A kulcskérdés most az, hogy mi késztetett 300 ezer mindeddig teljesen apolitikus polgárt arra, hogy elvei ellenére vegye a fáradtságot és elmenjen egy szavazóhelyiségbe, ahol leadja a voksát. Tudományos felmérés nem áll rendelkezésünkre, ezért csak spekulálni lehet, de ehhez szükséges volt valami elemi felháborodás az Orbán-rendszer ellen. A végső lökést sok minden megadhatta. Valakinél a luxizás verte ki a biztosítékot, másnál a pökhendi arrogancia, a harmadiknál Hatvanpuszta, a negyediknél a megélhetési problémák, az ötödiknél, hogy oroszbarátok legyünk-e vagy európaiak, sok minden lehetséges.
A Fidesz szinte hiánytalanul elvitte több mint 2 milliós szavazótáborát (2 381 790) az idei választásokra is, a mozgósítás célközönségét tehát elérték, mondhatni maximalizáltak. Ennek ellenére, valamilyen meghatározhatatlan okból az elmúlt 16 év bűnei a választás napján összeadódtak és cselekvésre késztettek 300 ezer olyan embert, akik eddig a hátuk közepére sem kívánták a politikát. Az irodalomban ezt deus ex machina-nak hívják (latinul: „isten a gépből”) ami egy olyan megoldás, ahol a történet megoldhatatlannak tűnő bonyodalmát egy hirtelen, váratlan és valószínűtlen külső tényező (isteni beavatkozás, véletlen) oldja meg. És itt most ez történt, a többi csak utólagos okoskodás. Magyarország most új esélyt kapott, reméljük az erre felkent szereplők jól élnek vele.
