Darvas Péter, a United Way Magyarország ügyvezető igazgatója bevezetésül arról beszélt, hogy szervezete közösségi programokban, a kormányzati befolyástól függetlenül, helyi segítők és vállalkozók bevonásával segít a hátrányos helyzetű településeken. 10 éve még 20 United Way szervezet működött Magyarországon, mára három maradt. Darvas Péter tapasztalatai szerint meg kell találni azokat a helyben élő embereket, akik képesek befolyásolni a közösséget és segítenek a szervezeteknek a programok végrehajtásában. Nagyon sok olyan helyi, akár csak pár emberből álló, még be sem jegyzet civil szervezet működik Magyarországon, amelyek rengeteget tudnak tenni a közösségeikért.
Marczis Márta, a UNDP (United Nations Development Programme, az ENSZ fejlesztési Ügynöksége)- Cserehát program vezetője arról beszélt, hogy az uniós csatlakozással meg is szűnhettek volna a programjaik, de a döntéshozók mind Magyarországon, mind az ENSZ-ben belátták, hogy az új tagországokban számos olyan kistérség van, amely rendkívüli módon le van maradva az uniós, de még a magyar átlagtól is. A Cserehát program három (és fél) ilyen kistérséggel foglalkozik, a határ másik oldalán, Szlovákiában pedig a tükörprogram működik. A program nem is titkolt célja, hogy segítségével nagyobb uniós programok is megtalálják a lehetőségeket. Egy ország fejlődésében hihetetlen szerepe van annak, mennyire kiegyensúlyozott a fejlődés az adott országon belül. - mondta Marczis Márta.
Rengeteg múlik a helyiek bizalmán és együttműködésén, hiszen ezen a településeken élők elszoktak a segítségtől és bizalmatlanok a külvilággal szemben. A bizalom újjáépítése esetén az egyének meggyőzése helyett meg kell találni azokat az vezető személyiségeket, akik attitűdváltása segíthet. A helyi társadalom fejlesztésére megvannak a technikák, és ugyan előfordult, hogy a UNDP munkatársai előtt becsukódtak az ajtók, végül is eredményeket értek el. Mára a szétesett településeken az emberek megváltozni látszanak, képesek a projekteken gondolkodni, és ami még fontosabb, képesek településük érdekeit képviselni a helyi kistérségi bizottságokban.#page#
Magyar Bálint is elismerte, hogy ebben a fejlődésben nem sokat segít, hogy az uniós programok túlságosan eredményszemléletűek, és magán is tapasztalta, hogy mekkora szembenállás figyelhető meg a szociológus és a kormányzati döntéshozó attitűdje között. Az oktatásról szólva azt mondta, hogy egyszerre pazarló és szegény. Mégsem szabad engedni, hogy nagy projektek vigyék el a forrásokat: ha például a helyi elit milliárdos fejlesztésekre pályázik a kistérség központi iskolájában, az nem vezet eredményre. Így a pályázatoknál tanulónkénti limitet fognak bevezetni, így egy 500 fős iskola fejenként például 500 ezer, azaz összesen legfeljebb 250 millió forintra adhat be pályázatot. Törekedniük kell az intergációra, a többi település gyermekeit befogadó iskolákat kell átalakítaniuk, hiszen nem szabad megengedni, hogy egy fejlett központ mellett továbbra is fejlesztés nélkül maradjanaka még szegényebb körülmények között élők.
Darvas Péter a vállalatok bevonásáról szólva arról beszélt, hogy egy-egy nagyvállalat esetében nem nehéz bevonni őket a programokba, a multinacionális vállalatok esetében pedig egyenesen a vállalati kultúra része a segítség.
Marczis Márta szerint éppen ez jelent sok esetben problémát, hiszen például a Csereháton nincsenek multinacionális vállalatok. Szinte lehetetlen is odacsalogatni őket, hiszen az ott élő lakosság számára egy generáció "kiesett" és olyan mértékben demoralizálódott, hogy szinte lehetetlen integrálni őket a munkaerőpiacra.
Szemben más szervezetekkel a UNDP tudatosan keresik a "megélhetési civileket", hiszen ezek a szervezetek a közösségi vállalkozások csírái. Igaz, hogy eleinte csak az elérhető támogatási forrásokat keresik, de idővel integrálódva a közösség életébe eljutnak odáig, hogy közfunkciókat és fejlesztéseket vállalnak fel, segítve ezzel a leszakadók felzárkóztatását.
Darvas Péter egy amerikai példát, a helyi alapítványokat említette, amelyek a helyi vállalkozókból, az önkormányzatból és helyi civilekből állnak, és 200 éve működnek településeik fejlesztésén. Lezárásképpen Darvas Péter nagyobb civil kontrollt kívánt a fejlesztési programokban, hiszen nem kell arra várni, hogy a kormányzat kikérje e szervezetek véleményét.
Kassai Melinda, a Cserehát program munkatársa pedig a Magyar Bálint által is említett kettősség szembeállítása ellen szólt. A döntéshozók mind szakmailag, mind emberileg képesek kellene, hogy legyenek egy problémát szemlélni. Ez pedig mind az államigazgatás, mind a üzleti szféra szintjén fontos ahhoz, hogy sikeresek legyenek a felzárkóztatásra irányuló programok.
