Piac & Profit: Az utóbbi egy-két évben a várakozásokon felüli mértékben növekedett a magyar gazdaság - mi volt ennek az oka elsősorban, milyen befektetések hajtották főként ezt a növekedést?
Regős Gábor: A növekedést alapvetően három tényezőre vezetném vissza. Az első a külső környezet kedvező alakulása, tehát az, hogy a külkereskedelmi partnereink gazdasága nőtt. Ez azonban önmagában sokkal kisebb növekedést tett volna lehetővé. Emellett szükség volt a fogyasztás bővülésére is, amely a bérek emelkedéséből (tehát a válság előtti időszakkal szemben nem a túlzott eladósodásból) adódott. Az elmúlt időszak 10 százalékot meghaladó bérnövekedése elsősorban a munkaerőhiány és a hatéves bérmegállapodás eredménye. Ezen felül a növekedéshez a beruházások is hozzájárultak, amelyen belül az uniós források (megelőlegezett) felhasználása mellett fontos megemlíteni a vállalkozások beruházásait is, amelyet a hitelezésen keresztül a világszerte laza monetáris politika is elő tudott segíteni.
PP: A kkv-k növekedése milyen mértékben járult hozzá a makroszintű növekedéshez?
RG: Mindenképpen elmondható, hogy hozzájárult, de pontos adat nem áll rendelkezésre. Ha a hozzáadott értéket nézzük, akkor értékben (tehát nem volumenben, azaz benne van az árváltozás hatása is), a 250 főnél nagyobb vállalatok hozzáadott értéke 2015-ben 10,9, míg 2016-ban 1,6 százalékkal nőtt, a 250 főnél kevesebbet foglalkoztatóké pedig 8,3, illetve 3,8 százalékkal emelkedett. A kkv-k szerepe a gazdaságban kiemelkedően fontos, hiszen a vállalkozásoknál dolgozók háromnegyedét kkv-k foglalkoztatják.
PP: A versenyképességi rangsorokban a magyar gazdaság inkább visszaesett az elmúlt években, jelenleg nincsenek erős, nemzetközi szinten versenyképes innovatív nagyvállalataink - várható-e változás ezen a téren, vagy jelenthet-e ez kockázatot?
RG: Azért a versenyképességi rangsorokat érdemes óvatosan kezelni, sok mindent jól mérnek, sok mindent nem. Fontos kiemelni azt is, hogy nem csak negatív példák vannak, hiszen az egyik legfontosabb rangsorban tavaly 9 helyet javított hazánk. Valóban probléma azonban, hogy csak néhány (például Richter) hazai tulajdonú, nemzetközi szinten is versenyképes nagyvállalat van. Ez az elhibázott privatizáció eredménye, Jó esetben sikerülhet ezen változtatni, amelyet nagyban elősegíthet a visegrádi országok szorosabb gazdasági együttműködése, hiszen Magyarország önmagában túl kicsi piac a nemzetközivé váláshoz.
PP: Előrejelzések szerint a korábbiakhoz képest a következő néhány évben jelentősen csökkenni fog az elérhető uniós és állami források mértéke - a magyar cégeknek milyen alternatív lehetőségeik lesznek tőkebevonásra?
PP: A forint inflációja gyorsulhat a közeljövőben - jelenthet-e kockázatot emiatt cégek vagy a lakosság devizahitel-kitettsége?
RG: Ha itt a forint árfolyamának gyengülésére gondolunk, akkor először is azt kell hangsúlyozni, hogy az árfolyammozgások természetesek – talán az volt szokatlan, hogy 2013-tól 2017-ig ennyire stabil volt az árfolyam. Természetesen ez a stabilitás mindenképpen szerencsés, sőt, tekintettel a fizetési mérleg többletére, az árfolyam remélhetőleg visszatér majd a korábbi 310 körüli szintre.
A kérdésre visszatérve: a háztartásoknál gyakorlatilag ez a kockázat megszűnt, a devizahitelek aránya elenyésző. Az állam esetében lehet a gyengülésnek hatása, hiszen ott még van külföldi valutában denominált (és euróban elszámolt) államadósság, de a korábbihoz képest ennek volumene jóval kisebb, 50 százalék helyett már csak 19,8. A vállalatok esetében a devizahitelek aránya 45 százalék. Ez az arány 2010 júniusában 60 százalék volt. Kérdés persze, hogy itt mi az optimális, hiszen egy olyan vállalat, aki exportra termel, miért ne adósodhatna el devizában, ha a bevételei és devizában keletkeznek, tehát esetében nem jelenik meg árfolyamkockázat.
RG: Válság előbb-utóbb lesz. Kérdés, hogy 1, 10 vagy éppen 20 év múlva. Magyarország a 2008-as válsághoz képest sokkal jobb helyzetben van (adósságfinanszírozásban kisebb a külföldi részarány és a devizaarány, a lakosság és a vállalatok pénzügyi helyzete jobb, fizetési mérleg helyzete kedvezőbb, költségvetési deficit alacsonyabb).
Természetesen egy kis, nyitott gazdaság sosem tud teljesen felkészülni, hiszen ha a külső kereslet visszaesik, az megérződik az ország gazdasági teljesítményén. A felkészülést természetesen folytatni kell, ezt segítheti elő a GDP-arányos államadósság további csökkentése, illetve a hosszabb (legalább 5 éves) kamatperiódusú hitelek elterjedése.
PP: Milyen egyéb kockázatok miatt lassulhat a növekedés a következő 3-4 évben?
RG: N kockázatot emelnék ki: a Brexit gazdasági hatásait, a monetáris kondíciók szigorodását, a kereskedelmi háborút, illetve egyes problémás országokban, mint Olaszország vagy Törökország, bekövetkező esetleges negatív események tovagyűrűzését.
