Hazánk geotermikus adottságai révén a világ "gyógyvíznagyhatalmai", Japán, Olaszország, Izland és Franciaország közé tartozik. Magyarországon ugyanis több mint ötszáz ásvány- és gyógyvízforrást tartanak nyilván. Többségük az Alföld peremén, a középhegységeket szegélyező törésvonalak mentén fakad, illetve az Alföldön és a Dunántúlon kerül a felszínre mélyfúrásokkal. S Budapest a világ egyetlen nagyvárosa, ahol több mint száz termálforrás és -kút van. Ennek alapján közel harminc fürdő működik csak a fővárosban, a gyógyfürdők száma pedig több mint egy tucatnyi.

Az ország területén összesen 135 gyógyhatású termálvíz tör a felszínre. Az ismert gyógyfürdők száma 35-36, de a legelsők és legismertebbek - Hévíz, Harkány, Eger, Hajdúszoboszló - mellett mára több mint száz további fürdő létesült. Ezek nagy része azonban messze nem elégíti ki szolgáltatásaival a 21. század gyógyturizmusának igényeit. Vagyis az adottságok - az utóbbi évek tagadhatatlan fejlődése ellenére - távolról sincsenek kihasználva. Befektetői szemszögből fogalmazva: hasznosításuk még jelentős fejlesztési lehetőségeket rejt magában. Ráadásul a hagyományos gyógy- és termálturizmus új értelmezéssel, új tartalommal töltődött fel, és már nemcsak a külföldi, hanem elsősorban a hazai vendégek jelentenek biztos, folyamatosan növekvő fizetőképes keresletet az ágazat számára.

Az egészségturizmus

Miről is beszélünk? Az egészségturizmus összefoglaló néven tartalmaz minden, az egészséggel kapcsolatos utazási típust. Az alapvető motiváció az egészségi állapot javítása, illetve annak megőrzése, a betegségek megelőzése. Bár a szakirodalom szerint az egészségturizmust alkotó turisztikai termékek - a kínálat - igen hasonlók, keresleti oldalon a vendégek motivációja mégis különböző lehet. Ezáltal két ágat határozhatjuk meg: a gyógy- és a wellnessturizmust. A gyógyturizmust további részekre lehet bontani: betegségmegelőzésre, gyógyászatra és rehabilitációra.

A wellness az átfogóan értelmezett - mentális, fizikai, biológiai - egészség összhangjának megteremtését célozza; és inkább az életstílus megváltoztatásával kapcsolatos, mint egy-egy konkrét betegség gyógyításával. Négy alapelvre épül: rendszeres, de nem megerőltető testmozgásra, tudományos eredmények alapján összeállított egészséges táplálkozásra, a pszichés állapot javítására, valamint környezettudatosságra, amely a mindennapi élet területére kiterjedően foglalkozik a környezetkárosító anyagok felhasználásának és az életvitel módosításának a kérdéseivel.

És itt érdemes megismerkedni még egy fogalommal, ez pedig a spa. Több vélemény is létezik arról, hogy honnan ered. Egyesek szerint egy belga fürdőhelyről kapta a nevét, mások azt vallják, hogy a latin "Sanus per aqua" (vízből egészséget merít) mondat kezdőbetűiből tevődik össze. Német nyelvterületen a vízre alapozott szolgáltatásokat nyújtó spát gyakran inkább "Therme"-nek hívják. Észak-Európában - például Finnországban vagy Izlandon - meleg vizes (élmény-) fürdőt jelöl, míg Közép-Európában főképpen gyógyászati szolgáltatásokat kínáló (termál-) fürdővel kapcsolatban használják. Ugyanakkor az USA-ban vagy Ázsiában bármely olyan szolgáltató hívhatja magát spának, amely fizikai és/vagy mentális felfrissülést célzó szolgáltatásokat nyújt, akár termálvíz hiányában is. A hagyományos európai megközelítés alapján a spa tulajdonképpen egyet jelent a Magyarországon megtalálható gyógyfürdőkkel, ahol a víz gyógyhatásait felhasználva a vendégek fájdalmait, panaszait csökkentik, illetve szüntetik meg.

S még egy kis fogalmi pontosítás: a föld mélyéből feltörő meleg vizet hasznosítja a termálfürdő és a ráépülő termálturizmus, míg a kellő mennyiségű és összetételű ásványi sókat tartalmazó gyógyhatású vizeket a gyógyfürdő és a ráépülő gyógyturizmus. De mind a kettőben rendelkezésre állnak a különböző gyógykezelések, amelyeket az odalátogató turisták vesznek igénybe.

Előnyök és nehézségek

Hazánkban a közel száz gyógyfürdő közül 13-at nyilvánítanak gyógyhelynek a gyógyászati értékeik, komplex gyógyturisztikai és számtalan egyéb turisztikai szolgáltatásaik alapján, tehát a megítélésnél számít a gyógyfürdő környezete, földrajzi elhelyezkedése is.

Az egészségturizmus több szempontból jobb befektetés, mint más turisztikai termékek. Például a szolgáltatások kúraszerűek, ezért a vendégek jellemzően hosszabb ideig tartózkodnak a gyógyhelyeken, mint máshol. A fajlagos költés a specializált szolgáltatások és eszközök, valamint az egészségturizmus magas élőmunkaigénye miatt magasabb, és különösen igaz ez a wellnessturizmusra. Kisebb a szezonalitás, hiszen az egészségturizmus szolgáltatásai általában függetlenek az időjárástól.

A gyógyturizmus motivációs alapjai igen szilárdak, mert szinte mindenki potenciális fogyasztó, hiszen a biztonság, az egészség megőrzése vagy helyreállítása az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet. A fejlesztés során azonban azt is figyelembe kell venni, hogy jelentős a forrásszükséglet, mind az infrastruktúra specializáltsága, mind pedig a turizmus átlagánál képzettebb szakszemélyzet miatt, és az egészségszolgáltatók esetén mind az állandó, mind a változó költségek magasak.

S van még egy tényező, ami a gyógy-, illetve a termálfürdők terjedését befolyásolja: nevezetesen, hogy a termálvízkészletekre települő, egyre szaporodó fürdők fellendítik ugyan a turizmust, de a mértéktelen kitermelés csökkenti a felszín alatti vízkészleteinket, az elengedett vizek pedig szennyezik élővizeinket. Ezért igen szigorúan szabályozzák, hogy a fúrással fellelt új kutakból mennyi idő alatt és milyen célra engedélyezik a víz kiemelését.

#page#

Korlátozott tébétámogatás

Magyarországon a lakosság körében a legkedveltebbek az úgynevezett vegyes fürdők, ahol a gyógyvíz mellett van élményfürdő, hagyományos uszoda és egyebek. S a nemzetközi trendekkel ellentétesen a fürdőink nagy része félig vagy egészen szezonálisan működik. Vagyis ősztől tavaszig csak egy kisebb, zárt részük tart nyitva, majd a nyári hónapokban üzemelnek teljes egészében.

A legtöbb belföldi vendég egyébként elsősorban a pihenés, szórakozás céljával keresi fel a fürdőket, míg a külföldiek inkább a gyógyulás érdekében. Ezen változtatott pozitív irányban, hogy évente immár 350 ezren részesülnek a társadalombiztosítás által támogatott gyógyfürdőellátásban. Sőt 2005 júliusától a komplex kezelést nyújtó gyógyfürdők orvosai újra felírhatják a betegeknek a szolgáltatásokat, évente maximum kétszer, tizenöt alkalomra szóló kúrát. Ezt korábban csak a reumatológusok, a rehabilitációs szakorvosok és az ortopédorvosok tehették meg.

A Magyar Fürdőszövetség azonban kifogásolja, hogy 2003 ősze óta az Országos Egészségpénztár (OEP) támogatása változatlan összegű, holott a szakma mintegy 20 százalékos támogatásnövekedést tartana méltányosnak. Ráadásul az érvényben lévő tébéárak a fürdők önköltségi árainak csupán az 50-75 százalékát fedezik. A szövetség és az OEP között az egyeztetések még tartanak - jó fél éve már, hogy megkezdődtek -, és míg a társadalombiztosító új szolgáltatásokat venne fel a támogatott listára, a fürdők inkább a mostaniak árának a rendbetételét szeretnék elérni.

Kevés az állami segítség

A hazai fürdők technológia felszereltsége, a szolgáltatások színvonala enyhén szólva nem sorolja őket a világ élvonalába, ellenben az árszínvonaluk közepesnek, illetve közepesen magasnak minősíthető. Elérhetőségük a közlekedés szempontjából sok esetben szintén nem megfelelő. További probléma, hogy a szakorvosok, gyógytornászok, wellness-szakemberek száma az igényekhez képest alacsony, és az egész ágazatban marketingszemlélet-váltásra lenne szükség.

A szakemberek szerint hiányzik a tartós állami szerepvállalás e turisztikai ág fejlesztésében. Annak ellenére gondolják így, hogy a legjelentősebb gyógyturizmus-fejlesztés még a Széchenyi Terv Turizmusfejlesztési Programja keretében valósult meg, amit a 2002-es kormányváltás után a Magyar Családi Egészségőrző Program folytatott tovább. S az európai uniós pályázatok között is találhatók olyanok, amelyek erre a célra igénybe vehetők.

A gyógy- és termálfürdők mellett külön cikket érdemelnének a gyógyszállók. Hévízen 1976-ban létesült az első, önálló gyógyászati szolgáltatásokat is nyújtó hotel, és harminc év alatt számos gyógyszálló épült a településen, továbbá Zalakaroson, Harkányban, Hajdúszoboszlón, Bükfürdőn és sorolhatnánk. Aminek eredményeként Magyarország szállodai férőhelyeinek mintegy 14-15 százaléka a termál- és gyógyszállókban található. E szállodák nagy része négy- és ötcsillagos, és jelenleg is ilyenek épülnek a legnagyobb ütemben. Foglaltságuk éves és országos átlagban 60 százalék feletti, de például hosszú hétvégéken, mint amilyen most, március 15-e után vagy húsvétkor volt, közel százszázalékos. S míg az átlagos szállodai tartózkodási idő 3,1 nap, ezekben a szállókban 3,7 nap. A piacvezető országokban viszont 8-10 nap, tehát van mit utolérni!

Mi mit gyógyít?

 Az ásvány- és gyógyvizeket elsősorban összetételük és gyógyászati alkalmazhatóságuk alapján csoportosítják. Az egyszerű, oldott anyagban szegény termálvizeket például a mozgásszervek reumás betegségeinek kezelésére használják. Ilyen van Pünkösdfürdőn, Csillaghegyen, Rómaifürdőn, a Lukácsban, Esztergomban, Miskolc-Tapolcán, Tatán, Sikondán. Alkalikus - lúgos - vizekre bukkantak többek között Gyopáros-fürdőn, Gyulán, Mezőtúron, Nagyatádon, Balmazújvárosban. Ezek közül a jelentős szódabikarbóna-tartalmúak gyomorsavtúltengés ellen hatásosak, ellenben a kevés oldott anyagot tartalmazó alkalikus vizű fürdők a reumás mozgásszervi betegségek és egyes nőgyógyászati elváltozások gyógyítására alkalmasak. A szénsavas, más néven savanyúvizek sótartalmuknak köszönhetően gyomor- és légúti betegségek kezelésére szolgálnak, ilyen a bükkszéki Salvus víz vagy Balf, Bük és Szécsény gyógyvizei. A legjelentősebb szénsavas vizű gyógyfürdő a balatonfüredi, ahol kalcium-magnézium-hidrogénkarbonát tartalmú vízben van jelen szénsav. Régebben a gyomorbetegségek kezelésére alkalmazták e fürdőt az ivókúra-kezeléssel, ma már szív- és érrendszeri betegségek gyógyítását szolgálja a hely. Hasonló jellegű víz fakad Csopakon, Kékkúton, Fonyódon, Mohán, ezeket palackozva hozzák forgalomba. A hazai ásványvizek legnagyobb része a kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos - úgynevezett földes-meszes - vizek csoportjába tartozik. Ilyenek a budapesti Császár, Lukács, Rácz, Rudas és Gellért egyes forrásai. Ezek egyúttal meleg, kénes, radioaktív vizek - főleg reumatikus izom- és idegbetegségek ellen hatásosak -, ivókúraként a gyomor és a légutak hurutjának gyógyítására alkalmazzák őket. A gyógyvizek kloridos - konyhasós - csoportja jódos, amivel főleg reumás jellegű mozgásszervi megbetegedéseket, másodsorban nőgyógyászati megbetegedéseket kezelnek. Ilyen gyógyfürdők vannak Hajdúszoboszlón, Cserkeszőlőn, Debrecenben, Berekfürdőn, Zalakaroson, Nyíregyháza-Sóstón. A kénes vizek nőgyógyászati betegségek kezelésére jók, de reumás jellegű mozgásszervi megbetegedések gyógyításában is használatosak, és alkalmasak bőrgyógyászati megbetegedések kezelésére is, mint például Harkányfürdőn és Hévízen. Mezőkövesden kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos-kénes vizet tártak fel, ami mozgásszervi megbetegedések kezelésére ajánlott.