Néhány nap leforgása alatt kétszer is búcsút intettek az angolok a vén kontinensnek – ez a mondás járja újabban Európában. Először az unióból való kilépésre mondtak igent, majd a fociválogatottjukat ejtette ki váratlanul az Európa-bajnokság nyolcaddöntőjéből az alig 320 ezres lakosú Izland futballcsapata. Nemcsak az angol fociban kezdődik tehát új fejezet, hanem Nagy-Britannia gazdaságtörténelmében is – feltéve, hogy az Egyesült Királyság nem esik szét addigra alkotóelemeire. Az EU-tagságról szóló referendum alapvető változásokat jelez előre a társadalom mélyrétegeiben is. Mint ahogy arra Somai Miklós, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa egy tanulmányban rámutat: a Brexit „korántsem csupán egy technikai kérdésről szólt, hanem az átlagember szemében többszörösen és súlyosan lejáratódott brit és európai elit elleni elkeseredett és jogos fellépésről. Nagy kérdés, vajon tanul-e, ésszerű következtetésekre jut-e mindebből az elit?”.
Nyitott házasság
A június 23-i a népszavazáson részt vevő britek 52 százaléka úgy döntött, hogy országának fel kell bontania az Európai Unióval való 43 éves házasságot. Ám még el sem kezdődött a válóper, alig néhány órával a kilépők táborának győzelme után, máris azon folyt a vita, miként lehetne lazább formában továbbra is együtt élni, azaz milyen megállapodást kössön az anyagi előnyök megőrzése érdekében Nagy-Britannia az EU-val. Miközben valószínű, hogy a britek a munkaerő szabad áramlását kénytelenek lesznek valamilyen szintig biztosítani, a kilépéssel elestek attól, hogy az uniós döntésekbe még a tárgyalóasztalnál beleszóljanak; sokkal inkább úgy fog kinézni a jövő, hogy londoni irodáikban ülve fogják várni az e-mailen Brüsszelből érkező instrukciókat.
1.Tévhit: Az Európai Unióból a britek kiválása az első.
Tény: Grönland 11 évig volt tagja az Európai Közösségnek, de egy 1982-es népszavazás után 1985. január elsején kilépett. A grönlandiak ennek ellenére változatlanul európai állampolgároknak minősülnek, viszont az európai választásokon nem szavazhatnak.
2. Tévhit: Nagy-Britannia egyike az uniós büdzsé legnagyobb befizetőinek.
Tény: A britek nettó befizetők ugyan, de befizetésük nagysága elmarad a németeké, a franciáké, sőt még az olaszoké mögött is. Csath Magdolna közgazdász arra emlékeztet, hogy tavaly az angoloknak 18 milliárd fontot kellett volna befizetniük az uniós kasszába, de egy korábbi megállapodás miatt csak 13 milliárdot utaltak át. Ráadásul ez is bruttó összeg volt, mivel 4,5 milliárd fontot visszakaptak a mezőgazdaságuk, illetve a szegényebb régióik támogatására. A nettó 8,5 milliárd fontos befizetésük a bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) csupán 0,6 százalékát tette ki. Ezzel az értékkel a 28 EU-ország között az utolsók között voltak 2015-ben, hiszen a legtöbb ország a bruttó nemzeti jövedelme legalább egy százalékát fizeti be Brüsszelnek.
Talán nem véletlen, hogy a szavazás utáni napokban egyszerre nyugtatta a magyar munkavállalókat a két ország nagykövete: Iain Lindsay Budapesten, Szalay-Bobrovniczky Kristóf pedig Londonban igyekezett eloszlatni az aggodalmakat. Két évig aligha várható változás a szigetországban dolgozók helyzetében. Arra viszont már most fel kell készülniük, hogy Nagy-Britanniában ősszel megszorítások lesznek: visszavágják a költségvetési kiadásokat, és emelni fogják az adókat az állam pénzügyi stabilitása érdekében. A személyi jövedelemadó alapkulcsa két százalékponttal 22-re, felső kulcsa három százalékponttal 43 százalékra emelkedhet, öt százalékponttal 40 százalékra nőhet az örökösödési illeték, és várhatóan az üzemanyagok, a szeszes italok és a dohánytermékek jövedéki adója is nagyobb lesz. A másik oldalon megvágják az egészségügyre, az oktatásra, a nyugdíjakra, a közlekedésre, valamint a rendőrségre fordított összegeket.
Az élet tehát nem lesz olcsóbb Angliában, így kevesebb pénzt fognak tudni hazautalni honfitársaink, akik számát egyébként 85 ezerre teszik. (A brit munkaerő-felmérés tükörstatisztikái szerint 2014-ben 45 ezer olyan foglalkoztatott volt, aki Magyarországon született, de már legalább egy éve az Egyesült Királyságban él.). Ők 2014-ben 160 millió eurót – 60 milliárd forintot – utaltak haza. Az összeg értékét azonban most a font mélyrepülése is csökkenti.
De nemcsak a magyarok, hanem a külföldön munkát vállaló britek is aggódnak. A bankárok például azért lobbiznak a politikusoknál, hogy az uniós útlevél – no és persze az egységes pénzpiachoz való hozzáférés megőrzése – érdekében találjanak ki valamit. Sokan máris ciprusi, máltai és írországi felmenőiket kutatják, hogy állampolgársági kérvényt nyújthassanak be az adott országban, megőrizendő uniós állampolgári státuszukat. Ez főleg azoknak a briteknek lehet fontos, akik más uniós tagállamban valamilyen vagyontárggyal rendelkeznek. A kilépés után ezek ugyanis már nem élveznek többé védelmet az adott ország büntetőadóival vagy egyéb költségeivel szemben.
Magyarországon közel háromezer hazai cég tulajdonosi hátterében találhatóak brit érdekeltségű vállalkozások vagy brit magánszemélyek. Őket feltehetően még az átlagnál is érzékenyebben érinti majd a kiválás. E cégek teljesítménye már nemzetgazdasági szinten is látható, hiszen több mint 73 ezer alkalmazottnak adnak munkát, éves árbevételük – az Opten adatai szerint – megközelíti a 8000 milliárd forintot. E cégek Nagy-Britanniához való kötődése viszont eltérő: a brit tőkeháttér nem feltétlenül jelent export-import kapcsolatot, és a tulajdonosi szerepvállalás mértéke is változatos. Számukra már a bizonytalanság is jelentős veszteségforrás vagy kockázati faktor lehet. Nekik arra kell felkészülniük, hogy a Brexit következményeként több jelentős, főként az adórendszert érintő változást vezethetnek be a szigetországban.
Itthon a gazdasági ágazatok közül a magyar turizmus érezheti meg elsőként a Brexitet. Bár nem Nagy-Britanniából érkezik a legtöbb turista hazánkba, a britek mégis fontosak a magyar idegenforgalom és vendéglátás számára. Szakértők szerint részben ők kompenzálják, hogy a hagyományos turistaküldő államokból, így Ausztriából vagy Németországból egyre kevesebb látogató érkezik. Persze, sietve azt is hozzáteszik, hogy a brit fiatalok Prága után a magyar fővárost is felfedezték, s leginkább a budapesti buliturizmusban jeleskednek: jellemzően csak néhány napot töltenek nálunk, s mivel nem a legtehetősebbek közé tartoznak, ezért nem is igazán költenek sokat – talán csak inkább bárokra, éttermekre, fürdőkre. Az egy napra, egy főre jutó 21 ezer forintos átlagfogyasztásukkal az írek, az oroszok és az ausztrálok mögött állnak. A hazai turizmusban tevékenykedő cégeknek azonban nemcsak a font gyengélkedő árfolyama miatt kell aggódniuk, hanem mert még nem látni, miként mozoghatnak majd a britek az unióban, lesz-e esetleg vízumkényszer rájuk kivetve.
A bizonytalanságot leginkább a brit cégek sínylik meg, s többen máris áttennék a székhelyüket a kontinensre. A Vodafone már néhány nappal a szavazás után bejelentette: mérlegeli, hogy feladja londoni központját, már csak azért is, mert profitjának 55 százaléka más európai országokból származik. De több pénzintézet is a költözést fontolgatja. Dublin és Luxemburg pedig máris lecsapott a londoni alapkezelőkre, mondván: az EU a nem uniótag Nagy-Britannia alapkezelőire várhatóan szigorú szabályokat fog előírni. Az már biztos, hogy az Európai Bankhatóság végleg búcsút int a londoni Citynek: a 2011-ben alapított, 160 főt foglalkoztató, az egységes uniós pénzpiac felett őrködő intézmény új székhelyeként a francia főváros mellett Frankfurtot és Milánót emlegetik, de sokak szerint a regionális pénzügyi központ címre pályázó Varsó is a nyertesek között lehet.
Mark Mobius, a világhírű pénzügyi guru, aki a Franklin Templeton elnöke is egyben, arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi években egyre inkább Ázsia felé tolódott el a világgazdaság központja, amit felgyorsíthat a britek kilépése. Az új helyzetből ugyanakkor a feltörekvő kelet-európai országok is profitálhatnak, ha elég ügyesek: az Egyesült Királyság feldolgozóipari tevékenységének jó része ugyanis ide tevődhet át. A siker csak azon múlik, hogy a térség államai magukhoz tudják-e édesgetni piacbarát reformokkal és adókedvezményekkel a Nagy-Britanniából távozó termelőkapacitásokat, tőkeberuházásokat.
Gyüre József
