- Igaz-e, hogy a bevásárlóközpontok miatt állandó katasztrófa helyzetben élünk?
- Részben igaz. Ám úgy pontosítanám, hogy ma már nincs az országnak olyan települése, ahol ne veszélyeztetné az emberek biztonságát a közlekedés, a veszélyes anyagok szállítása stb. Ez persze fokozottabban érvényes a nagyvárosokra és azok környékére, az ott élőkre. Én azonban elsősorban nem is a bevásárlóközpontok, ipari parkok, vagy olyan létesítmények veszélyeire hívnám fel a figyelmet, amelyek már csak nagy kiterjedésüknél, láthatóságuknál fogva félelemérzetet keltenek az emberekben. Amire kevesebbet gondolunk, az a minden napi közlekedés. Továbbá Budapest környékén hatalmas mértékű a veszélyes anyagok szállítása, és egy tartálykocsi az úton szintén komoly veszélyforrás.

- S mi a helyzet a bevásárlóközpontok hűtőrendszerével?
- Ez csak olyan nagy élelmiszeripari üzemeknél jelent igazi veszélyt, mint például a Kőbányai Sörgyár, ahol több tonna ammóniát tárolnak és használnak. Ilyen helyeken viszont a biztonságot úgy szervezik, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a kockázatot. Az élelmiszerkereskedelemmel is foglalkozó központok – amilyen az Auchan, a Tesco, a Metro és a többiek– ismereteink szerint olyan korszerűek, hogy ezekben már környezetbarát, kevésbé szennyező, kevésbé veszélyes hűtőközeget használnak. A bevásárlóközpontok tehát nem ebből a szempontból jelentenek kockázatot, hanem azért, mert sok ember, nagy tömeg tartózkodik egy helyen, egy időben, és – bár igaz, hogy hatósági engedélyek alapján épültek ezek az épületek – a pánik okozhat olyan problémát, amikor nehéz ennyi embert biztonságosan kezelni, kimenekíteni, egy – amúgy minimális veszéllyel járó – helyzetből.

- Úgy fogalmazott, hogy “ismereteink szerint”. Vagyis nem ellenőrzik rendszeresen ezeket az egységeket?
- Nem mi, a katasztrófavédelmi igazgatóság, hanem a tűzoltóság vizsgálja őket. Mi pedig a tűzoltóság szakhatósági munkáját ellenőrizzük, és tulajdonképpen az ő munkájukon keresztül tudjuk felügyelni ezt a területet. Ám erről a problémakörről nagyon szigorú szabályok rendelkeznek, ezeket a tűzoltóság a legteljesebb mértékig be is tartatja, és elmondhatom, hogy a bevásárlóközpontok maximálisan megfelelnek ezeknek az előírásoknak. Meg van határozva, hogy egy ilyen építménynek hány, milyen módon elhelyezett vészkijárata kell, hogy legyen, hány perc alatt kell kiüríthetőnek lennie, s a kiürítést rendszeresen gyakorolni is kell.

- Ezek a próbariadók valós körülmények között történnek, vásárlókkal teli áruházban?
- Előfordul ilyen is, de általában elég a valós körülményeket csupán figyelembe véve gyakorolni a kiürítést.

- Ha egy tűzesetről van szó, akkor a legrosszabb, ami történhet, hogy leég a parkoló közepén álló áruház. Mi történik, ha a már említett hűtőrendszerből ammónia kerül a levegőbe? Akkor már a bevásárlóközpont környezete is veszélyben van…
- Az ilyen épületekben a hűtőrész elkülönítve található, és magát a hűtőközeget, vagyis a veszélyes anyagot sem egy tömegben, hanem kisebb tartályokban raktározzák; olyan tehát nem történhet, hogy egyszerre több tonna gáz kerül a levegőbe, és árasztja el a környező lakótelepet. Előfordulhatnak kisebb problémák, de mivel, mint mondtam, igen csekély mennyiségről van szó, nem kerülhet a legközelebb élőkhöz sem olyan sűrűségben, hogy az veszélyt jelentene. Otthon is előfordul, hogy a hűtőszekrényünk elengedi a gázt; de észre sem vesszük.

- A bevásárlóközpontok tekintetében tehát nyugodtan alhatunk. Ön viszont az emberek veszélyeztetettségére vonatkozóan azt mondta, a kilencvenszázalék van száz is…
- Ismereteink szerint Budapesten és környékén évente 200-300 ezer tonna veszélyes anyagot szállítanak. Nagy tartálykocsikban, egyszerre több tíztonnás szállítmányokra kell gondolni, veszélyes folyadékok vagy gázok legális, vagy – ami még veszélyesebb – illegális szállítására. Bár biztonságosabb, vasúton is előfordulhatnak balesetek; nagyobb azonban a veszélyforrás közúti szállítás esetén: a tartálykocsi karambolozik, megcsúszik a nedves, síkos úton stb. Ha ilyenkor elkezd valami szivárogni a tartályból, akkor sürgős beavatkozásra van szükség.

- Ha valaki éppen ott van, lát egy ilyen balesetet, mit lehet, mit szabad tennie, illetve mi az, amit semmiképp ne tegyen?
- Mindenképpen el kell menni onnan, amit a legnehezebb megtenni, nem szabad kíváncsiskodni. Amikor a rendőr, a mentő és a tűzoltó a helyszínre érkezik, akkor gondoskodnak is a baleset helyszínének elkerítéséről, de ha például az otthona közelében, a lakásából vesz észre ilyet az ember, akkor minél gyorsabban be kell csukni az ablakot, el kell zárkózni, nehogy a lakásba kerüljenek a veszélyes anyagok, gázok. Erre szükség esetén a hatóságok figyelmeztetnek is. Ha olyan mennyiségű a szabadba jutó veszélyes anyag, akkor megtörténik az ott élő lakosság kimenekítése. Ezt szakemberek hajtják végre. A legfontosabb az lenne, hogy az emberek ne veszítsék el a józan ítélőképességüket, ne pánikoljanak, inkább figyeljék, merről fúj a szél, merre terjed a gáz és igyekezzenek elkerülni.

- Ha egy ilyen tartálykocsi balesetet szenved, mekkora terület lehet veszélyben?
- Ez mindig az adott veszélyes anyagtól és az időjárástól függ. Egy nagyobb ammóniaszállítmány például bizonyos időjárási körülmények között akár több ezer négyzetméteres területen is szétterülhet, ugyanez a mennyiségű gáz ködös, csapadékos időben nem terjed szét ennyire.

- Egy ilyen baleset esetén a hatóságok milyen gyorsan tudnak reagálni?
- Amint megérkezik a bejelentés, a balesethez legközelebbi telephelyről a tűzoltók egy-két percen belül elindulnak. A beavatkozás gyorsaságát tulajdonképpen csak a távolság határozza meg. Nálunk, itt a XI. kerületben van egy állandó veszélyhelyzeti felderítő csoport. Ez egy laboratóriumi gépkocsi, három személlyel, amely szükség szerint szintén kiszállhat a helyszínre. Ennek nem elsősorban az a feladata, hogy például mérőeszközöket osszon ki, vagy a kifolyt anyagot felitassa, hanem azt kell megállapítania, hogy milyen anyag mekkora területet veszélyeztet, és segít a kárparancsnoknak, hogy helyes döntést hozzon. Ennek a kocsinak – Pest megye legtávolabbi pontját tekintve – akár egy-két órát is igénybe vehet a kiérkezése.

- Mondhatjuk tehát azt, hogy a katasztrófaveszély ugyan száz százalékos, de a katasztrófa nem a hatalmas tűzvészeknél kezdődik, hanem egy súlyosabb baleset is az?
- A katasztrófa a törvény szerint egy olyan fogalom, amely feltételezi, hogy a rendelkezésre álló szervezeti egységek nem elegendőek a helyzet kezelésére. Amíg a helyzet ezt nem éri el, addig veszélyhelyzetről beszélünk. A katasztrófa az, amikor a tűzoltókon kívül más szerveket is be kell vonni a mentésbe, ilyen helyzet volt legutóbb az árvízveszély, ami akkor nőtte ki magát katasztrófává, amikor átszakadt a gát. De valóban, katasztrófa lehet egy súlyosabb közlekedési baleset is.

- Előfordulhat olyan katasztrófa, amire nincsenek felkészülve, amit nem tudnának kezelni?
- Valamilyen módon minden katasztrófát lehet kezelni. Persze vannak olyan helyzetek, amikor nem tudjuk megakadályozni, hogy halálos áldozatok legyenek, vagy nem tudjuk megakadályozni az anyagi károkat. Egy földrengésnek például nálunk nagyon kicsi az esélye, de egy, a tavalyi, törökországihoz hasonló földrengésre például lehetetlen megfelelőképpen felkészülni. Egy veszélyesanyag-szállítmány karambolját abban a pillanatban nem lehet megakadályozni. Később lehet enyhíteni a károkat – és tudjuk is enyhíteni őket –, de egyszerűen lehetetlen teljes biztonságot garantálni az embereknek. Az emberek tájékozottsága javíthatja a biztonságot, ahogy az is, ha megfelelő óvatossággal közlekedünk, dolgozunk, illetve ha megfelelő segítőkészséget tanúsítunk. Hiszen az erre hivatott szervek gyakran nem elegendőek a problémák kezelésére, szükség van társadalmi segítőkre is, polgárőrökre, önkéntes tűzoltókra, egyéb karitatív szervezetekre, amelyeknek az összefogásával enyhíthető az anyagi kár és az emberi fájdalom.