KENDER: Újra felfedezve
Az eperfák családjába tartozó „ipari kender" és a marihuána egyaránt Cannabis sativa néven ismeretes, de a két fajtának több száz variációja létezik. Az elmúlt másfél évtizedben harmincegyre bővült azon fejlett országok száma, ahol újraindult a kendertermesztés, így az EU területén is, ahol uniós támogatást lehet kapni rá. Főbb termelő országok: Anglia, Ausztrália, Ausztria, Chile, Franciaország (8000 hektár), Kanada (5440 hektár), Kína, Németország, Oroszország, Olaszország, Spanyolország, Uruguay.
Legalább huszonötezer-féle terméket lehet előállítani a kenderből. A történelem folyamán ágyneműket, hajóvitorlákat, hajóköteleket gyártottak belőle. A gépek kenőanyagát, a festékeket, gyantákat, lakkokat régen kenderolaj és lenmag ötvözetéből készítették. Ősidők óta ugyancsak kenderből készült a papír, vagyis nem kellett fák tömegét kivágni hozzá. Építkezésekhez deszkákat, oszlopokat, táblákat készítenek kenderből. Hosszú rostjai teherbíróbbak, ugyanakkor könyebbek, mint a fáké. A kendertégla önmagában nem elég erős, hogy szerkezeti elemként kiváltsa a betont, ezért mésszel vegyítve szigetelőhuzatként használják. Préselése időigényes és emberi közreműködést igénylő munkafolyamat, az ehhez szükséges berendezések ritkák, bár újabban feltaláltak egy eszközt, ami gépesíti a termelést. Fatörmelékből azonban akkora dömping van, hogy sokkal olcsóbb ezt használni papíralapanyagként, de a papíripari multik sem akarnak újfajta berendezésekbe invesztálni. Arra a kérdésre, hogy a kenderpapír drágább-e a faalapúnál, a Living Tree Paper Company válasza: „Igen is, meg nem is." Drágább, mint az olcsó fapapír, de egy árszinten van az újrahasznosított papírral. Csak éppen a létrejötte nem igényelt fakivágást. Kenderből jelenleg elsősorban papírpénzt és cigarettapapírt állítanak elő, továbbá minőségi papírárut. Az előbb említett gyárban például olyan márkák gyártatnak árcédulákat, levélpapírokat, brosúrákat, amelyek zöld renoméjukat akarják erősíteni.
A ruhaiparból az '50-es évektől kezdve az olcsóbb mesterséges anyagok szorították ki a kenderrostot. Ritka példa a Star Dog divatcég, amely kenderruhákat árul, a gyártás során keletkező maradékokból pedig a Green Field Paper Co. présel papírt.Az öt legkeresettebb élelmiszernövény (búza, kukorica, rizs, krumpli, szója) mindegyike kizárólag édesvízzel termeszthető, a tengervíz néhány nap alatt elpusztítja őket. Napjainkban, amikor egyre ritkább kincs az édesvíz - amelynek 80 százalékát amúgy is az agrárium használja el -, és a takarmánytermelés kifárasztotta a termőföldek 46 százalékát, nagy szükség van a sós vizzel öntözhető élelmiszernövényekre, élelemként és takarmányként is. Ilyen növény a Salicornia - magyarul sziksófű, ballagófű -, ami meglehetősen ismeretlen faj ahhoz képest, hogy mi minden előnyt tartogat. Pedig a környezettudatos Marlon Brando a '70-es évek vége óta úton-útfélen propagálta mint az emberiség nagy problémáinak megoldását.
A Salicornia tengeri spárgaként emlegetett fajtája nyersen vagy párolva fogyasztható, de vajba is keverik. Por formában rendszerint szóda, üveg, szappan és papír előállításához használják. A növény a szén-dioxidot is magába szívja a légkörből. Fehérjében gazdag magvaiból olajat lehet nyerni (a növény súlyának 30 százalékával megegyező mennyiségben), a többi része takarmányként használható, vagy tüzelőanyagként, füstje pedig kevésbé szennyező, mint a széné és a fáé.
A hagyományos mezőgazdaságnak nagy költségtétele az öntözés, ám olcsóbb bevezetni a tengervizet a sivatagba a közelből, mint mély kutakból felpumpálni az édesvizet. Száznapos öntözés után a Salicornia betakarítható, négyzetméterenként 1,7 kilogramm (illetve 0,2 kilogramm olajmag), ami a szójáéval nagyjából megegyező hozam.
Zöldellő sivatagok
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint 200 millió hektár új termőföldre lenne szükség a meglévők mellett, hogy a következő három évtizedben a növekvő létszámú emberiséget el tudjuk látni élelemmel a (szub)trópusi övezetben. De ott csak 93 millió áll rendelkezésre, többségük pedig esőserdő, amit meg kellene őrizni. Dacára annak, hogy egyes akadémiai kutatóintézetek a '70-es évek óta dolgoznak a sós vizű növénytermesztésen, alkalmazása a gazdasági gyakorlatban még mindig kezdetleges stádiumban van. A sós környezethez alkalmazkodó - halofita - növények közül tizenöt fajta képes kellő mértékben terméshozamot nyújtani. Egyelőre csak viszonylag kis mennyiségben termesztik ezeket Kaliforniában, Mexikóban, Szaúd-Arábiában, Egyiptomban, Pakisztánban és Indiánban. De ahogyan az édesvíz-ellátottság mind több régióban ér majd el kritikusan alacsony szintet, a globális élelmiszerlánc rá lesz kényszerülve, hogy kihasználja ezt a lehetőséget. Erőforrás van bőven: bolygónk 97 százalékát óceánok borítják, a szárazföldet 43 százalékban sivatagok teszik ki. Geológusok szerint e sivatagok 15 százalékában - mintegy 130 millió hektáron - megfelelőek a körülmények a Salicornia termesztésére.