A 102 ezer nyugdíjpénztári tag március 31-ig dönthet az állami rendszerbe való visszalépésről, ezúttal azonban a maradókat sem zárták ki az állami nyugdíjrendszerből. A már korábban elfogadott kormányhatározat értelmében a pénztártagok is szereznek szolgálati időt, és keresetük a tb nyugellátás során figyelembe vehető, bár a nyugdíj összegének megállapítására vonatkozó szabályok még kérdésesek. A visszalépők végül ugyanazokat a mentességeket és kedvezményeket is megkapták, mint amelyek a 2011-ben visszalépőket megillették: adó és járulékmentesen felvehetik a reálhozamot és a tagdíj-kiegészítést, valamint azok, akik a magán-nyugdíjpénztárból önkéntes nyugdíjpénztárba utaltatják a tagi kifizetéseiket, az összeg 20 százalékának megfelelő, legfeljebb 300 ezer forintos adó-visszatérítésben részesülhetnek.
A kasszák többsége viszont az utolsó pillanatig hezitált a jövőt illetően, a hatályos törvény előírásait figyelembe véve ugyanis reálisan majdnem esélytelen a fennmaradásuk. A végső – és az áprilisra körvonalazódó taglétszám függvényében fenntartható – működési modell kidolgozására attól függően van idejük, hogy hogyan gazdálkodtak eddig.
Pénztárválaszok
Az Erste és az Aegon nem mérlegelt. Mindkét kassza közgyűlése a jogutód nélküli megszűnés mellett döntött. A tavaly épphogy a 2000 fős tagi küszöböt elérő Erste esetében kevésbé meglepő a lépés, hiszen az alacsony taglétszám miatt a jövőben a maradóknak nagyon magas tagdíjat vagy adományt kellett volna fizetniük.
A több mint 16 ezer taggal bíró Aegonnál azonban más állt a döntés hátterében. A nyugdíjpénztár vezetősége a magánnyugdíjpénztári szektort érintő megváltozott szabályozási környezet, a biztonságos és tervezhető működtetés ellehetetlenülése miatt javasolta a küldöttközgyűlésnek, hogy döntsön a magánnyugdíjpénztári ágazat jogutód nélküli megszüntetéséről. Mivel a magánnyugdíjpénztárak elveszítették a működésükhöz szükséges bevételt, a magánnyugdíjpénztári ágazat további fenntartása olyan plusz terhet jelentene a tagságnak, amely mellett a pénztári megtakarítás már nem feltétlenül lenne jövedelmező, tájékoztatta tagjait levélben a pénztár. (A lakosságnak már csak 16,4 százaléka rendelkezik megtakarítással Raiffeisen Bank és a GfK közös megtakarítási felmérése szerint.)
A megszűnő kasszák tagjai – amennyiben nem léptek vissza az állami rendszerbe – átvihetik megtakarításaikat más magánnyugdíjpénztárba. A választék nem tűnik bőnek. Március utolsó hetéig csupán két kassza közölte konkrétan, hogy mibe kerül a tagoknak a megtakarítás fenntartása.
Az eddig legtöbb, közel 20 ezer fős tagságot számláló ING önkéntes adományból tervezi, hogy tovább működik. Idén még nem kér hozzájárulást a tagjaitól, jövőre pedig évi 4000 forintban állapították meg a minimálisan szükséges adomány mértékét, ha nem csökken a taglétszám. Ez az összeg azonban kizárólag a kassza működését fedezi, a pénztártag megtakarítását nem gyarapítja. A törvény értelmében a pénztártagoknak tagdíjat is kell fizetniük. Habár az ING igazgatótanácsa 0 forintban határozta meg a minimum tagdíjat, ha valaki szeretné érdemben is gyarapítani a megtakarítását, 4000-8000 forintos befizetést ajánl a kassza vezetése az adományon felül.
A befizetésekért cserébe arra számíthat a pénztártag, hogy az egyre inkább bizonytalan nagyságú jövedelmet ígérő állami nyugdíj mellett egyéb jövedelme is lesz, amikor eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt.
Az OTP Magánnyugdíjpénztár is konkrétumokról döntött a visszalépés határidejének lejárta előtt. A kassza a kötelezően fizetendő havi tagdíjat 2012. január 1. – május 31. között havonta 1000 forintban állapította meg (ezt június 30-ig egy összegben fizethetnek be a tagok), azután pedig a tagdíj legkisebb összege – felső korlát nincs –havi 5000 forintra nő. A tag által befizetett „új" tagdíjból 99,1 százalék a befizető tag egyéni számláján kerül jóváírásra, a fennmaradó 0,9 százalék pedig a pénztár működését hivatott finanszírozni. A pénztár honlapján szerepel az is, hogy a pénztártag a tagdíjbefizetésből eredő részen túl fizethet a pénztár részére adományt, ennek mértékét azonban nem határozták meg. Úgy tűnik, az OTP tagsága tehát olcsóbb vagyonkezelésre számíthat.
Harmadik utas megoldás
Más megoldást választott az Allianz, amely pénztár április elsejétől szétválasztotta önkéntes és magánnyugdíjpénztári ágát. A magán ág Szövetség Magánnyugdíjpénztár néven kínál együttműködési lehetőséget a magánpénztári piac többi szereplőjének.
A gondolat nem új. Korábban már Borza Gábor, a Stabilitás Pénztárszövetség elnöke is hasonló elképzeléssel állt elő. Ahogyan arról a februári Piac&Profitban beszámoltunk, egyes szakértők már akkor is egy pénztár fennmaradását látták reálisnak. Ez vehetné át az összes maradó tagot. Az elkövetkező 3-5 évben megtartaná a jelenlegi befektetéseket, azután pedig kialakítaná a saját vagyonkezelési struktúráját. Ehhez a 15 pénztár teljes egyetértésére lenne szükség és arra, hogy a tagok bizalmat szavazzanak az önszerveződő formában létrejövő új intézménynek.
Azóta úgy tűnt, ebbe az irányban nem történtek lépések. Az Allianz azonban a március 28-i küldöttközgyűlésén mégis valami ilyesmiről döntött. A pénztár ágazatainak szétválását követően az önkéntes ágazat jogutód pénztára változatlan formában és Allianz Önkéntes-nyugdíjpénztár névvel működik tovább, míg a magánnyugdíjpénztári ágazat jogutód pénztára az Allianz nevet Szövetségre cseréli. A pénztár közleménye szerint a névváltás elsődlegesen azt a célt szolgálja, hogy az új névvel működő magánynyugdíjpénztár egy a már nevében is összefogást kifejező üzenetet közvetítsen a piac többi szereplőjének, támogatva egyrészt azokat az ügyfeleket, akik változatlanul a magánynyugdíjpénztárban kívánnak maradni másrészt a nyugdíjrendszer magánnyugdíjpénztári pillérének további hosszú távú fennmaradását.
Vannak, akik még nem döntöttek
A többi kassza azonban még most sem közölt konkrétumokat. Az AXA az MTI érdeklődésére korábban azt válaszolta: az egységes tagdíjukat nulla forintban határozták meg 2012 februárjában, és a közeljövőben sem tervezik a tagdíj emelését, mivel a jelenlegi jogszabályi környezetben a tagdíjból működésre elvonható összeg, még a beszedés költségét sem fedezi. A kassza szerint további probléma, hogy jelenleg nincs joguk semmilyen szankciót alkalmazni a nem fizető tagokkal szemben, ez pedig méltatlan helyzetbe hozhatná azokat, akik hozzájárulnak befizetéseikkel a pénztár fenntartásához. Ugyanakkor a jelenlegi szabályozási körülmények között tagdíj nélkül sajnos a magánpénztári rendszer nem fenntartható, így az AXA pénztár már most is az AXA magyarországi leányvállalatainak anyagi támogatása mellett működik, olvasható az MTI közleményében.
Az MKB Nyugdíjpénztár a honlapján tette közzé álláspontját: „a magán ág napi működése biztosított, a pénztár a jelenlegi jogi keretek között közel 2 évre elegendő működési tartalékkal rendelkezik. Ez lehetővé teszi, hogy ne kelljen elhamarkodott döntést hozni.” A kassza tehát kivár és a vezetőség tervei szerint a hosszú távú stratégia lehetséges alternatíváinak részletes kidolgozására a tagság bevonásával kerül majd sor akkor, amikor a végső taglétszám is látszik.
A Budapest Magánnyugdíjpénztár is hasonló stratégiát követ. A Piac&Profit kérdésre elmondták: még dolgoznak a pénztár jövőbeni, fenntartható működési modelljének kialakításán. Leszögezték ugyanakkor, hogy a pénztár eddigi körültekintő költségfelhasználása miatt felhalmozott tartalék biztosítja a pénztár zavartalan működését, amíg az új helyzetnek megfelelő végleges modell kialakul. Kérdés, mikor és milyen végleges modell kialakulása valószínűsíthető a jelen helyzetben.
Einstand megoldás nélkül
Úgy tűnik, a kormányzat legfontosabb szempontja az volt, hogy a kasszáknál felhalmozódott pénzeket becsatornázza a költségvetésbe. Eddig egyetlen olyan intézkedés sem körvonalazódott, amely az öngondoskodás szempontjait is figyelembe vette volna. Az egykor 2. pillérként életre hívott szektort rövid távú érdekek mentén eltüntették, a hosszú távon fenntartható nyugdíjrendszerre vonatkozó kormányzati stratégia pedig eddig csak ígéret maradt.
A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer kapujának újranyitása mellett – a kiszámítható és konzekvens politika tükrében – sokan várták, hogy a pénztárak helyzetét is rendezi a parlament például a vonatkozó törvény módosításával. Mivel a tagok bruttó keresetéből levont 10 százalékos nyugdíjjárulék már nem a pénztárakhoz érkezik, nem indokolt a befizetések felhasználásának törvényi szabályozása. A pénztárak működési struktúrája helyett azonban továbbra is a törvény szabja meg, hogy a kötelező tagdíj 99,1 százalékát továbbra is az egyéni számlákon kell jóváírni és mindössze 0,89 százalék fordítható működésre és 0,01 százalék likviditási tartalékképzésre.
Nem indokolt a jövőben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének fizetendő vagyonarányos felügyeleti díj mértéke sem, ami a mintegy 250 milliárd forintos magánpénztári vagyonra vetítve éves szinten 62,5 millió forintot, továbbá pénzáranként kétmillió forintot tesz ki.
Az új helyzetben, amikor a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások is adózott jövedelemből gyarapíthatók gyakorlatilag megszűnt az önkéntes és a kötelező pénztári ág között a különbség. Ennek ellenére a tagok és a kasszák számára egyaránt kedvező lehetőséget jelentő összeolvadáshoz szükséges törvénymódosítás sem került napirendre március 31-ig.
Sőt, jelen pillanatban a magánnyugdíjpénztári befizetések még csak adókedvezményre sem jogosítanak szemben a NYESZ-, vagy az önkéntes pénztári számlára való befizetéssel. Holott a legtöbb európai országban a fenntartható jövő érdekében a kormányok nem termékek szerint, hanem a befektetési időtáv alapján mérlegelik az adható kedvezmények körét és mértékét. Az egészséges és növekedésre képes társadalom érdekében az államok rendszerint a nyugdíjcélú előtakarékoskodást ösztönzik. Magyarországon viszont az is kérdés, hogy marad-e legalább egy magánnyugdíjpénztár hírmondónak.
