Közép- és a feletti kategóriájú autókba ma már gyárilag beszerelik, és minden taxisnak, fuvarozónak, lelkes utazónak van navigációs rendszere. Segítségével könnyebben megtalálhatjuk úti célunkat, megtervezhetjük kirándulásainkat és - Magyarországnál fejlettebb városinformatikával rendelkező országokban - kikerülhetjük a dugókat és útfelújításokat is. A nagy informatikai konvergencia jegyében - ahol többek között a telefonok kézi számítógépként és médialejátszóként, a televíziók pedig internetes böngészőként is használhatók - egyre több navigációs modell képes videókat és zenéket lejátszani, naptárként és kézi számítógépként is funkcionálni. Kellemesnek beállított férfi- vagy női hang utasít minket út közben a célunk eléréséhez szükséges kanyarokra, és szerencsére még időben figyelmeztet, hogy egy többsávos úton jobbra vagy balra kell-e sorolnunk, hogy amikor szükség van rá, biztosan el tudjunk kanyarodni.

Sokan egyszerűen GPS-nek hívják (Global Positioning System, azaz globális helymeghatározó rendszer, lásd keretes írásunkat), pedig a rövidítés csak a rendszer működési elvére utal, pontosabban annak legelterjedtebb amerikai változatára, hiszen az európai uniós Galileo, illetve az orosz Glonass (a kínai Compass vagy az indiai INSS) egyelőre még nem működik. A szerkezet a bekapcsolása után viszonylag rövid időn - a legmodernebbek néhány másodpercen - belül kiszámolja pontos pozíciónkat, és elhelyezi a térképen. A háromdimenziós térkép segítségével pedig könnyedén meg tudjuk határozni saját pozíciónkat és irányunkat. A GPS-vevők két legdrágább alkatrésze a kijelző és a négy műhold jelét fogó antenna. (A termékből magyar fejlesztés is létezik.)

Az elmúlt években az elektronikai termékek piacán komoly áresésnek voltunk tanúi, különösen a folyadékkristályos kijelzők ára csökkent, így ma már 40 ezer forintért is kaphatunk műholdas helymeghatározót. A kijelző mérete vásárlásnál az egyik legfontosabb döntés, hiszen vezetés közben meglehetősen veszélyes hosszan nézegetni a térképet, ezért minden GPS hangvezérléssel is segíti a tájékozódásunkat, navigálás közben pedig előre "szól" a követendő irányról. A legtöbb vevő képernyője 4,3 hüvelyk (nagyjából 11 centiméter) átmérőjű, bár ennél kisebb (3,4 hüvelykes, 8,6 centis) és nagyobb (akár 8 hüvelykes, 20 centis) - ezek a modellek jobbára hordozható tv-, videolejátszóként üzemelnek - is kapható, természetesen jóval drágábban.

Jó a memóriája

A GPS-vevő további fontos tulajdonsága a memória nagysága, hiszen ezen tárolja a készülék a térképet. A legtöbb vevőben beépített memória van, ami gyorsabb elérést és betöltést tesz lehetővé, az olcsóbb modellek viszont a fényképezőgépekhez hasonlóan memóriakártyán tárolják az adatokat.

Bár legtöbben az autóban használják a helymeghatározót, ahol a szivargyújtóra kötve folyamatosan kap áramot a nem beépített készülék, azoknak, akik kirándulnak vagy hobbijuk a geocaching (lásd keretes írásunkat), fontos az akkumulátor üzemideje. A legtöbb modell 4-5 órát bírja, az idő függ a felhasználás módjától. Erős napsütésben a legfényesebb képernyőre állítva a háttérvilágítás meglehetősen energiaigényes, hasonlóan a videolejátszás is igénybe veszi az elemet.

Ami a vásárlásnál fontos szempont még, hogy milyen kommunikációs csatornát képes használni a készülék. Természetesen USB-csatlakozóval mindegyik modell összeköthető a számítógéppel, ám számos készülék bluetooth és wi-fi segítségével is tud kommunikálni, hogy térképeinket frissíthessük, esetleg zenét vagy videót tölthessünk rá készülékünkre, vagy hogy a legpedánsabbak naptárukat és telefonkönyvüket ezen a készüléken is tárolhassák.

A teljes cikk a Piac és Profit februári számában olvasható.