A tejfelvásárlási átlagár napjainkban lényegesen magasabb nálunk, mint Szlovákiában vagy Lengyelországban: hazánkban 72 forintért, és a másik két országban 60, illetve 50 forintért veszik meg a termelőtől a terméket. Ezek az adatok Raskó György agrárpolitikustól származnak, mint az az előrejelzés is, miszerint senki ne lepődjék meg, ha május 1-jét követően a szlovák tej kiszorítja az észak-magyarországi boltokból a magyart.

Mit szól az agrárpolitikus jóslatához az Auchan magyarországi áruházláncának vezérigazgatója, Jean-Paul Filliat? Ha árban és minőségben versenyképes fogyasztási cikket készek magyarul feliratozva, igényesen csomagolva hálózatuk számára szállítani például Szlovákiából, akkor hogyan döntenek?

– Jó a kérdés. Esetleg azt a megoldást választjuk, hogy mindkét terméket árusítjuk áruházainkban, feltüntetve, hogy melyik honnan származik, s a vásárlónak engedjük át a döntést.

A válasz mintha kicsit arról is szólna, hogy az Auchan francia vezetője odahaza már hozzászokhatott: nem az országhatárok, hanem az üzleti érdekek diktálnak.

Magyarország számára azonban minden tekintetben új lesz az az állapot, hogy az Európai Unió beltagjaként eltűnnek a vámhatárai. Raskó György példájánál maradva tehát a vámnélküliség még „tetézheti” is a felvásárlási árak közötti különbséget.

A protekcionizmus végnapjai

A tej esete is arra figyelmeztet, hogy a velünk együtt uniós taggá váló – sok tekintetben hozzánk hasonló fejlettségű – környező országok nemcsak a jelenlegi EU-tagok piacán akarnak jobb pozíciókat elérni, hanem egymáséin is. Sőt, ott igazán; hiszen nem csupán hazánkra igaz, hogy az elmúlt évtizedben megtöbbszöröződött az uniós kereskedelmi forgalom. A piacbővítésnek arrafelé hovatovább fizikai korlátai lesznek. Míg a most belépő másik kilenc ország hellyel-közzel feltáratlan piacnak tűnik számunkra is, számukra is.

Miért nem éltek eddig a lehetőséggel? A választ Inotai Andrástól, az MTA Világgazdasági Kutató Intézet igazgatójától kapjuk.

– A legdinamikusabb tényezővé az EU-ban az újonnan belépő országok közötti kereskedelem válik. Ami ugyanis mostanság is folyik például a Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulásban, a CEFTA-ban, az nem szabadkereskedelem, hanem bilaterális alapon működő protekcionista intézkedések sokasága. Nem tudni, felfogták-e már akár Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, akár Magyarországon a vállalatok vezetői, hogy jövő május 1-jétől semmiféle kereskedelempolitikai kompetenciája nem lesz Varsónak, Prágának, Pozsonynak, Budapestnek. Az összes protekcionista intézkedés azonnal megszűnik, szóljanak azok agrártermékekről, acélipari árukról, egyebekről.

Visegrádi különbségek

A visegrádi négyek – bármennyire is azonos sorsúak – nem teljesen egyforma örökséggel érkeznek az unióba. Van, ahol az infláció szinte nulla, van, ahol a munkanélküliség a többiekéhez képest lényegesen nagyobb, van, ahol az adóprés jócskán többet sajtol ki a cégekből, mint a többi országban. Mindez jelentheti azt, hogy az előnyök és a hátrányok mérlegelése készteti szokatlan üzleti döntésre, kereskedelmi irányváltásra, adóelőnyök keresésére a vállalatokat. Az érdekkülönbségek eredete vajon kifejezhető-e a számok nyelvén?

– Jellemzően alacsony volt korábban is, és manapság is az, a cseh–szlovák–lengyel–magyar egymás közötti kereskedelem mértéke és aránya az adott ország teljes kiviteléhez, behozatalához képest – emlékeztet a Kopint-Datorg Rt. tudományos vezérigazgató-helyettese, Palócz Éva. – A cseh–szlovák–lengyel piacra együttesen évről évre öt százalék körül mozgott a magyar export a teljes kivitelünkből. A behozatalunk sem volt más arányú. A cseh és a szlovák egymás közötti kereskedelmet leszámítva minden ország hasonló arányt mutat ki statisztikájában a többiek, illetve a teljes export és import viszonylatában.

Az elkövetkezőkben alighanem bőséges piaci tartalékként számolnak egymással a CEFTA-ból az EU-ba átlépő országok és cégeik. Igen ám, de az Európai Unióban a tőke és a munkaerő egyaránt szabadon áramolhat, s az iránytűt a profit, a munkalehetőség, a magasabb jövedelem helyettesíti. S például a közterhek mértéke képes elfordítani az iránytű mutatóját – vajon merre is?

– A nyereségadó a környezetünkkel folyó verseny miatt is csökkenti Magyarország 18-ról 16 százalékra 2004-ben – fogalmaz Palócz Éva. – Persze ez az adófajta nem viselkedik úgy a vállalkozások életében, mint például a helyi iparűzési adó, amely sok esetben komoly sarcnak számít, s egyáltalán nem meglepő, hogy a cégek egyike-másika már keresi azokat a helységeket, ahol kevesebbet vagy éppen semennyit sem kell lerónia, ha oda költözteti át székhelyét, telephelyét. A térségben Szlovákia ebbéli kínálata figyelmet érdemlő, hiszen ott nincs helyi iparűzési adó. Az sem véletlen, hogy a hazai önkormányzatok is fontolgatják, hogyan és milyen mértékben adjanak kedvezményt azért, hogy a vállalkozások maradjanak, vagy hozzájuk települjenek. A cégek versenyhelyzetét sok tekintetben befolyásolhatja az áfa és a kedvezményes kulcs mértéke is. Szlovákiában jövőre 19 százalék lesz a felső, 4–7 százalék a kedvezményes kulcs, Lengyelországban és Csehországban 22-22, valamint 7, illetve 5 százalék.

Észak–déli tengely: szabad a pálya!

Az a vállalkozás, amelyiknek eleve az volt a szándéka, hogy a visegrádi négyekre alapozza üzleti tevékenységét, már most is tudja, hol és mivel kereshet. A vámok megszűnését pedig isteni adománynak tekinti.

– A lengyel átlagfizetés már ma magasabb, mint a magyar, s ezért Lengyelországban sokkal erőteljesebb a cégek közötti konkurenciaharc, mint itt – fejtette ki Marian Luczywo, aki azért hozta létre budapesti vállalkozását, hogy a régióban kínálkozó lehetőségekből profitáljon. – A Kárpát-medencéből is csak nyugatra néznek, északra pedig véletlenül sem. A sokszor jobb és főleg olcsóbb lengyel áru például egyre könnyebben találja meg a helyét a magyar piacon.

A lengyel üzletember kft.-je együttműködik az egyik legnagyobb lengyel szállítmányozási társasággal, amely több száz kamionnal, teherszállító repülőgépekkel, hajókkal rendelkezik. A budapesti vállalkozás szállítmányozási, vámügyintézési, áruszervezési szolgáltatásokat nyújt a partnercégnek, illetve közösen lépnek fel a Balkánon.

– Lengyelország déli részére olcsóbban lehet majd magyar gabonát szállítani, mint mondjuk Gdansk térségéből – magyarázta Marian Luczywo. – A lengyel malmászat pedig a magyar piacnak nyújthat előnyös szolgáltatásokat.

A verseny pozícióromlásban mérhető

A hazai – és vélhetően a másik három „visegrádi” országban tevékenykedő – vállalkozóknak talán csak mostanában sikerült észrevenniük: az észak–déli tengely is komoly, ha nem komolyabb kihívást jelent. Vajon lehet előre jelezni számukra versenyképességük alakulását?

– A profittermelés érdekében dönt minden vállalkozó, ha pedig Magyarországon azt tapasztalják, hogy a közterhek irreálisan apasztják nyereségüket, s ellehetetlenülnek az előnyösebb feltételek között termelő versenytársak miatt, akkor tőkéjükkel együtt keresik meg a jobb körülményeket – magyarázza Radács Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) társelnöke. – Szövetségünk éppen az EU-tagság okán lokális vállalkozói centrumokat hozott létre a helyi feladatok megoldására. A kormányzatot pedig vállalkozásbarát adópolitika követésére igyekszünk rávenni. A külföldinél rosszabb adórendszert, bérköltséget olyanná kívánjuk alakíttatni, hogy a vállalkozók versenyhelyzete ne romoljon, inkább javuljon.

Radács Ferenc ebből a szempontból nem tesz különbséget a már uniós, illetve velünk együtt azzá váló országok között. Az eredmény számokban, a verseny pedig – egyelőre – pozícióromlásban mérendő, bármelyik irányról van is szó. S ha itt nincs érdemi változás, akkor például a termelőképességet javító, speciális tőkepótló hitelprogramját is engedi leértékelni a gazdaságpolitika.

– A VOSZ a feladatául szabta, hogy piacot generáljon a vállalkozóknak, olyan keresletet teremtsen, amely nagyobb volumenű termelésre, értékesítésre, továbbá technológia- és léptékváltásra készteti őket – utal a társelnök a közelmúltban megszervezett beszállítói programra, amelyben egyebek mellett több nagy nemzetközi áruházlánc képviseli az igényt, a fizetőképes keresletet, a szövetség pedig a termeltetés megszervezését, a kedvezményes forgóeszköz-hitelezést. – A multik olcsóbban akarnak vásárolni, és a lokális viszonyoknak megfelelő termékekkel megjelenni a helyi piacokon. A beszállítói program végeredményben azt láttatja, hogy az adott vállalkozás esélyes-e további piacokon is megjelenni termékeivel, szolgáltatásaival.

Nemzetközi önvédelmi megoldások

A csatlakozásig az idő több mint kevés, s az már bizonyos, hogy a vállalkozók továbbra sem számolhatnak termelésük önköltsége azon részének csökkenésével, versenyképesebbé válásával, amely az adótól, a bérköltségtől függ. Az üzleti szféra egy része már keresi a „nemzetközi” önvédelmi megoldásokat. Máshol adózó vegyesvállalatot szerveznek, s akár ki is viszik cégközpontjukat, telephelyeiket az országból.

Ez persze nem csupán elhatározás kérdése, hiszen adott esetben fel kell számolni az itthoni céget, a választott ország jogrendjének megfelelően – ottani ügyvédek segédletével – vállalatot kell alapítani. A gazdasággal foglalkozó ügyvédek zöme már kiépítette ennek az újszerű feladatnak a megoldására is alkalmas szervezetét. Bizonyára nem is lepődnek meg azon, ha irodáik előtt maholnap sorakoznak a Szlovákiában céget szervező, vegyesvállalatot alapító vállalkozások.

– Bizonyos, hogy nagyon hamar megindul a szinte tömeges gazdasági és pénzmigráció, különösképpen azokon a területeken, ahol kis tőkeigénnyel hoznak létre jelentős hozzáadott értéket a cégek – szögezi le Jákó János, a Holczer, Jákó & Boross Ügyvédi Iroda ügyvédje. – Teljesen logikusnak tartom, ha egy nyolc-tíz fős budapesti tanácsadó cég például Kassára viszi át székhelyét, majd ott folytatja a munkáját, mintha mi sem történt volna. Viszont megússza a fővárosi helyi adót. A határok közelében lévő településekről a termelő vállalatok akár gépekkel, műhelyekkel együtt is átvándorolnak, a munkaerőnek pedig nem lesz gond követni a céget, ha éppen nem a túloldalon élőket veszik fel. Persze visszafelé is igaz lehet ez, bár nem adóokokból. A gazdasággal foglalkozó ügyvédi irodáknak pedig megállapodásokon alapuló hivatalos kapcsolatuk arra való, hogy partnereiket, megbízóikat a cégalapítás teljes folyamatában képviseljék, képviseltessék. A gyakorlatot több mint egy évtizede megszereztük már, hiszen az uniós és a nemzeti jogszabályok alapján ezerszám hoztuk létre mi is a cégeket.

A gazdasággal foglalkozó európai ügyvédi irodák több nemzetközi hálózatot, rendszerbe szervezett partnerirodákat működtetnek, ami azt jelenti, hogy ha Pozsonyban bemegy az ottani irodába valamely helyi cég képviselője, akkor ott ugyanazt a szolgáltatást kapja, mint amit Párizsban, Londonban vagy éppen Budapesten, s ennek megfelelően hivatalból együtt is oldják meg a feladatot a helyi és a kiszemelt országban lévő ügyvédek.

– Az Európai Unióba való belépés nem valaminek a kezdete, hanem egy folyamatnak a befejezése – mondja Jákó János. – Az EU-s vállalatalapítási fő irány pedig nem Szlovákia, Csehország, Lengyelország és Szlovénia, hanem Ciprus és Málta lesz. Akkora irányító pénz áramlik oda az elkövetkezőkben az egész unióból, hogy egy–másfél évtizedig bizonyosan nem bolygatják meg a szigetországok adóparadicsom jellegét.