Többször hallhattuk az elmúlt hónapokban, hogy hamarosan véget ér a világgazdasági konjunktúra, és egy válság kialakulása sem kizárható. Palócz Évát arról kérdeztük, hogy ennek fényében milyen évet vár a magyar gazdaságban.
– Válságra utaló jelek jelenleg nincsenek a világgazdaságban, de a nemzetközi konjunktúra lassulása a következő években elkerülhetetlen lesz. Ehhez pedig a magyar gazdaságnak szigorúan alkalmazkodnia kell majd. Az új kormány gazdaságpolitikáját jelentősen meghatározza a nemzetközi környezet. A magyar gazdaság rendkívüli mértékben függ a nemzetközi konjunktúrától, az export alakulására különösen érzékeny. Jelenleg gyors ütemben nő a világgazdaság, ami a magyar gazdaságot is felhúzza. Várhatóan ez a konjunktúra még folytatódni fog a következő egy évben, de előbb-utóbb, ahogy azt a konjunktúraciklusok törvényszerűsége meghatározza, a növekedés lassulni fog. Ennél távolabbra még nem látunk. Nagy kérdés például a jövőt illetően, hogyan alakul az unió költségvetése 2020 után. Egy a biztos csak, hogy a Brexit miatt, Nagy-Britannia befizetéseinek kiesésével kevesebb lesz a pénz. De azt sem lehet tudni, hogy mennyivel, mert azért még tekergetik London orrát, próbálnak többet kifacsarni belőlük.
– A mértéket azért nehéz megállapítani, mert az Európai Unióból érkező források beépülnek a magyar gazdaság szerkezetébe, nehéz elkülöníteni őket. Mindig elleneztem azokat a megközelítéseket, amelyek egyszerűen kiveszik az EU-ból érkező pénzekhez köthető teljesítményt a GDP-ből, és ez alapján próbálják megbecsülni, hogy mekkora lett volna a növekedés az EU-támogatások nélkül. Az EU-támogatások ugyanis egyrészt a multiplikátorhatás révén tényleges összegüknél nagyobb mértékben járulnak hozzá a növekedéshez, magyarán egyforintnyi beruházásból nem egyforintnyi gazdasági növekedés keletkezik, hanem kettő vagy három. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a hatásuk évekre nyúlóan elhúzódik: egy ma elnyert pályázatból jövőre lesz beruházás, ami csak azután kezd termelni. Másrészt viszont egyes beruházások EU-források nélkül is megvalósultak volna, saját finanszírozásból, tehát az úgynevezett holtteher-hatás is jelentős lehet. Arról is beszélni kell, hogy egyes projektek túlszámlázottak, így megint csak nehéz meghatározni a közvetlen és a közvetett hatásukat a gazdaság fejlődésére. Azt mondhatjuk, hogy durva becsléssel a magyar gazdaságban jelenleg körülbelül kétszázalékos éves növekedési potenciál van, és ami efölött van az az uniós pénzeknek köszönhető, a tavalyi növekedésnek tehát a fele származhatott európai forrásból. Figyelembe kell venni azt is, hogy a következő években lesznek olyan belföldi növekedési források, mint például a magánfogyasztás bővülése, amelyek a jelenleginél nagyobb mértékben járulhatnak hozzá a gazdasági növekedéshez.
Mik azok a területek vagy ágazatok, ahol ezek az EU-források különösen fontos szerepet töltenek be?
– Minden ágazat profitál a pályázati konstrukciókból, hiszen az infrastruktúra-fejlesztések is előnyösen érintenek számos magáncéget a versenyszférában, még akkor is, ha ezen a területen különösen nagy a korrupció. Ebben a ciklusban pedig több olyan pályázat is volt, amelyek kimondottan a vállalatoknak szóltak, gépbeszerzésre, fejlesztésre, digitális infrastruktúra kiépítésére, modernizációra, k plusz f-re. Sok vállalat fejlődésében fontos szerepet játszanak ezek a pályázati források, és azért minden egyéb jel vagy feltételezés ellenére azt látjuk – ezt egy tavaly az Európai Bizottságnak készített jelentésünkben is megerősítettük –, hogy például a feldolgozóipari beruházásokra vonatkozó pályázatok elbírálása túlnyomórészt korrekt volt. Ellentétben más, sokszor nagyobb figyelmet kapott ügyekkel, itt többnyire valós piaci igényekre reflektáló valós beruházások mentek végbe. Lehet, hogy itt-ott volt egy kis umbulda, de általában a feldolgozóipar nem a korrupció jellemző színtere. Sok fejlesztési pályázat volt kis cégeknek, nagy cégeknek egyaránt, ez jól látszik a magyar cégek honlapjain is, ezeken soknál láthatunk Széchenyi 2020-as emblémát.
– Óriási mértékben hatja át magát a pályázati rendszert a korrupció. Én csak egyedi eseteket látok, de vannak olyan statisztikai módszerek, mint például a budapesti Korrupciókutató Központé (CRCB), amelyek matematikai módszerekkel tudják kimutatni a korrupció becsült mértékét. Például az egyetlen pályázós konstrukciókat, amelyeknél borítékolni lehet a csalást, hiszen ilyenkor már eleve a kiírás egy szereplőre készül, és a többi indulót, ha egyáltalán van ilyen, egyszerűen – ilyen-olyan indokokkal – kizárják a versenyből. Az egész palettán azt látjuk, hogy nemcsak mélyreható, hanem növekvő mértékű is a korrupció, ami különösen riasztó. Nem elsősorban a gyakorisága nő, hanem az ügyletek mérete. Ez elsősorban azért baj, mert óriási esélytől esik el a magyar gazdaság ezeknek a pénzeknek az elherdálásával. Mert ilyen lehetőség többet nem lesz. Mindig azt halljuk az állami vezetők szájából, hogy minél több pénzt hozzunk el az EU-ból, azzal büszkélkednek, hogy minden pénzt lekötöttünk. Arról ritkábban hallunk, hogy mire mennek el, milyen fejlesztési célokat szolgálnak ezek a bődületes pénzek. Sőt, némi összekacsintás is tapasztalható, mondván, ez talált pénznek tekinthető. Pedig minden magyar állampolgárnak gondolnia kellene arra, hogy ez a pénz a mienk, ez nekünk megítéltetett. Ha dupla annyiért csinálnak meg valamit, mint a reális, akkor figyelembe kellene venni, hogy abból a pénzből kétszer annyi beruházást lehetett volna csinálni. Ráadásul, ez a típusú „tőkefelhalmozás” nem az erős középosztály létrejöttét segíti. Az igazi középosztály tehetségből, szorgalomból, tudásból emelkedik ki, nem pedig lopásból. Akiben nincs benne a vállalkozói attitűd, akarás, tudás, az hosszú távon nem fog fennmaradni, és különösen nem fog fejleszteni, mert azért már dolgozni kellene. De mint mondtam, vannak ágazatok,
Szinte minden pályázati forrást kiírtak: ha az Európai Unió bekeményít a korrupció miatt, veszélybe kerülhet a költségvetés?
– Tavaly és idén nagyon sok előleget fizetett ki a magyar költségvetés a pályázatokra előlegként, saját zsebből. Ezért szaladt el a pénzforgalmi hiány, ami nem egyenlő az eredményszemléletű hiánnyal. Viszont ez kockázatot is jelent: egy részét lehet, hogy az EU nem fogja kifizetni, ha szabálytalanságot tapasztal. Ahol ordító lopások voltak, ott szinte biztos, hogy elmarad a kifizetés. Azt azonban, hogy mekkora összeget tarthat vissza Brüsszel, nehéz meghatározni, sok függ az unió hozzáállásától is, ami eddig nagyon visszafogott, ha úgy tetszik, konfliktuskerülő volt. Most már azonban vannak annak jelei, hogy megelégelhetik a magyar pályázati játékokat. Pár tízmilliárd most is kockán forog, de akár a százmilliárdos nagyságrendet is elérheti. A magyar GDP harmincnyolcezer-milliárd forint körül alakul, ennek egy százaléka, háromszáznyolcvan milliárd. Egy ekkora kiesés azért már fájó pont. Kétségtelen, hogy más országokban is tapasztalható korrupció az ingyen EU-pénzekkel kapcsolatban. Bulgáriát szokták emlegetni erre példaként, de Szófia legalább nem hepciáskodik az EU-val. Nálunk viszont még ki is plakátolják, hogy állítsuk meg Brüsszelt. És a kettő együtt már lehet, hogy sok.
– Nem valószínű, hogy az államháztartás hiánya három százalék fölé emelkedjen, tavaly GDP-arányosan két százalék volt. Ezáltal ugyanis ismét túlzottdeficit-eljárás alá kerülne a költségvetés, amit a kormány mindenképpen el akar kerülni, mivel ekkor az uniónak nagyobb rálátása lenne arra is, hogyan és mire mentek el az uniós pénzek. Ennek elkerülésére a kormány kész lehet megszorításokra is, de ezekkel idén még nem kell számolni. Az uniós pénzekkel kapcsolatos viták 2019-ig elhúzódnak, a támogatások sorsa várhatóan csak jövőre dől el.
Reális-e, és ha igen, mikor az euró bevezetése Magyarországon, illetve milyen előnyei, hátrányai lennének számunkra?
– Az EU-csatlakozásunk után én nagy híve voltam az euró bevezetésének, mivel azt gondoltam, hogy több előnye lenne, mint hátránya, különösen fegyelmezett fiskális és monetáris politika mellett. De akkor ez a lehetőség elúszott, az óriási költségvetési hiány miatt. Ma a helyzet már árnyaltabb, és a kormány láthatólag nem igazán ambicionálja az euró bevezetését. Sok függ attól, hogy hogyan reagálnak a környező országok, például Románia, Csehország vagy Lengyelország. Ha ezek az euró bevezetése mellett döntenek, akkor nyilván a magyar gazdaságpolitikának is lépnie kellene.
