"Ha majd minden vizet megmérgeztetek, és minden növényt és állatot elpusztítottatok, akkor fogtok rájönni, hogy a pénz nem ehető" - jósolta egy indián törzsfőnök. Reméljük, nem lesz igaza. Az elmúlt negyven évben világszerte az érdeklődés homlokterébe kerültek az iparosodás globálisan ható káros következményei, amit éppen a vállalatok mértéktelen profitszerzése és a határ nélküli gazdasági növekedésben való hit eredményezett. S ezeket szenvedi most egész bolygónk: az olajbotrányokat, a szmogot, az üvegházhatást, a globális felmelegedést, az esőerdők irtását, a folyóvizek szennyezettségét.
A vállalatok "bűneit" számos cikk, könyv és film leplezte már le. Legutóbb pedig a The Corporation című dokumentumfilm tette fel a kérdést, hogyan lehetséges, hogy egyes óriáshatalmú vállalatok minden jog felett állva zsigerelik ki emberi és természeti környezetüket a termékelőnyök és a minél több profit céljából. S vajon mindazt, ami egyes vállalatok és az ökoszisztémára fittyet hányó gazdasági növekedés lelkiismeretén szárad, most, hogy már a rombolás eredményeit érzékeljük, helyrehozhatják-e, megjavíthatják-e éppen a vállalatok és a fogyasztói társadalmak, és elindulhatnak-e egy másik úton?
Nyilvánvalóvá vált, hogy ha nem változtatunk drasztikusan a jelenlegi gazdasági növekedés mértékén és módján, és ezt nem kísérik társadalmi, politikai változások, illetve nem lesz globális együttműködés a fölhalmozódott problémák mérséklésére, akkor néhány évtizeden belül, a jövő generációi számára élhetetlené, vagy legalábbis nagyon mostohává válik a föld.
A fenntarthatóság és a felelősség
Maga a fenntartható fejlődés fogalma új keletű, elsőként 1987-ben az úgynevezett Bruntland Egyezményben deklarálták mint irányelvet. A fenntarthatóság alatt alapvetően a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást értjük, vagyis azt, hogy a gazdaság azokat az erőforrásokat használja, amelyeket a társadalom és a környezet állít elő, és termel újra. A megoldások minden iparágra külön-külön jellemzőek, például hogy az ásványvíz-palackozó és -forgalmazó cégek törekednek a természetes erőforrások és az energiafelhasználás csökkentésére, és a környezetkímélő gyártási eljárások alkalmazására. De törekednek az életminőség megőrzésére, fejlesztésére is, amely a szociális jólét elérésével párosul, és ennek alapja az esélyegyenlőség, a demokratikus jogok és a mindenki számára elérhető oktatás.
A fenntartható fejlődés olyan országban lehet igazán eredményes, ahol ehhez létezik egy átfogó, a céloknak alárendelten működő intézményrendszer: azaz mind a kormányzat, mind a forprofit, gazdasági és nonprofit szféra kiépíti hátterét. Ezenkívül elengedhetetlen a fenntarthatóság szélesebb körben való elfogadtatása, terjesztése, tehát az oktatási és szemléletformáló-kommunikációs tevékenységek folytatása. Ezt Magyarországon is felismerték, legalábbis a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben erre kitérnek.
A fenntarthatóságot jelenleg főként a nyugat-európai országok kezelik kiemelten, ezek közül is leginkább Anglia, amely úttörőként 2000 márciusában külön minisztériumot hozott létre a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának kormányzati kezelésére. A tárca azokat az üzleti törekvéseket támogatja, amelyek gazdasági, társadalmi és környezeti haszonnal járnak. Emellett több olyan rangsor is létezik, amely a társaságokat ilyen irányú tevékenységük alapján értékeli. A két legjelentősebb a FTSE4 Good Indices és a Community Corporate Responsibility Index.
