlenségekről, a gazdasági egyensúly megteremtésével párhuzamosan elindított fejlesztési lehetőségekről. Érdemes kölcsönözni és itt is alkalmazni azt a környezetvédelmi szakemberek használta felfogást és gyakorlatot, amelynek lényege, hogy a "csővégi gondolkodást" felváltják a "megelőző gondolkodással". Az értékelő, elemző, feltáró munka mellett a stratégia érdekében szükség van a fenntarthatóságot szolgáló tudást hozzáférhetővé kell tenni a társadalom egésze számára. Ebből is következik, hogy a fenntarthatósági politikát szolgáló eszközrendszer elemei ne elkülönülten létezzenek, hanem szerves részeivé váljanak a fejlesztéspolitikának. Elengedhetetlen a társadalmi partnerség is, Kovács István Vilmos itt döntően a civil szervezetek aktív szerepvállalására gondol.

A környezet és a fenntarthatóság összefüggésének lényegesen földhöz ragadottabb metszetét láttatta a kormányzati képviselővel, s persze a konferencia hallgatóságával Szabó Katalin. Az Egyesült Államokban annak az óriási anyagmennyiségnek, amelyet felhasználnak, csupán 6 százaléka jelenik meg a termékekben, s mindössze 2 százalék az, amit két hétnél tovább használnak. Ennek látszólag ellent mond, hogy az USA-ban az elmúlt száz évben a társadalmi termék tonnákban mérve nem változott, de miközben az anyagi tartalom ugyanannyi, az értéke hússzorosára nőtt. S hogy ennél is bonyolultabb, ellentmondásosabb legyen a kép, a professzor asszony hozzátette, a fenntartható fejlődés egyik motorja a gazdaságtól magától származik, vagyis nem külön intézkedéseknek, tudatos környezetvédelmi előírásoknak az eredménye. Másként fogalmazva, az ipar maga cselekszik úgy, hogy egyre kevesebb anyagot, egyre több információt használ, s ilyenformán egyre kevésbé terheli a környezetet. A logisztika forradalma - menet közben való összeszerelésnek nevezik - ilyen hozadékkal jár például. A rugalmas bevezetése a termékeknek - a magyarországi könyvkereskedelmi gyakorlatot említett a közérthetőség kedvéért Szabó Katalin - kifejezetten anyagtakarékos eredményű folyamat. Szó nincs környezettudatos indíttatásról, a haszon mégis ilyen, hiszen feleslegesen nem használ anyagot. És persze világos, hogy gazdasági érdekek - a profit - motiválják a termelőt. A tanulság világos, a gazdasági, szociális, illetve környezeti, etikai értékeket nem kell feltétlenül szembe állítani egymással.

A környezetterhelés csökkentése megannyi esetben valóban nem megy az üzleti nyereség rovására. Az ökohatékonyság - az anyag- és energiahatékonyság-növekedés lekapcsolódása a környezetterhelésről - szép ígéretét jó persze kiterjeszteni a nemzet-, a globális gazdaság szintjére is. De itt azért nem szabad automatikusan végbemenő fejlődést remélni - intette bölcs belátásra vitapartnereit Pataki György egyetemi docens. Nagyon komoly állami beavatkozással működik csak a dolog, a piac önmagától nem megy ebbe az irányba.

Mivel Pataki György kifejezetten a gazdaság, az üzleti szektor viszonyrendszeréről érvelt, neki semmi szín alatt nem válaszolt, nem mondott ellen Marosán György, aki léptéket váltott, amikor egy amerikai publikációra hivatkozva "mindössze" az összeomlásról értekezett. Arról, hogy társadalmak miért is omlanak össze, igaz, igen ritkán. A válaszok egyik lehetséges oka, hogy a társadalmak - a döntéshozóik - nem ismerik fel a változás szükségességét. Avagy - ez is egy ok - felismerik, de nem áll érdekükben a változtatás elindítása. De létezik egy harmadik lehetőség: nem tudnak összefogni a változások megvalósításáért. És most jött a béka, a stratégiai menedzsment használja. A fokozatosan végbemenő változást észre nem vevő kis állatra hasonlít az emberiség is, amikor lassan-lassan módosul a környezete, hozzászokik ahhoz, amit valamikor még rettenetesnek tartott, de nem lép. Marosán levezhetett egy "képletet" is, miszerint 2030-2040 között valamikor jelentős mértékben visszaesik a globális rendszer, az emberiség a figyelmeztetést, hogy változás kell, nem vette tudomásul.

Marosán utalt rá, a XX. század, minden borzalma ellenére, a gazdagodásnak és a szabadságnak hihetetlen mértékű kiteljesedését hozta el. Ennek hátterében áll az, hogy a világ fejlettebb részén - és mindenütt, ahol bekapcsolódtak a világgazdaságba, a gazdasági növekedés egy sor probléma megoldását hozta. Ezért érthető, hogy sokan erről a növekedésről nem akarnak lemondani. Persze, hogy tudható, a növekedésnek vannak káros vonásai is. A marketing szakma ismeri a termék életgörbéjének fogalmát. Ennek alapján felrajzolható az emberiség életgörbéje is, s az ezredforduló időszakát nézve azt lehet megállapítani, hogy soha ennyire nem húzódott szét az emberiség mezőnye. Marosán György részletezi is, a legnagyobbik rész még szinte a "nekilendülés" előtt van, egy sor társadalom indult el a gyors növekedés útján. Magyarország a felső harmadban van, már ismeri a fejlett társadalmak problémáját is, azaz mi is, a fejlettekkel egyetemben az életgörbe tetejénél tanyázunk. A lényeg pedig, hogy az életgörbe mindegyik szakasza alapvetően eltérő problémákat vet fel, a megoldásokhoz pedig alapvetően eltérő érdekeket és szemléleteket kellene egyesíteni.

Személyes - és a személyek - kérdése lenne az, hogy amennyiben valami nincs rendben a világunkban, akkor személyes felelősségünk támad? A felvetésre - mely a Marosánra is reflektáló Bányay Gázáé - igen a felelet, mely ugyancsak a Budapest Klub igazgatójától származott. Érve szerint a személyes felelősség határozza meg azt, hogyan fogunk cselekedni, kivált, mert kiegészül a rendszerben való gondolkodással. Az ember felfogja, hogy része egy nagyobb rendszernek, az egész világ jelentette társadalomnak. Ebbéli cselekvéseinket pedig a tudatosságunk - felelős tudatosságunk - befolyásolja, s meghatározza, milyen világot tudunk majd a jövőben létre hozni. A rendszergondolkodás alapján azonban képesek vagyunk a dolgok tágabb összefüggéseit érzékenyebben szemlélni. A Budapest Klub - kapcsolódva egy nemzetközi felméréshez - vizsgálja, hogy a társadalom mekkora része kész másfajta planetáris tudatosságot jellemző életet élni. Olaszországban már végeztek is a hasonló kutatás értékelésével, s kiderült, az emberek 35 százaléka hajlandónak mutatkozik elszakadni attól az életviteltől, amelyet jelenleg folytat. Amerikában 25 százalék ez az arány, Bányay az eddigi hazai adatokat alacsonyabbnak gondolja, 15 százalék körülinek.

Nagyon könnyű róla beszélni, de végtelenül nehéz a megvalósítás útjára eljutni - szól a következő állítás, mely azonban mégsem arra a váltásra válasz, melyről Bányay Géza a felmérésre hivatkozva utalt. A társadalmi felelősségvállalást, a fenntartható fejlődést gondolja könnyen magyarázhatónak, de roppant nehezen megvalósíthatónak Ruzsa Ágota, a SOL Intézet igazgatója. De hogy nem reménytelen dologról van szó, azt az úgynevezett tanuló szervezetek képviselik azon keresztül, hogy a hogyanra igyekeznek választ adni. Mindezt pedig a fenntartható fejlődés érdekében képviselt hazai kormányzati szándékra utalva magyarázta Ruzsa Ágota, azaz a stratégia, a társadalmi vita, a közmegegyezés megteremtése hogyanját lehet erősíteni. Arra utalt az előadó, hogy szerinte is az individumok, amint látszólag közös nevezőn vannak, de belekerülnek a nem a személyes énjük struktúrájába, úgymond megnyomorodnak. Tehát amikor hosszú távú stratégiában kell gondolkodni, indokolt a kérdés, hogyan is akarják elérni a társadalmi párbeszédet, a közös cselekvést? Ruzsa Ágota válasza, mely hajaz a társadalmi felelősségvállalás témájára, az, hogy olyan közösségeket jó látni, ahol a cég kiérdemli, hogy a benne dolgozó emberek odaadják az elköteleződésüket és a tudásukat.

Már nem az a kérdés, kisodródunk-e, hanem mekkora baleset lesz és kik lesznek a túlélők? Azt ugyan nem lehet tudni, mikor fogalmazódott meg, sőt azt sem, hogy kiben, de azt igen, hogy akkor "érkezett", amikor a verbális érvelés ahhoz - az imént már ismertetett - megállapításhoz jutott, hogy "az ember felfogja, hogy része egy nagyobb rendszernek, az egész világ jelentette társadalomnak. Ebbéli cselekvéseinket pedig a tudatosságunk - felelős tudatosságunk - befolyásolja". Valamivel később pedig Ruzsa Ágota fejtegette éppen, hogy az individumok, amint látszólag közös nevezőn vannak, de belekerülnek a nem a személyes énjük struktúrájába, úgymond megnyomorodnak, egy ugyancsak nem verbális információ lett része a dialógusnak. Az, hogy "Amíg az autópályák erőltetett építésére pazarolják az adóforintok jelentős részét, sok jót nem várhatunk. Figyeljünk az ÉLŐLÁNCRA." A párhuzamos kommunikáció a Cégek a fenntartható világért című konferencia sajátja, úgynevezett SMS-falon, mindenki számára olvasható módon, kivetítve jelent meg megannyi hozzászólás. A résztvevők tehát aktív szereplőivé válhattak a vitáknak.

Még néhány olvasmány a falról:

Ameddig a gazdasági környezetünk folyamatos fogyasztásra ösztönöz, a fenntartható fejlődés kissé utópisztikus.

A GDP és az ökolábnyom mérőszám. Mennyit fejlődtünk, de milyen áron?

Miért nem lehet mindazt, ami itt elhangzott, általános iskolában legalább heti két órában oktatni?

Alkotmány 70 / d .

A választásokon részt vevő pártok egyike sem mutatott érdemi környezetszemléleti programot.

Mit tesznek a felsőoktatásban azért, hogy az új gondolkodásmód meggyökeresedjen?

Jogi szabályozással is elő kellene segíteni a fenntartható fejlődést.

Az alapvető tudást nemzedékről-nemzedékre újra kell átadni. Figyeljünk az oktatáspolitikára!

De mire bekerülnek egy gazdasági környezetbe, valahogy elfelejtik a tanultakat.

Széles körben elérhető alternatív energia nélkül a környezettudatos állampolgár nem tud mit tenni.

A média vezető véleményformáló ma Magyarországon (is). Van módunk közösségként beleszólni, mit mutat a képernyő? Mit tanulnak belőle a gyerekeink?

A fal, kontra élő beszéd időnek utána komoly információversenyt vívott egymással. Az "értékválasztás miatt a munkavállaló nemhogy elmegy, örül, hogy van munkája" abszolút logikus megállapítást nem véletlenül pötyögte be mobiljába az egyik résztvevő, tette ezt azért, mert a konferencia második kerekasztal vitájának vendégeihez képest igencsak ellenvéleménnyel rendelkezett. A Cégek a fenntartható világért című konferencián arra is választ kerestett a dialógusra felkértekkel a Piac és Profit, hogy milyen a tudatosan, felelősen gondolkodó és cselekvő vállalatok, illetve a gazdasági siker közötti összefüggés? Avagy: mi az ismérve az etikus üzleti magatartásmódnak. A négy legnagyobb hazai tőzsdecég közül kettő - a Mol Rt. és a Richter Rt. - , valamint több további, üzleti etikai díjjal már jutalmazott vállalat egy-egy vezetője tett eleget a felkérésnek, illetve vitázni volt hivatott az Ostorházi Kft. ügyvezetője is, akinek aktuális megnyilatkozásai keltették fel a rendezők figyelmét.

A versenyképességnek számos paramétere van, körülük egy a társadalmi szerepvállalás, melynek azonban minden egyes paraméterben benne kell lennie. Ezt az idegen tollat - bevallottan Kürti Sándortól származót - vette kölcsön a Richter Rt. kommunikációs igazgatója, Beke Zsuzsa, hogy a gyógyszergyárban uralkodó felfogást ismertesse. Az pedig egyszerűen tévhit, hogy a társadalmi szerepvállalás nem több mint PR, mint reklám, mint szponzoráció. És sokan hiszik, szintén tévesen, hogy csak a nagyok feladata lenne. Beke Zsuzsa nem ellenérvként, hanem alapérvként szögezte le: az önszabályozás lényegi része a társadalmi szerepvállalásnak. Ha egy cégről - kivált, ha tőzsdén szereplő gyógyszergyár - kiderül, nem felel meg a transzparencia szempontjából, annak súlyos következményei lehetnek a vállalat tőkepiaci kapitalizációjára. Nem véletlen, hogy a tőzsdén jegyzett regionális multi - több is van már Magyarországon - az átláthatóságot elemi kötelezettségének tekinti tehát. Hovatovább a befektetők körében is egyre fontosabb, hogy az adott cégnél a társadalmi felelősségvállalás mennyire található meg. Soros Györgytől származó - ugyancsak kölcsönzött - megállapítással érvelt legvégül Beke Zsuzsa, az üzleti élet józan világa is erkölcsi tartalékokból merít, azon áll vagy bukik. Következésképp hosszú távon a bukáshoz is vezethet, ha nincsenek a cégnek erkölcsi tartalékai. A társadalmi felelősség és a vállalati lelkiismeret lehetséges kapcsolatát nem szabad függetleníteni az üzleti tervtől. A jó ügyek mellé oda lehet állni, meg is teszi a cég, de oktalanság tagadni a profitcélok lényegi voltát. Sokféle vállalatra sokféle módon és mértékben jellemző a társadalmi felelősségvállalás, s még az üzleti típusú szponzorációt is nyugodtan ide lehet sorolni. Somlyai Dóra, a Pannon kommunikációs igazgatója szerint a cég saját döntése, hogy befektet-e szponzoációba, vagy sem, illetve az is, hogy milyen arányban jótékonykodik, s vállalkozik üzleti támogatásra.

A kommunikációra és a cselekvésre osztja, felezi a társadalmi felelősségvállalást Ostorházi Kft. ügyvezető igazgatója, Ostorházi László, aki a környezettudatossághoz inkább kapcsolódó példázattal élt. Azzal, hogy hivatkozott egy újdonságra, egy spray-re, mellyel vitaminokat tud bejuttatni szervezetébe az ember. Vajon nem azt jelzi ez az eszköz, hogy "túlcivilizáltuk" magunkat? Sokat dolgozunk azon, hogy mesterséges környezetben éljünk, mesterséges élelmiszereket fogyasszunk, az ebből adódó mesterséges káros hatások ellen is mesterségesen előállított gyógyszerekkel védekezünk. A fejekben tehát rendet kell teremteni - vonta le követetését a kis cég ügyvezetője, hogy egy füst alatt átadja a stafétát egy jócskán nagyobb vállalat, a Flextronics magyarországi személyzeti igazgatójának. Papp Péter ugyanis folytatta, mondván, nekik igen sok fejük van erre a célra. Az elektronikai gyártást 10 ezer ember végzi a négy ipari parkban. Kifejezetten ilyen jellegű programokkal rendelkeznek, tényleges oktatási tervekkel valamennyi egységükben, ahol tényleges tantárgy a nagyobb társadalmi felelősségvállalás, a környezettudatosabb magatartás. A környezetóvás és a profitmaximalizálás pedig nem egymást kizáró két fogalom, az elektronikai gyártás területén vannak idevágó megoldások. Bár abban nincs felelősségük, hogy a termékek fél év alatt elavulnak, s a felhasználók lecserélik. De abban már van, hogy milyen utóéletük lesz e termékeknek. Azaz nem törvényi nyomás miatt, a mérnökök, környezetvédelmi szakemberek az újrahasznosítási anyagarányt 80 százalék fölé tudták vinni, s reális esély van a 90 százalék elérésére. A termelési folyamatokban házon belül keletkező anyagok, illetve a szétbontandó, újrahasznosításra érkező készülékek jóvoltából 130 millió forintnyi megtakarítás keletkezett, illetve 700 tonna műanyag alkatrészt forgattak vissza a termelésbe. Ezt ki kell találni, a nagyobb társadalmi felelősségvállalás, a környezettudatosabb magatartás kötelező oktatásra rendszeresen járó dolgozók a Flextronicsnál meg is teszik, erre készteti őket az oktatás, a tananyag.

A külföldi multi képviselőjéhez képest a hazai multi - a Mol - vezetője, Mosonyi György vezérigazgató másmilyen hangsúlyokat használ: a belső elégedettséget tekinti lényegi értéknek. Elvesztik azokat a munkatársakat, akiknek eltérő az értékválasztásuk: elmennek a cégtől. De a társadalom is értékeket akar látni a vállalatok viselkedésében is. Alapvető emberi értékekről van szó itt is. Hogyan függ ez össze az életszínvonallal, a fogyasztás szintjével? A Mol esetében ugyan nem igaz, de más nagyvállalatnál már az, hogy miközben olajat termelnek ki Afrikában, komoly helyi problémák keletkeznek. De nem akkor keletkezik globálisabb válság a környezetrombolásért, amikor az afrikai országban az feltűnik, hanem akkor, amikor a holland anyacégnél valamelyik felső vezető arra felfigyel. Afrikában még nincs mód az ilyen értékekre figyelni. Viszont az anyacégnél már kimondatik, hogy nem elég termelni, meg kell fogalmazni az értékválasztás elveit is. És - Mosonyi György megfogalmazása értelmében - nem hiteles az a részvénytársaság, amelyik nem úgy gondolja, hogy első számú felelőssége értéket termelni, pénzt csinálni a részvényesei számára. Azt is látni kell, hogy társul ehhez az értékválasztás is, ha a munkatársak nem hisznek abban a vállalatban, amelyikben dolgoznak, akkor előbb-utóbb ott nem lesz kivel dolgozni. De - a Mol vezérigazgatója szerint - társadalomban dolgozik a vállalat, a társadalomtól kap engedélyt, hogy dolgozzon, de az engedélyt folyamatosan meg kell újítani a társadalmi felelősségvállalással. Ha meg ez bekövetkezik, akkor elfordulnak a cégtől a társadalom szereplői, akik maguk a vásárlók.

Egy cégnél az értékválasztás hitelessége az első számú vezetőn múlik, ha az első számú vezető nem hiteles, nem tudja az értékeket hitelesen képviselni belül és kívül, akkor előbb-utóbb csapdahelyzetbe kerül. Ezek a főnöki megállapítások ugyan Mosonyi Györgytől valók, de akár a konferencia vitaasztalánál helyet foglaló Fodor István szájából is elhangozhattak volna. Az Ericsson Magyarország elnöke ugyanis szinte ott folytatta, ahol kollégája abbahagyta, azaz, az őszinteségen, az általánosság kerülésén túl arra bíztatott, hogy - idézzük - minden dolog mögé tegyünk arcot. Egy vállalat értékei és külső tényezői közé pedig az tartózik, hogy milyen az üzleti tisztaság és milyen a társadalmi felelősség náluk. De e két tényezőtől az sem választható el, hogy milyen belülről a cég. Nehezen tud megjelenni a vállalat társadalmi felelősségtudattal, ha tisztátalanok az üzletei, jelen van a korrupció, a protekcionizmus, az értelmetlen lobbizás, az adatszerzés, kedvezőtlen belső viselkedéssel. Kik és mi a szereplő? A globalizáció léptékének megfelelően kell versenyképesnek lenni, s ez mindenáron való teljesítményorientáltságot feltételez. A tulajdonos és a menedzsment szerepe is felveti az egyén milyenségét, gondolkodását. Az üzlet tisztasága, a társadalom felelőssége, s a vállalat lelke együttműködő dolog - s a meghatározott szinten lévő társadalomban ezt kell úgy megtartani, hogy a vállalat eredményes legyen.

A dialógus stílusosan a falon "teljesedett ki", dacára annak, hogy nem Fodor Istvánnak, s külön-külön a többi kerekasztal résztvevőnek sem szólt, csak éppen eléggé igaznak tűnt:

A környezetvédelmi befektetés ma hátrányt jelent a versenytársakkal szemben.

És, vagy inkább az előző ellenére:

Textilipari kis cégként százezreket sikerül megtakarítani környezetbarát megoldással.

Biztos, ami biztos:

Egy kerékpár biztosan van a hotel előtt (ha el nem lopták), én ezzel próbálok példát mutatni.