– Hogyan került a Big Five egyike magyarországi cégének élére?

– Nem mondhatom, hogy egész életemben arra készültem, hogy könyvvizsgáló legyek. Alapvégzettségemet a Számviteli Főiskolán szereztem, de számtalan posztgraduális képzésen vettem részt: szakközgazdászként a marketinget és a vállalati piacelemzést tanultam ki, a Harvardon szereztem egy AMP végzettséget, és több executive képzési programon vettem részt az Ernst Young jóvoltából.

– Családi befolyás áll az iskolák megválasztása mögött?

– Azt éppen nem mondhatom. Édesapámat korcsolyabajnokként és sportvezetőként ismerte az egész ország. Én is korcsolyázóként kezdtem, de hamar hátat fordítottam az apám utáni megmérettetés színterének, s tízéves koromban elmentem versenyszerűen síelni. Hasonló „csak azért is” döntéseim mögött ott volt az a kifejlődött igény, hogy saját teljesítmény alapján mérettessek meg. Szakmai karrieremet számítógépes operátorként kezdtem, három műszakban. Tanultam folyamatosan. Voltam rendszerprogramozó, és a Számrend igazgatója is. 1982-től a Számrendben – állami vállalatok közös cége – már saját fejlesztésű kisgépes könyvelő-, bérszámfejtő, adózási programokból éltünk. A progresszív vállalatot mégis megszüntették, és én 1987-ben utcán találtam magam. Szabadúszóként a bizonytalant kellett megtanulnom, azt, hogyan hagyatkozhatom a saját képességeimre. Bankok informatikai rendszerének szervezésével foglalkoztam, majd a Pénzügyminisztérium gazdasági elemzésekkel foglalkozó leányvállalatánál kötöttem ki. Közben érzékeltem a világ hihetetlenül gyors változását körülöttem, jöttek be az országba a multik, alakultak a vegyesvállalatok, indult a privatizáció. Láttam, hogy az állami cégektől, intézményektől független tanácsadó céget kell létrehozni a két világ távolságát, valamint a hazai cégek átalakulásának problémáit áthidaló gazdasági tanácsadásra. A Bonitas Rt.-t, amelyre bankok adták össze az alapító tőkét, már ezért hoztuk létre. Magyarországra a Big Five-ból elsőként az Ernst  Whinney jött be 1988-ban, mégpedig először 50 százalékos Bonitas-tulajdonszerzéssel, majd később teljes kivásárlással. S mivel a multi könyvvizsgáló cég 1999-ben egyesült az Arthur Younggal, a mi nevünk is a maira változott. 1991-től én vezetem a céget.

– Alkalmazottként vagy már tulajdonosként van jelen a cégben?

– A cég csak a neve, a metodológiája, az intranetes hálózata, a knowledge base és a szakmai felelősségbiztosítása, valamint – személyemen keresztül – a global council-tagsága révén kötődik az anyacéghez. Az Ernst  Youngnál dolgozó vezetők, köztük természetesen én is, közben kivásárolták a céget. A név használata írott szabályokban is kötelez, de a minőséget önként is betartanánk. Az alaptevékenység a könyvvizsgálat, de folyik üzleti kockázati tanácsadás, internal audit, adótanácsadás, vállalati pénzügyi tanácsadás, sőt ingatlan-tanácsadás, jogi szolgáltatás is.

– Nyitott, kommunikatív személyiségnek megismerve alkalmatlannak gondolnám a számviteli, könyvvizsgálói munkára. Minek tartja magát: szakembernek vagy menedzsernek?

– Úgy gondolom, sikeremet elsősorban szakmai felkészültségemnek köszönhetem. Például én dolgoztam ki számos bank informatikai rendszerének koncepcióját. Ma már inkább vállalatvezetőként funkcionálok.

– Mit jelent ez?

– Alapvetően fontosnak tartottam és tartom munkatársaim megválasztását. Legfontosabb termékünk ugyanis a human capital. Tudom, hogy nem én vagyok a legokosabb ember a cégnél, de én rakom össze a csapatot, és teremtem meg az együttdolgozás, a tudástermelés optimális feltételeit. A mai tábornokok nem attól vezetők, hogy az élen állnak, hanem attól, hogy csapat van mellettük.

– Szakmai és egyéb vágyai vannak-e még, vagy ez a cég a végpont?

– Mostanában egyre többet foglalkoztat, mit tennék, ha egyszer félreállnék, és rábíznám a céget kollégáimra. Szívesen lennék akkor is tanácsadó, a vállalatok első számú vezetőinek segítenék. Tudom, mennyire egyedül vannak, nincs kivel megosztaniuk bizonyos gondjaikat. Kívülről nézve jobban szembetűnnek a hibák, s kívülálló szakembertől talán jobban el tudják fogadni a pozitív kritikát is.

– Már megint az adás, segíteni akarás foglalkoztatja.

– Valószínűleg az okoz nekem elsősorban sikerélményt, ha megtalálom a tudás eladásának olyan módját, ami másokon is segít. Jó dolog értelmes célokért tenni, azt elérni.