A rendszerváltó államok közül egyedül Magyarországon maradt mindmáig hatalmon a rendszerváltó elit. Hol van már Lengyelország Lech Walesája, vagy Szlovákia Vladimír Meciarja. Van olyan rendszerváltó ország, ahol már a negyedik, ötödik politikusi generáció váltja az előzőt. Mindennek jó tükre, hogy mindmáig mi vagyunk az egyetlenek, ahol még mindig nem lehet a politikai diskurzus része az ügynöklista. Harmincnégy évvel a rendszerváltás után. Ha nem lenne olyan szomorú, akkor talán nevetnénk rajta. Gazdaságilag pedig lecsúsztunk az utolsó előtti helyre Európában, ahogy a korrupciós listán is az utolsó helyeken vetekedünk.
Az új politikai csillagnak, Magyar Péternek abban teljesen igaza, hogy a rendszerváltó elit többször lopta szét a nemzeti vagyont, példátlan gazdasági hatalomra szert téve. Először az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt-ben (ÁPV Rt.) szavazták meg egymás kívánalmait a politikai küldöttek. Így lett Gyurcsány Ferencé például a Magyaróvári Timföld és Műkorund gyár, ismertebb nevén a MOTIM ZRt. A magyar timföldgyártás ékkövének még tavaly is 2-300 millió forint között volt az adózott eredménye úgy, hogy Gyurcsány Ferenc valószínűleg semmit nem értett 1995-ben a timföldgyártáshoz, amikor megvette a céget, ahogy most sem. És persze pénze se volt egy ekkora vállalat megvásárlásához. A trükk az volt, hogy az ÁPV Rt-ben alulértékelve adták el a vállalatokat, amelyeknek gyakran a házi pénztárában több pénz volt, mint amennyit kértek érte. Innen már csak egy bankocska kellett, amelyik hitelt adott a lyukas zsebű vevőnek. A hitelkérelmeket pedig úgymond lezsírozta a politika, vagyis a politikusok bevitték a bankvezetőkhöz kiszemelt strómanjaikat és megmondták a bankároknak, hogy kinek mennyi hitelt kell adni. Jól jártak a bankok, hiszen kockázatmentesen szórhatták a milliárdos hiteleket, miközben a politikusokat is lekötelezték és jól jártak a politikusok, mert hatalmas vagyonokra tettek szert ingyen és bérmentve.
