Ezekiel J. Emanuel, a bioetika professzora és Victor R. Fuchs neves egészségügyi közgazdász már többször dolgozott együtt és most azt a mítoszt rombolták le, ami sok évtizede él az amerikai emberek köztudatában, hogy a mind drágább egészségügyet jórészt a munkáltatók fizetik, az idősek és a szegények ellátásáról az állam gondoskodik, a polgárok pedig csak maguk és családjuk egészségügyi költségeit igyekeznek fedezni.

A két szakértő szerint naivitás, ha valaki azt hiszi, hogy az egészségügyi rendszer fenntartásában megosztott felelősség érvényesül. A munkaadók ugyan sok pénzt fizetnek a biztosítóknak dolgozóik egészségügyi ellátására, az alkalmazott azonban arányosan kevesebb bért kap. Az állam fönntartja a Medicare és Medicaid rendszert az idősek és a szegények alapvető egészségügyi szükségleteinek ellátására, valamint a SCHIP programot a nem biztosított gyermekek segítésére, de erre csak az adókból van pénze, amit persze az állampolgár fizet.

A munkaadóknak és az állami vezetőknek érdeke a mítosz terjesztése - írják a kutatók. A cégtulajdonosok és a szakszervezeti funkcionáriusok is igyekeznek az alkalmazottak tudatába sulykolni, hogy a vállalat "adja" dolgozóinak az egészségügyi biztosítást, pedig ez a pénz nem a cég profitjából származik. A politikusok ugyancsak remek lehetőségnek érzik, hogy a szavazóknak azt mondják: a gyerekek, az idősek és a szegények egészségét állami programok útján ők "adják". Ennek kapcsán idézi a tanulmány Hillary Clintont, akinek egészségügyi terve kiemelten azt tartalmazta, hogy a "megosztott felelősségen" alapul.  

Az amerikai egészségügyi ellátás ugyan sok szempontból különbözik a magyarországitól, de annak tudatosítása, hogy a betegségek megelőzése és gyógyítása a társadalom minden tagjának anyagi terheit jelenti, nálunk is érvényes.