A szolgáltatót elsősorban dömpingárak alkalmazásával vádolták. Tény, hogy havi 1500-1700 eurós mindennapi 24 órás szolgáltatási csomagja azt jelentette, hogy a gondozók 2 eurót kereshettek óránként. A McPflege németül jól beszélő kelet-európai munkaerővel próbálta volna megoldani az ellátást. A fenti díjon kívül ezért számolt fel - munkaerőkeresési költségek címén - éves szinten még 570 eurós honoráriumot. A cég a szolgáltatások szabad uniós áramlásának elvére építette elképzelését, ebben az évben összesen 18 gondozói bázist szeretett volna Németországban létrehozni, ahol mintegy 2 millió idős ember szorul folyamatos otthoni gondozásra.
Főleg a német egészségügyiek rontottak rá a McPflege cégre, akik szerint a modern rabszolgaság és a tisztességtelen marketing eszközével próbálja kiszorítani a német gondozási piacról vetélytársait, gyengébb minőségű szolgáltatásával. A német egészségügyiek szakszervezete és a Caritas katolikus segélyszervezet a McPflege legalitását is megkérdőjelezte. Bírálták az alapító-cégvezetőt, bizonyos Norbert Meinert is, hozzá nem értőnek minősítve őt, hiszen gazdasági-műszaki főiskolában szerezte diplomáját.
