Egy cég büszkén reklámozza terméke valamely környezetbarát tulajdonságát, vagy egy újabb zöldítést a termelési folyamataiban, de közben nem képes felszámolni ökológiai lábnyoma egyik súlyos tényezőjét. Talán naivitás azt várni egy vállalattól, hogy önzetlenül tegyen jót a "köz", a társadalom egésze érdekében? Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Az Enron energiaóriás miközben meghamisította könyvelését, társadalmi igazságosságával kérkedve adományokat osztogatott jótékony célokra.
Tessék-lássék módjára
A greenwashing kifejezés a '90-es évek elején született meg, amikor a világ legnagyobb szennyezői, a DuPont, a Chevron, a Bechtel, az American Nuclear Society és a műanyaggyártókat tömörítő szervezet, a Society of Plastics Industry úgy népszerűsítették magukat egy expón Washingtonban, mint környezetbarát cégek.
A kifejezésnek magyar megfelelője sem igen létezik. Zöldmosás? Aligha illik rá. Zöld ferdítés, zöld csúsztatás? A Greenpeace külön projektet hozott létre az ilyen esetek kipécézésére.
A Huffington Post utoljára 2009-ben készített toplistát a zöld színekbe legkevesebb valós okkal burkolózó cégekről.
Országok is élnek vele
A zöld PR-trükk nem csak cégekre áll. Kormányok is alkalmazzák. Norvégia például vezető szerepet vállalt az erdővédelem nemzetközi összefogásában és pénzelésében. (Az USA évente 250 millió dollárt költ erre a célra és Norvégia azért lobbizik, hogy Washington megduplázza ezt az összeget, írta a New York Times.)
Az Oilwatch International azonban rámutatott, hogy ezzel az országnak nem is annyira önzetlen világjobbítás, mint inkább a saját erdőinek megőrzése a célja, továbbá elterelni a figyelmet arról, hogy valójában olajkitermelő ország (tengerei mélyéről hozza fel), vagyis érdeke a fosszilis energiahordozókkal történő szennyezés fenntartása. "Az egész egy trükk, amelyben a szennyezők az erdőket és a talajt használják, mint állítólagos szivacsot, mely felszívja a szennyezést", állítja az Oilwatch.
- 1929: az Eastman Kodak Co. megosztotta nyereségét az alkalmazottaival, továbbá bónuszként jutalmat adott és nyugdíjalapot is elkülönített munkavállalói számára, mielőtt azt egy későbbi törvény megkövetelte volna.
- 1914-ben Henry Ford 5 dollárra emelte autógyáraiban a szerelősori munkások napi bérét. "A jövőt építjük, az alacsony bérű üzlet mindig bizonytalan", mondta az autómágnás. (Az igazsághoz hozzátartozik, Ford kevesebb osztalékot akart szétosztani a részvényeseknek, köztük a Dodge-fivéreknek, akik a konkurenciáját akarták létrehozni ebből a pénzből.)
