A vita tehát komoly körökben nem azon van, mint Magyarországon, hogy ki béke- és ki háborúpárti, hanem azon, miként lehetne megállítani Putyin őrületét, és az meddig képes elmenni. Érdemes emlékezni az előző amerikai elnök szavaira, aki már az ukrajnai háború előtt „lelketlen gyilkosnak” nevezte Putyint. Az pedig tény, hogy ma már orosz ellenzék nem létezik. A protestálók vagy meghaltak, vagy külföldre menekültek. És ott sincsenek biztonságban. Alexandr Litvinyenkot, volt KGB-ügynököt Polónium-210 radioaktív izotóppal ölték meg 2006-ban Londonban az orosz titkosszolgálat tisztjei. Litvinyenko szörnyű kínok között halt meg egy szabad, szuverén ország fővárosában sugárbetegségben. A radioaktív mérgezés nemcsak azért volt embertelenül kegyetlen, mert drámai szenvedést okozott, hanem mert ez brit földön elkövetett nukleáris támadásnak minősült. Putyin gátlástalanságában nem látszanak határok se a szó átvitt, se valódi értelmében. Ez az, ami valójában aggasztja a művelt Nyugatot, de valamiért Orbán Viktort nem.